A varázslatos fehér liliom

A varázslatos fehér liliom.

Történt egyszer messze innen, más világban, távoli vidéken. Zöldellő mezőkön túl haladva, egy szivárvány alagút alatt elsuhanva, egyre sűrűbb ködbe lépve, porköd felett elrepülve, magasan fent a felhők között, néhány tündér játszva körözött. Vidáman nevetgéltek éppen, valami fényeset dobálva suhantak át az égen. Képzeld, csak úgy csillogott az a szépség, varázslatos volt, nem volt kétség. Hogy mi lehetett az, nem láthatta senki, éles fénye volt, emberfeletti.

Sajnos egy óvatlan pillanatban, egyikük elejtette a játékot a nagy forgatagban. Lili tündérkisasszony volt a balga, könyörögve nézett rá a napra és kérlelte szüntelen, ne hagyja, hogy kincsét elveszítse hirtelen. A többi tündér tátott szájjal figyelte, ahogy a csoda hullik le, kár volt érte. A fénylő tárgy, ahogy zuhant lefele, egyre jobban látszott miféle: egy különleges liliom volt az, mely a virágok között egyáltalán nem gaz. A tisztaság és szerénység jelképe, éppen ezért mutatott furcsán Szemétország közepette. Ugyanis sötét, hulladékkal teli birodalomba huppant, egyenesen egy kisfiú elé, aki ezért majdnem egy tóba pottyant. A gyermek Pollen királyfi volt, kinek apja, Törzúz király uralta eme földet, amit ő rombolt. Itt amerre elnéztél mindent szenny borított, minden ütött-kopott jármű ide hordta a hordalékot. A romos házakon túl valahol egy kukásautó visított, mely nem gyűjtötte, inkább hányta a hulladékot. A szilánkos ablakok mögött valaki egy förtelmes lakásban, szórta a koszt egy törlőkendővel bátran. Ezen a helyen még a porszívók is fordítva működtek, dobálták a pihét, melyek szanaszét repültek. Mindent szürke szemcse lepett, emiatt sötétség uralta a mocskos eget.

Pontosan itt, egy műanyagokkal teli tó partján, dobált egy papírgalacsint Pollen királyfi mosollyal az arcán. Kacsázni próbált vele, hiszen a víznek szépen csúszott az olajfoltos felülete. Éppen egy hajítás előtt vette észre, milyen fénylő, fehér csoda hullott eléje. Sosem látott korábban ilyesmit, a virág ámulatba ejtette a piszkos királyfit. Úgy döntött haza viszi a szerzeményét, betette egy üvegkalitkába, mely koszossága ellenére nem tompította a liliom fényét. Elrejtette szobája szemétkupacai közé, szülei nehogy meglássák és elvegyék, hiszen ez már az övé.

Pár perccel később Törzúz király - kinek a túl könnyű haladás volt mindig akadály - hangos szemétdobálással haladva, berontott a zsúfolt szobába. Ott túl nagy rendet látva, égtelen haragot mutatva, elkezdte ide-oda dobálni a tárgyakat, hogy rendetlenség uralja mindenhol a házat. A nagy pusztítás közepette, apa és fia nem vette észre, hogy a király a kalitkát leverte. Miközben közösen folytatták a mocskolódást, a liliom egy földhalmon talált megnyugvást. Ott csodálatos varázserejének köszönhetően, gyorsan nőni kezdett és kikandikált az ablak alsó tövében.

Lili tündérkisasszony mindeközben, lógó orral bolyongott a fellegekben. Végtelen szomorúsággal figyelte, hátha meglátja virágját valahol leesve. Apró szárnyaival Szemétországba ereszkedett, a sok maszattól vigyázva és óvatosan lépkedett. Amerre a szem ellátott, a kis tündér mindenhol szeméthalmot látott. Kétségbeesetten haladt az ország sűrűjébe, bízott benne, hamar megtalálja kincsét, az nem lesz a hulladék legmélyébe. Egyszer csak egy ablakban valami fényeset pillantott meg, a fehér liliom lehetett az feltehetőleg. Valóban a varázslatos növény volt az, mely sokat nőtt, hiába lett otthona ez a romhalmaz. A kis tündér felröppent a szobába sebtében, és megnyugodva látta, hogy féltett növényét lelte meg ezen a sivár helyen. Szépsége elfeledtette Lilivel a borzasztó körülményeket, azt sem vette észre, hogy Pollen királyfi egyszer csak mellette termett.

-  Te furcsa lény, te repülő pára, mit keresel itt az én szobámba’? Ne merj hozzányúlni ahhoz a valamihez, én találtam, már mindig az enyém lesz.

-  Ez az én virágom, amit elhagytam, egész nap kerestem, egy percet sem aludtam. Különleges csoda ez, nagy kincs számomra, szeretném hazavinni, ettől a szörnyű helytől jó távolra.

-  Nem adom oda neked, inkább nézd meg, milyen széppé tette a kis virág a környezetet. Figyelj rám, megígérem, elpakolok minden hulladékot innen, jó helye lesz a szobámban, hidd el, gondját viselem itt Szemétországban.

Lili látta milyen boldoggá teszi a varázslatos liliom a fiút, ezért úgy döntött nála hagyja, így a kis lakás nem lesz olyan feldúlt. Virágba borítva a szoba, máris nem olyan félelmetes kaloda. Azt mondta hát a királyfinak szépen:

-    Rendben van, tiéd maradhat a liliom, de tartsd épen. Meglátogatom nap, nap után sorban, figyelem, hogy viseled gondját ebben a nagy nyomorban. Adok mellé neked még egy párat! – és Lili odahozott még három liliomszálat.

Megörült Pollen a csokorrengetegnek, és boldog volt, hogy Lilivel az ellenszenvükön felülkerekedtek. Végre tényleg övé lehetett a virág, úgy érezte körülötte forgott az egész világ. Viszont a csodát magának akarta megtartani, emellett attól is félt, hogy szülei majd el akarják tőle kobozni. Biztos nem örülnének neki, hogy fiúk a szépet ennyire szereti. Pollen úrfi ezért úgy döntött, hogy egy hatalmas szeméthalmazt állít fel eléjük. Így csak Lili és az ő titka maradhat, a csodálatos kert és a finom illat. A kis tündérlány Pollen rajongása miatt, még több virágot hozott, melyek fénye áttörte a falat. A kis barátok ezért elhatározták, elköltöztetik a kertet odább. Találtak is Szemétországban egy eldugott tisztást, odahordtak termőföldet és minden szükséges miegymást. Gyönyörűséges ligetet alakítottak ki, melyek köré magas falat húztak törmelékből, hogy véletlenül se látszódjanak ki, a csodálatos liliomszálak, mert tudták, hogy vége lenne a boldogságnak.

Szép lassan egyre több és több kert született, mindegyik rejtett volt, magas szeméthalmokkal körülvett. De mivel a varázs liliomok egyre gyorsabban nőttek, kukucskáltak kifelé, így magasabb magaslatok kellettek. Ehhez Pollen segítséget hívott: traktorokkal, darusautókkal pakoltatott. Ahogy a gépek építették a falat, egyre több szemetet elhordtak, így a virágoknak újabb tisztás maradt. Lili pedig szorgosan hordta a liliomokat, akik varázslatossá tették a hulladékkupacokat.

Valami változás az uralkodónak is feltűnt, morgolódó jókedve gyorsan tovatűnt. Törzúz király furcsállni kezdte, miért érez kellemes illatot országszerte?! Ettől végtelen haragra gerjedt, mindez mégis miért történhetett? Megkérte két szemétszóróját dühében, derítsék ki, mi folyik túl a mocsáron, messze az erdőben. Az apródok hamar jelentették, egy kis tündér virágokat ültet, ott, ahova korábban a szemetet tették. Fogy a mocsok mindenfele, ennek biztosan nem lesz jó vége. Megparancsolta hát a király, fogják el a lányt, hiszen itt más a szabály: nem szabad építeni semmit, Törzúznak egyedül a rombolás tetszik. Így is tettek az alattvalók, börtönbe zárták Lilit, hiszen a királyságban az ilyen lények mind odavalók.

Napok után, hetek, hetek után hónapok teltek el, Pollen várta Lilit, de a kis tündér többé nem jött el. Varázslatos liliomokat sem hozott, ettől a királyfi rettentően elszomorodott. Nagy bánatában keserves sírásba kezdett, szomorúsága egyszerűen csillapíthatatlan lett. Limlom királyné így talált rá gyermekére, mikor felforgatta a királyságot, mivel fiát sehol sem lelte. Ahogy Pollen az egereket itatta, úgy lett arca egyre tisztább, könnyáztatta. Édesanyja fiát még sosem látta ennyire szépnek, mocskos arca eddig mindig csak feketéllett. Ölelte, simogatta szegénykéjét, aki eközben elmesélte anyjának titkos küldetését. Közben megkönnyebbült a lelke, kézen fogta Limlom királynét és a kertbe vezette. Elámult a nő a varázslat láttán, a csodálatos színek és fények játékán. Teljesen elfeledtette vele, hogy eddig a mocsok volt a mindene. Fia cinkosául szegődött, ettől kezdve ketten ápolták a virágokat a hulladék rakások között.

Mindeközben Lili szegényen, árván, raboskodott egy koszos cellában félig kábán. Teljesen legyengült a varázsló-teljesítménye, hiszen csak szemét, és lom vette mindenhol körbe. De utolsó cseppnyi erejével, esőért könyörgött feketévé vált kezével. Felhőbarátai meghallották siralmát, és mérgesen, villámokat szórva elindították az évszázad viharát. Ömlött az eső az égből, mintha dézsából öntenék, a magas falakban így elkezdett mozogni a törmelék. Lassan víz alá került a sok piszok, egykettőre tiszta lett az utcákon lévő szutyok. Az emberek ruhái és bőre is világosodott, ámulatba esve nézték egymást, Szemétország ilyet még sohasem látott.

Ahogy a napok egyre teltek, az eső miatt a királyság egyre szebb lett. A sok csapadék a hulladékokat hordani kezdte, megmozdultak a virágoskertek körüli falak, pedig Pollen királyfi őket erősnek építette. A leomló emelvények mögött, érdekes módon a tisztásokon az eső még csak nem is csöpögött. Gyönyörűséges napsugarak fénylettek amott, olyannyira, hogy bevilágították a viharos Szemétországot. Törzúz király is észrevette a fényességet, a mély tócsákon átgázolva oda is lépkedett. Őt is megbabonázta a látvány, sosem látott ennél szebbet, fejében meg is született egy kiáltvány:

-     Én, Törzúz király, Szemétország uralkodója, ezúton megparancsolom mindenkinek, ki hallja, hogy készítsen a háza mellé ehhez hasonló kerteket, az egykoron mocskos porták ezentúl virágosak legyenek!

Emellett az alattvalóit is megkérte, engedjék ki Lili tündérkisasszonyt és hozzák eléje. A két apród így is tett, Lili nyomban a király előtt termett.

-     Kedves Lili elnézésedet kérem, nem lett volna szabad bezárnom téged mégsem. Egyszerűen lenyűgöző, amit országomban felépítettél, társadalmunkért csupa jót és kedves dolgot tettél. Felnyitottad a piszoktól összeragadt szemem, most már látom, eddig milyen hulladék halomban éltem. Kérlek téged, esedezve, segítségkérően, borítsd liliommal az országomat egészen!

Felderült a kis tündérlény arca, örömmel teljesítette a kérést, hiszen ez a király parancsa. Váratlanul elállt az eső is, napsugarak lepték be a teret, felszáradtak a vizes gödrök, az emberek teste felmelegedett. Pollen és Limlom királyné most már tisztán, segítettek Lilinek a virághordásba, jöttek a ládányi liliomok egymás után. Az egykor szeméthányó kukásautók és markolók, elkezdték összeszedni a hulladékot, mely alól előbukkantak a fűcsomók. Az összes lom megsemmisítésre került, Szemétország napról napra egyre jobban szépült. Minden lakos kitakarította a házát, cserébe Törzúz király egy tucatnyi liliommal adott nekik hálát.

Így lett az ország virágokkal teli, azóta hiába keresed a térképen, ilyen névvel nem lehet megtalálni. Liliombirodalom lett a neve, Lili tündérkisasszony legnagyobb örömére. A királyi család azóta is boldogságban éli mindennapjait, építi, szépíti otthonát és öntözi virágait. Arra kérlek téged is, ki e sorokat olvasod, boldoggá teszed a környezeted, ha mit Pollen királyfi elkezdett, folytatod. Ha fénylő fehér virág hullik véletlenül az öledbe, bátran ültesd be egy piszkos, szemétkazal helyére.