Kép forrása: canva.hu
Adventi Mesenaptár - 19. Morcos a macska (Dec. 19.).
Morcos, a macska nem volt az állatkert lakója. A szomszéd utca egyik sikátorában lakott, de gyakran meglátogatta az állatkertet, mert itt mindig annyi étel és meleg odú volt. Persze nem mert bemenni csak úgy akárhová, például a farkasok és a rókák nem látták szívesen. Ami azt illeti, a pingvinek sem, bár ők inkább csak azért, mert megdézsmálta a halkészületüket. Amikor épp nem figyeltek, úsztak vagy aludtak, Morcos belopakodott, és mind egy szálig felfalta a halakat. Micsoda jó lakoma szokott az lenni!
De persze irigykedett is, hiszen az állatoknak nagyon jó dolguk volt itt. Mindig kaptak enni, és volt kényelmes lakhelyük.
Ahogy eljött a tél, Morcos sokszor fázott, és gyakran éhes is maradt. A pingvinek már nem kint, hanem a benti odúban kapták az ennivalót, így azt lehetetlenség volt elcsaklizni. Ennek ellenére sokszor jött be az állatkertbe, mert ha finom hal nem is jutott, a két gondozó tett ki neki pár falatot az egyik bódé mellé.
Egyik nap épp ellenőrizte a tálat, hátha lesz benne valami finomság, amikor Kamilla kijött a bódéból.
– Szervusz, Morcos! – köszöntötte a gondozólány.
A macska nem szerette az embereket, így duzzogva továbbindult, amikor a lány utánaszólt.
– Arra gondoltam, idén te is kaphatnál valamit karácsonyra – mondta kedvesen.
Morcos megállt, és kétkedve húzta fel a szemöldökét. Mit kaphatna ő ajándékba?
– Gyere! – intett a bódé felé Kamilla, és beterelte a macskát, aki nem értette, mit kaphatna ő egy lomokkal teli szobában. – Tudod, itt nagyon sok az egér. Mit szólnál, ha kapnál egy macskaajtót, és ki-be járhatnál ide. Betesszük a táladat és egy ágyikót. Lakhatnál nálunk.
Morcos nem is akart hinni a fülének. Először nem is tudta, hogy köszönje meg a lány kedvességét, végül odaballagott a lábához, és vad dorombolás közepette odadörgölőzött.
Attól a naptól kezdve Morcos lett az állatkert macskája. Azt nem mondom, hogy soha többet nem dézsmálta meg a pingvinek vacsoráját, de már csak huncutságból. Kényelmes otthona lett, és megígérte Kamillának, hogy jövőre neki is adhatnak egy cetlit, amikor eljön az ajándékosztás ideje.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Kőszegi-Arbeiter Anita hivatalos szerző
Kőszegi-Arbeiter Anita vagyok, két kislány boldog édesanyja, másodsorban meseíró, aki imád olvasni és történeteket kitalálni. Kezdetben fantasy és thriller novellákat írtam, aztán Csenge lányom elérte azt a kort, amikor a mesék akkor a legizgalmasabbak, ha ő is a részese lehet. Így hát együtt, kettőnk fantáziájának segítségével alkotunk meg új világot, ami tele van csodával és varázslattal. Minden este egy...