A varázsló macskája

A varázsló macskája.

Ez a mese nem úgy kezdődik, hogy „volt valamikor réges-régen”, mert az a varázsló, akiről most mesélni fogok, még most is él. Ez a varázsló egy szép napsütötte reggel úgy döntött, hogy nem fog többé zivatart, árvizet és fergeteget varázsolni, rossz gyereket békává változtatni. Úgy határozott, most már csak jó dolgokat akar tenni. Levette hosszú fekete köpenyét, szögre akasztotta varázsló kalapját, kitette az ajtóra az „Végleg zárva” táblát, és beköltözött a városba.

A most már jó varázsló reggeltől estig azon gondolkozott, hogyan is kell jónak lenni. Hogyan kell jó dolgokat varázsolni, hiszen azt neki eddig nem mutatta meg senki. Addig törte a fejét, hogy a nagy gondolkodásban végül megéhezett. Evett egy kiflit, és ekkor eszébe jutott a nagy ötlet: pékséget fog nyitni! Ő fogja a legfinomabb kenyeret, zsemlét és kiflit sütni az egész környéken! Sőt, az egész városban!

Másnap neki is látott. Kibérelt egy boltot, berendezte asztalokkal, székekkel, hatalmas polcokkal, hogy a kenyereket tudja hova tenni. Megvette a lisztet, az élesztőt és mindent, ami a sütéshez kellett, majd elővett egy réges-régi receptet és nekiállt kovászt készíteni. Legelőször egy nagy táblát rakott ki az ajtóra, hogy itt hamarosan pékség nyílik. Értesüljön róla mindenki, aki csak erre jár. Látta, hogy az emberek meg-megállnak, elolvassák a táblán a feliratot, mintha várnák, hogy mikor jöhetnek vásárolni.

A varázsló aznap nagyon korán kelt, és csak sütött és sütött. Sorra készültek a zsemlék, a kiflik és a kenyerek. Kenyérből készített kicsit és nagyot, kereket meg veknit, az egyikbe burgonyát tett, a másikba meg sok-sok magvat. Kifliből sütött egyenest és görbét is, az egyenest megszórta sok-sok sajttal, a görbét meg ropogós aranybarnára sütötte. Kora reggel kitette a „Nyitva” táblát és a sok illatozó finomság között várta a vásárlókat. Alig telt el néhány perc, megjelent egy fiatal anyuka a babájával, ő kifliket kért, utána egy öreg nénike vett tőle kenyeret. Megfordult a boltjában idős és fiatal, szépen fogytak a termékek, mindenki vett tőle valamit. Dél körül már nem bírt a kíváncsiságával.

– Mondd, fiacskám, aztán hogy ízlik a kifli? Ugye jó íze van? – kérdezte az egyik fiútól, aki éppen a nemrég vásárolt kiflijét majszolta.

– Nincs benne semmi különleges – válaszolta a fiú, majd az anyukájával távozott a boltból.

A varázsló elgondolkodott a fiú szavain, nem igazán erre a válaszra számított. Minden varázserejét felhasználta, hogy finomakat süssön, de úgy nézett ki, hogy ez még kevés hozzá. Egész este azon gondolkozott, mit ronthatott el? Reggel korábban indult az üzletbe, hogy átnézze a receptjeit, biztos volt benne, hogy valamit kifelejtett a tésztából. Amikor az üzlet melletti parkon sétált keresztül, valahonnan sírást hallott. Olyan halk, vékonyka hangot, amit nem tudott figyelmen kívül hagyni. A lámpafényben körülnézett, bár nem sokat látott, rendületlenül kereste a panaszos hang forrását, amit végül meg is talált. Az egyik bokor alatt egy pici foltos cicát talált, ő nyávogott neki. Megsajnálta a csöppséget, felvette és a tenyerébe fektette.

– Mit csináljak veled, drága lélek? – kérdezte a remegő cicától. – Tudod mit, magammal viszlek a pékségbe, ott majd kapsz finom tejecskét, és megmelegszel a kemence mellett. A varázsló a pici cicát betette a kabátja alá és együtt mentek dolgozni.

A cica a kedves szavakat dorombolással hálálta meg. Gyorsan megitta a meleg tejet, utána jó macskához illően megmosakodott, majd odakucorodott a kemence mellé és elaludt. A cica tényleg minden színű volt, a bundájában vörös, fehér, barna, fekete, és szürke szín váltotta egymást. A pofácskáján lévő fekete folt miatt az egyik oldalt a bajusza fehér volt, míg a másik oldalon fekete. A varázsló nézte az alvó, csöpp macskát, és valami furcsát kezdett el érezni. 

– Szép cica vagy, de ha tovább nézlek, nem sülnek meg időben a kenyerek – mondta a varázsló a már alvó kismacskának, és munkához látott.

Elővette a megkelt kenyereket, betette a kemencébe sülni, utána kinyújtotta a tésztát a kiflinek. Amikor az illatokból érezte, hogy a kenyér elkészült, ki kell vennie, nehogy megégjen. Letette a ropogós héjú, forró kenyereket az asztalra, hadd hűljenek, majd visszament a tésztához, hogy kifli alakúra hajtogassa őket. Egyből észrevette a cicát az asztal mellett, ahogy őt nézi. A tekintetéből rögtön látta, hogy valami rosszaságot csinált.

A cica, pici termete ellenére hatalmas felfordulást okozott. A kifli tésztájára ráborította a kakaót, a zsemlék tetejére a sajtot, a nemrég kisült croissant-ra pedig a csokoládét. Vakarta is a fejét a varázsló, hogy most mitévő legyen, hogy fogja ezeket eladni, mert újakat sütni már nem tudott. Fejcsóválva nézte a cicát, mérgesnek kellett volna lennie, de az a furcsa érzés, amit reggel óta érzett, nem engedte, hogy haragudjon rá. Kitette a pultba az árukat, és szépen elrendezte azokat. A kakaós kifli mellé tette a csokis croissant, fölé a pult tetejére pedig a sajtos zsemlét. Még nem végzett a szokásos reggeli feladatokkal, amikor arra lett figyelmes, hogy már többen is állnak az ajtóban, vásárolni szeretnének.

– Jó reggelt! – köszönt, amikor kinyitotta az ajtót.

– Ezeket a finom illatokat már az utca végéről érezni lehetett. Muszáj vennem belőle, akármi is legyen az! – mondta a varázslónak a szomszéd autószerelő bácsi, aki puha meleg sajtos zsemléket vett a reggelijéhez. A szemben lévő ruhásbolt eladója a csokis croissant akarta megkóstolni, kettőt is vett belőle.

A vevők egymásnak adták a kilincset, mindenki vásárolni akart valamit. Még dél sem volt, de már egyetlen egy zsemléje sem maradt.

Másnap reggel már nem kellett a cica segítsége, magától tette bele a kakaót a kiflibe és olvasztotta a csokoládét a croissant-hoz. A cica, aki időközben a Süti nevet kapta, most a lekvárt borította rá az egyik tésztára, amit a varázsló háromszögre hajtogatott. Ezeket az illatos, eperlekváros háromszögeket is pillanatok alatt megvették tőle.

A varázsló rájött, hogy Süti ötleteivel készült finomságokat nagyon hamar el tudja adni. Mit tudhat egy pici macska, amit ő nem? Megkereste a régi receptet, amit még a nagymamájától kapott. Hamarosan feltűnt neki, hogy minden recept így kezdődik: végy három csipet szeretetet…

Azóta a jó varázsló és Süti minden hajnalban együtt mennek dolgozni, és a cica, aki időközben macskává nőtt, mindig valami újdonságon töri a fejét. De egyvalamit sosem hagy ki a receptből: a pár csipet szeretetet. Valamiben több, valamiben kevesebb, de mindegyikben benne van.