Barion Pixel

A trófeák

Nem is olyan régen Kebeles környékén bekukkantottam egy kis faházba.

Vadászatból hozott trófeákat láttam a falon. Nagyon szépek és érdekesek voltak. De egyből az jutott eszembe, hogy ehhez bizony le kellett vadászni az állatot. - Mi az, hogy trófea?- kérdezte Bimbi. - Trófea egy vadászatból hozott emlék. A sportlövészetben pedig a győzelem jelképe. - De ehhez muszáj elpusztítani az állatot? - Igen, sajnos. - Akkor ez nem jó dolog- szomorodott el Bimbi - nekem nem is tetszik. - Már nagyon- nagyon régen is vadásztak, főleg a gazdag emberek, a nemesek, főként agarak segítségével- folytatta Lujzi. - De hogy kerültek föl a falra?- kérdezte Bimbi. - Miután levágták a zsákmányt, a trófeát kitisztították, tartósították és kitömték. - Milyen állatokat vadásztak le? - kérdezte ismét Bimbi. - Legtöbbször borzot, rókát, sakált, fácánt, a foglyot, sőt még szarvasokat is lőttek. Legtöbbször agancsot, agyarat, farktollat, szarvakat preparáltak. - De ez meg van engedve? - kérdezte csodálkozva Bimbi. - Minden állatra csak addig lehet vadászni, amíg a számuk nem fogyatkozik meg túlságosan, vagy az élőhelyük nem romlik, nem pusztul.

A vadaknak nagyon finom a húsa is. Jóízű az őzé, szarvasé, vaddisznóé, fácáné, a nyuszié és még sorolhatnám. A boltokban is lehet olykor kapni, de nagyon drágán. - Kik azok a sportvadászok?- kérdezte újra. - Ők a kikapcsolódást, szórakozást keresik benne. A húsáért is lövik őket, aztán meg jó pénzért eladják. Sok pénzt fizetnek egy ilyen vadászatért. - De mi van az orvvadászokkal? - kérdezte Bimbi. - Hazánkban tilos, nem szabad, büntetnek érte.

Aki tart háziállatokat, csak azt szabad levágni, de vigyázni kell, meg kell kímélni őket a fájdalomtól, ezt tudjuk jól! Egyre többen vannak azok, akik nem esznek semmiféle húst, sőt vannak, akik semmilyen állati eredetű ételt se. 

A veszélyes, védett állatok kilövése sincs megengedve. A kártékonyakat sem szabad fegyverrel irtani. - Kik a kártékonyak? - Ilyen a mezei nyúl is. Megrágja a fák rügyeit, kérgét, hajtásait és a szántóföldi növényeket is. A szarvas letapossa, még az agancsával is jókora károkat tud okozni. Az őz és a fácán is ilyen. A vaddisznó is kitúrja, kitapossa a veteményt. - De jó, hogy nálunk tilos a kilövésük! Ennek örülök! - emelte fel a hangját kitörő örömmel Bimbi. - De honnan tudsz te ennyi mindent? - kíváncsiskodott tovább Bimbi. - Olvastam egy könyvben. - Tényleg? Úgy szeretnék én is meg tanulni olvasni, akkor én is bújhatom az érdekesebbnél érdekesebb könyveket- mondta lelkesen. - Igen. Ősszel iskolás leszel, és ott megtanítanak olvasni. Addig meg én mesélek neked - nézett rá mosolyogva Lujzi, ha szeretnél valamit megtudni csak szólj! - A nevemet már most is le tudom írni! - mondta büszkén testvérének. - Igen. Nagyon ügyes és okos vagy! - cirógatta meg Bimbi buksiját, majd adott neki rá egy aprócska fricskát.

Ezen jót nevettek és mindenki szaladt játszani.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások