Az elvarázsolt Mikulás

  • 18
  • 2021.
    feb
Valamikor nagyon régen, sok-sok téllel ezelőtt, egy hideg, decemberi napon szokatlan dolog történt. A mikulást elvarázsolták!

Ameddig a Mikulás csak vissza tudott emlékezni, mindig úgy történt, hogy december elsején elkezdett havazni. Ő ekkor a manóival szorgos pakolásba kezdett. Négy nap alatt az összes gyerek ajándékát felrakták a szánkóra, és a rénszarvasok is útra készen álltak.

Ezen a napon azonban hiába várta a Mikulás a havat, az csak nem érkezett meg. Egész nap az ablakot leste, hogy mikor lát

Valamikor nagyon régen, sok-sok téllel ezelőtt, egy hideg, decemberi napon szokatlan dolog történt. A mikulást elvarázsolták!

Ameddig a Mikulás csak vissza tudott emlékezni, mindig úgy történt, hogy december elsején elkezdett havazni. Ő ekkor a manóival szorgos pakolásba kezdett. Négy nap alatt az összes gyerek ajándékát felrakták a szánkóra, és a rénszarvasok is útra készen álltak.

Ezen a napon azonban hiába várta a Mikulás a havat, az csak nem érkezett meg. Egész nap az ablakot leste, hogy mikor látja már meg a hópelyheket, de hiába. Szorgalmasan készülődött mindenki tovább, ahogy eddig, és remélték, hogy hamarosan havazni kezd.

Eltelt egyik nap a másik után, de a fényes hold éjszaka csak a fekete földet világította meg. Még a csillagok is csodálkozva néztek egymásra, hol marad a hó ilyen sokáig.

Másnap reggel egy hatalmas hóbagoly repült az ablakhoz közeli faágra. Éppen oda, ahol a Mikulás a hópelyheket leste. Észre is vette a madarat, és felismerte, hogy nem akármilyen bagoly látogatta meg. Személyesen a Tél madara jött el hozzá. Rögtön ki is ment hozzá, hogy üdvözölje.

– Isten hozott, Tél madara! Ugye, a közelgő havazás hírét hoztad? – érdeklődött a Mikulás.

– A Tél tündére küldött, hogy mondjam meg neked, hogy egyhamar nem fog ideérni. Nagyon meleg volt az ősz, nem győzi az esőt és a havat küldeni a szomjas földekre. Még néhányszor fel kell kelnie a holdnak ahhoz, hogy havazást lásson.

A Mikulás nagyon szomorú lett. Hát akkor ő most hogyan fog útnak indulni? Hó nélkül ez szinte lehetetlen, akármilyen erősek is a rénszarvasai. Szánkót húzni hó nélkül nagyon nehéz, és nagyon lassú is. Több napig is eltarthat, amíg minden gyerek megkapja az ajándékot, egy éjszaka alatt biztos nem végeznek. A gyerekek meg szomorúak lesznek, és még az is előfordulhat, hogy nem fognak többé hinni benne. Ez pedig nem fordulhat elő!

– Tél madara, nekem két nap múlva indulnom kell, ajándékot viszek a gyerekeknek. Hó nélkül nem tudják a rénszarvasok a szánkót elhúzni. Az a sok jó gyerek, aki nem kap ajándékot, szomorú és csalódott lesz – magyarázta Mikulás a Tél madarának.

– Még néhány nap, és itt a hó. Néhány nap késés olyan nagy dolog?

– Én ezen a napon ajándékot viszek minden gyereknek, már nagyon sok tél óta. Az a rengeteg gyerek számít rám, és nagyon várnak. Most hogyan nézne ki, hogy az egyik évben december 5-én viszek ajándékot, a másikban pedig mondjuk 8-án? Az ünnep attól ünnep, hogy minden évben ugyanazon a napon van. Ha meg nem megyek, akkor még az is előfordulhat, hogy a gyerekek nem fognak hinni bennem. És ha bennem nem hisznek, az is lehet, hogy később nem hisznek majd a tündérekben, meg a varázslatban!

A Tél madara nagyon megijedt. Hogy valaki ne higgyen benne, meg a Tél tündérében? Ilyen elő nem fordulhat!

– Azonnal repülök Téltündérhez, hogy valamit sürgősen cselekedni kell! – mondta a hóbagoly, és azon nyomban kitárta hatalmas szárnyait, és elrepült.

Mikulás sem tétlenkedett, folytatta tovább a manókkal a készülődést. Bízott benne, hogy a Téltündér és a madara kitalálnak valamit, hogy essen a hó, és a gyerekek ne maradjanak ajándék nélkül. Már majdnem útra készen álltak, Mikulás éppen a rénszarvasokat fogta be a fogatba, a szánkó elé, amikor egyszer csak megjelent személyesen a Tél tündére. Hófehér kabátját jégkék hópelyhek díszítették, hosszú szőke haját fehér prémes sapka védte a hideg szelektől. Mindig mosolygós szép arcán, most szomorúság látszott.

– Üdvözöllek, Mikulás. Igaz ez, hogy hó nélkül nem tud elindulni a szánkód? – érdeklődött kedvesen, és alaposan megnézte az ajándékokkal roskadásig megtelt szánkót.

– Igen, igaz. Ha az a sok jó gyerek ma nem kap ajándékot, akkor az egész tündérvilág is veszélybe kerülhet.

– Ennek nem szabad megtörténnie – állapította meg Tél tündére. – Suhintott kettőt a varázspálcájával, elmondott néhány varázsigét, és hamarosan megjelentek az első hópelyhek.

A Mikulás nagyon boldog volt, hogy mégiscsak el tudnak indulni, és a gyerekek megkapják időben az ajándékokat. A hóesés azonban nemsokára enyhült, és a szél is csendesedett.

– Mikulás. Szeretnék én is tenni valamit a gyerekekért, hiszen miattam nem esett még hó. Akármennyi hó is lesz, a rénszarvasoknak akkor is nehéz húzni ezt a hatalmas szánkót. Van egy ötletem. Fogd be a rénszarvasokat a szánkó elé! – utasította a Tél tündére a Mikulást.

A Mikulás szó nélkül engedelmeskedett, befogta a rénszarvasokat, megigazította a csomagokat, hogy még véletlenül se essen le egyik sem, végül ő is felült a szánkóra. A Tél tündére ekkor elővette ezüsttel hímzett kis szütyőjét, belemarkolt és alaposan meghintette varázsporral az egész szánkót, ajándékostul, rénszarvasostul, még Mikulás is kapott belőle rendesen. Tüsszentett is egy hatalmasat, amikor megcsiklandozta az orrát.

– Ez az én ajándékom a gyerekeknek, hogy mindig higgyenek a Mikulásban és a Tündérekben. Gondolj arra, hogy elindulsz a szánkóval – mondta a Tél tündére. – De meg ne ijedjetek!

A Mikulás meglendítette a kötőféket, jelezve így a rénszarvasoknak, hogy indulhatnak. Ő pedig arra gondolt, hogy milyen gyorsan haladnak, és minden gyerek időben megkap minden ajándékot. Ekkor pedig csoda történt. A szánkó két húzás után az égbe emelkedett. A rénszarvasok büszkén lépkedtek az égi úton, amit a tündér varázsolt oda nekik. A Mikulás csodálkozva nézett körbe, el sem akarta hinni, ami történt.

– Ez az én ajándékom! Most már nem kell, hogy essen a hó ahhoz, hogy időben el tudj indulni. Elég csak rágondolnod, és a szánkó az égbe emelkedik. Akadály nélkül, és villámgyorsan eljuthatsz minden gyerekhez.

– Nem fogok leesni? A csomagok, az ajándékok, a helyükön marad mindegyik? – kérdezősködött Mikulás, aki még mindig alig akarta elhinni a varázslatot.

– Nem tud leesni semmi, biztonságban lesz mindenki.

– És mi lesz, ha meglátnak? – forgolódott a szánkón a Mikulás, a tündért faggatva.

– Akkor hinni fognak a varázslatban! Egy szánkón repülő Mikulás elég bizonyíték arra, hogy létezik varázslat.

Tél tündére vidáman integetett a Mikulásnak, akit a rénszarvasok szánkóstul a magasba röpítettek. Lassan távolodtak a földtől, majd egyszer csak eltűntek a szeme elől. Tél tündére boldogan folytatta a munkáját, amerre járt, lépte nyomán hópelyhek hullottak, és szelek kergetőztek. A Mikulás hosszú idő óta ezen az estén még napfelkelte előtt eljutott minden gyerekhez. Nem kellett vigyáznia, hogy véletlenül megláthatják.

Az elvarázsolt szánkó nagyon gyors volt, a rénszarvasok sokkal erősebbek lettek, sőt, még a Mikulás is, a varázslatnak köszönhetően, belefért még a legvékonyabb kéménybe is.

Azóta az este óta a Mikulásnak nincs szüksége hóra, hogy a szánkójával eljusson a gyerekekhez. A Tél tündére varázslata óta repülő szánkón jár, amit repülő rénszarvasok húznak, és sokkal több ajándék elfér a szánkón. Ha esetleg elég szemfüles vagy, és nem takarják felhők az eget, a csillagok között te is megláthatod, amint házról-házra jár, és ajándékot visz minden gyereknek.