A talált ceruza - Eszti-mami meséje

A talált ceruza - Eszti-mami meséje.

Sári az óvodából hazafelé az úton, talált egy ceruzát.

— Hát téged meg itt felejtett valaki? - nézett rá a kislány.

— Nem baj, majd én vigyázok rád! - mondta. És boldogan baktatott hazafelé, zsebében a kinccsel. A ceruza megnyugodva lapult Sári virágmintás ruhácskájában, alig várva, hogy együtt rajzoljanak. Otthon aztán Sári nagyon elfoglalt lett. Bent is kellett játszani a játékaival, meg kint is, meg uzsonnázni, és kutyust simogatni is fontos volt. Teljesen megfeledkezett az utcán talált ceruzáról. Hanem egyszer mintha csiklandozta volna valami…izgett-mozgott a zsebében.

 — Ez meg mi lehet? - tanakodott. És tapogatni kezdte a kis zsebet a ruhácskáján. - Talán csak nem egy katica bújt bele? - nézett kíváncsian a kis zsebbe. - Ó hát te vagy az? - fogta meg az úton talált ceruzát.

— Ne haragudj, hogy megfeledkeztem rólad! - nézett rá bocsánat kérően. - Tudod mit? Most rajzolni fogunk! De mit is rajzoljunk? Rajzoljuk le azt a körtét, ami ott, a fa alatt lapul a fűben! - és a ceruza Sári kezében siklani kezdett a rajlapon. Aztán jöttek a színes ceruzák. Kisvártatva csodálatos kép született. Sári boldogan nézte a közös alkotást. A kép, szinte életre kelt. A körte házikóból két boldog zöld kukac integetett.

Köszönjük szépen a gyönyörű szép házikót,

Az erkélyt, az ajtót, az ablakot, és a ruha szárítót!

Csodás a kert, szépek a virágok,

Ennél jobban már mi nem is lehetnénk boldogok!

Sári, és a ceruza elégedetten nézték a képet. A kislány vidáman szalad anyukájához, és boldogan mutatta, hogy mit rajzolt a talált ceruzával. A rajz mindenkinek nagyon tetszett. Anyukája keretbe tette, és kifüggesztette a falra. Sári, és a talált ceruza innentől kezdve mindennap alkottak valami szépet. Végül, már nagyon sok kép díszítette a falat. Bárki végig ment a rajzokkal teli folyosón, csak ámult és bámult a két művész, Sári, és az utcán talált ceruza csodás rajzai láttán. 

Itt a vége, fuss el véle!