A trófeák

A trófeák.

Nem is olyan régen Kebeles környékén bekukkantottam egy kis faházba.

Vadászatból hozott trófeákat láttam a falon. Nagyon szépek és érdekesek voltak. De egyből az jutott eszembe, hogy ehhez bizony le kellett vadászni az állatot. - Mi az, hogy trófea?- kérdezte Bimbi. - Trófea egy vadászatból hozott emlék. A sportlövészetben pedig a győzelem jelképe. - De ehhez muszáj elpusztítani az állatot? - Igen, sajnos. - Akkor ez nem jó dolog- szomorodott el Bimbi - nekem nem is tetszik. - Már nagyon- nagyon régen is vadásztak, főleg a gazdag emberek, a nemesek, főként agarak segítségével- folytatta Lujzi. - De hogy kerültek föl a falra?- kérdezte Bimbi. - Miután levágták a zsákmányt, a trófeát kitisztították, tartósították és kitömték. - Milyen állatokat vadásztak le? - kérdezte ismét Bimbi. - Legtöbbször borzot, rókát, sakált, fácánt, a foglyot, sőt még szarvasokat is lőttek. Legtöbbször agancsot, agyarat, farktollat, szarvakat preparáltak. - De ez meg van engedve? - kérdezte csodálkozva Bimbi. - Minden állatra csak addig lehet vadászni, amíg a számuk nem fogyatkozik meg túlságosan, vagy az élőhelyük nem romlik, nem pusztul.

A vadaknak nagyon finom a húsa is. Jóízű az őzé, szarvasé, vaddisznóé, fácáné, a nyuszié és még sorolhatnám. A boltokban is lehet olykor kapni, de nagyon drágán. - Kik azok a sportvadászok?- kérdezte újra. - Ők a kikapcsolódást, szórakozást keresik benne. A húsáért is lövik őket, aztán meg jó pénzért eladják. Sok pénzt fizetnek egy ilyen vadászatért. - De mi van az orvvadászokkal? - kérdezte Bimbi. - Hazánkban tilos, nem szabad, büntetnek érte.

Aki tart háziállatokat, csak azt szabad levágni, de vigyázni kell, meg kell kímélni őket a fájdalomtól, ezt tudjuk jól! Egyre többen vannak azok, akik nem esznek semmiféle húst, sőt vannak, akik semmilyen állati eredetű ételt se. 

A veszélyes, védett állatok kilövése sincs megengedve. A kártékonyakat sem szabad fegyverrel irtani. - Kik a kártékonyak? - Ilyen a mezei nyúl is. Megrágja a fák rügyeit, kérgét, hajtásait és a szántóföldi növényeket is. A szarvas letapossa, még az agancsával is jókora károkat tud okozni. Az őz és a fácán is ilyen. A vaddisznó is kitúrja, kitapossa a veteményt. - De jó, hogy nálunk tilos a kilövésük! Ennek örülök! - emelte fel a hangját kitörő örömmel Bimbi. - De honnan tudsz te ennyi mindent? - kíváncsiskodott tovább Bimbi. - Olvastam egy könyvben. - Tényleg? Úgy szeretnék én is meg tanulni olvasni, akkor én is bújhatom az érdekesebbnél érdekesebb könyveket- mondta lelkesen. - Igen. Ősszel iskolás leszel, és ott megtanítanak olvasni. Addig meg én mesélek neked - nézett rá mosolyogva Lujzi, ha szeretnél valamit megtudni csak szólj! - A nevemet már most is le tudom írni! - mondta büszkén testvérének. - Igen. Nagyon ügyes és okos vagy! - cirógatta meg Bimbi buksiját, majd adott neki rá egy aprócska fricskát.

Ezen jót nevettek és mindenki szaladt játszani.