Kép forrása: edited by Canva free
A tigris, aki barátokat szerzett.
Csíkos az egészen mély erdő legeldugottabb helyén született és ahogy a tigriseknél ez szokás, 2 éves volt, mikor az édesanyjától nem olyan messze, ő is keresett magának egy helyet, ahol magányosan élhet és játszadozhat. Egy idő után azt vette észre, hogy ez így nagyon unalmas és hiányzik neki a társaság, szeretne néha az erdő állataival ő is beszélgetni, játszadozni: szeretne végre barátokat. Olyan barátot, aki néha sütit hoz vagy akiknek ő is vihet néha valamit. Akitől kaphat egy szép rajzot is vagy aki megkérdezi, hogy mi a baj, ha esetleg szomorúan indul a nap.
Próbálkozott mindennel, hogy össze tudjon ismerekedni egy baráttal, de mindenki elfutott előle. Féltek tőle. Ha valaki meglátta, rögtön futásnak eredt. Egy ideig ő is futott a területére tévedt és örömmel fogadott látogatók után és közben kiabált, hogy ‘Állj meg, legyél a barátom’, de senki sem mert megállni. Azt gondolták az állatok, hogy mérgében üvöltözik az utánuk futó tigris, mert nem tűr meg senkit sem magán kívül a területén. Szóval, nem tudott csak úgy odaállni valaki elé, hogy ‘Helló! Én vagyok Csíkos, a tigris és szeretem a pillangókat nézni. Te mit szeretsz?’ vagy ‘Mit játszol? Játszhatok-e én is veled?’ vagy, hogy ‘Minden rendben van veled? Mert szomorúnak tűnsz.’.
Kigondolta, hogy tart egy bulit és meghívja rá az összes állatot, akit már látott a környéken. Így írt meghívót egy nyuszinak, egy medvének, egy rókának és egy bagolynak, meg azt hiszem még egy egérnek is. Ez állt a meghívón:
‘Kedves Mindenki!
Meghívlak Benneteket a ‘Legyél a barátom!’ fergeteges erdei bulimra.
Hozz magaddal egy barátot, a jókedved és még valamit!
Kezdés: délután 5 óra
Búcsúzás: mikor álmosak leszünk
Üdvözlettel: Tigris, aki Csíkos”
A meghívót mindenkinek bedobta a postaládájába. Felfújta a lufikat, tortát sütött, szendvicset és limonádét készített és zenét, dalokat választott ki a bulira és egyáltalán nem gondolta, hogy az állatok kinevetik közben és hogy senki sem fog eljönni a bulijára. Várt, várt a buli időpontjában, de nem jött senki. Sem egy nyuszi, sem egy medve, sem egy róka, sem egy bagoly és azt hiszem egy egér sem. De még az ő barátaik sem. Nagyon szomorú volt a tigris és sírt is.
- Miért fél tőlem mindenki? Miért nem akar senki sem a barátom lenni? - szomorkodott magában, mikor meghallotta egy kismadár a sírását.
- Barátokat szerezni nem olyan nehéz, mint, ahogy tűnik! - csipogta a kismadár.
- Mindenki fél tőlem és nem tudom, hogy mit tegyek, hogy megmutassam, hogy nem vagyok félelmetes.
- Hát gondold át, hogy te mit gondolnál egy nyuszi, egy medve, egy róka, egy bagoly és azt hiszem egy egér helyében, ha meghívót kapnál egy félelmetes és erős állattól? Ne add fel, mutasd meg, hogy te ezt komolyan gondolod!
- Talán igazad van és megér még egy próbát, hogy barátokat szerezzek!
Gyorsan csomagolni kezdett. Készített 5 kis csomagot lufival, tortával, szendviccsel és limonádéval. Mindenből kettőt csomagolt. A csomag tetejére egy levelet tett. Ez állt a levélben:
‘Kedves Mindenki!
Ma délután tartottam a ‘Legyél a barátom!’ fergeteges erdei bulimat.
Senki és senkinek a barátja sem jött el.
A bulira készített dolgok megmaradtak.
Remélem jól vagy és szerettel fogadod ezt a meglepetést!
Üdvözlettel: Tigris, aki Csíkos”
A csomagot mindenkinek az ajtaja elé helyezte. Az állatok nagyon elszégyelték magukat, mikor megtalálták a meglepetés csomagot az ajtajuk előtt. Sajnálták a tigrist, hogy ilyen csúnyán viselkedtek vele. Írtak egy levelet, összeszedelődzködtek és elmentek mindannyian Csíkoshoz, a tigrishez. A levelet bedobták a postaládájába. Ez állt a levélben:
‘Kedves Tigris!
Ma délután tartjuk a ‘Legyél a barátunk!’ fergeteges erdei bulinkat.
Gyere el és hozd a jókedved.
Kezdés: délután 5 óra
Búcsúzás: mikor álmosak leszünk
Baráti üdvözlettel:
egy nyuszi,
egy medve,
egy róka,
egy bagoly
és talán még egy egér”
És Tigris vitte magával a jókedvét. Meg még egy barátot is. Kitalálod-e, hogy kit?
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Bubenkó Andrea örömíró, hobbiíró, mindennapi mesélő
Bár gyerekkorom óta időről-időre mindig megtalált a mesélés - néha az írás is - valamilyen formája, az első gyermekünk születése után írtam le az első mesém a férjem unszolására. Ezt persze aztán több is követte mindenféle, - kisfiamnak illetve kislányomnak szánt - valós és kevésbé valós mesebeli karakterrel. Azzal biztos nem mondok újat, hogy a mesék illetve a történetek kitalálásában jelenleg is sokat segít...