Egérvilág - Madarak és finom falatok

Egérvilág - Madarak és finom falatok.

Reggel, ahogy kisütött a nap, a kis egerek folytatták a tanulást. Mikor délután megint kimerészkedtek az udvarra, megismerkedtek két kis verébbel, Csippel és Csirippel. Csip nagyon fel volt háborodva, amikor Bajszos csirkének gondolta.

– Még hogy én csirke! Hogy tudsz engem egy olyan sárga pelyhes gombolyaggal összetéveszteni? Láttál már egyáltalán csirkét picinyem? – kérdezte fennhéjázóan a veréb. – Én szabad madár vagyok! Oda repülök, ahova akarok, és akkor, amikor jónak látom! Igaz, nem vetem meg a tyúkok eledelét, de az az igazi, amikor a tágas réten, végtelen mezőkön csipegethetek.

Csip teljesen átszellemülten beszélt. Eszébe jutott milyen hatalmas, virágokkal tarkított réten repültek tegnap Csirippel, milyen finom magvakat csipegettek.

A tavaszi szellő szárnyán magasabbnál is magasabbra repültek, vígan kergetőztek, hol a dombtetőn, hol az égig érő fa tetején pihentek, hol pedig völgyek mélyén pipacsok fölött szálltak. Az az igazi élvezet. De hát ezt egy egérke úgysem tudhatja. Az egerek nem repülnek. Az egérkék figyelmesen hallgatták, bár nem értették, miről is van szó.

– Mama, mi az, hogy repülni? – érdeklődött Bajszos.

Csip nagyot nézett, de aztán rájött, hogy a kis egérkék nemrég születtek, és csak most ismerkednek az őket körülvevő világgal.

– Na, hogy is mondjam! Tudod, nekünk a madaraknak van szárnyuk – mozgatta meg Csip mindkét szárnyát, hogy az egérkék tudják, miről beszél. – Ez a szárny elbírja a súlyunkat. Ha nagyon gyorsan és erősen csapkodunk vele, akkor felemelkedünk a levegőbe, és ott maradunk. Ti a lábaitokon jártok a földön, mi ugyanezt a levegőben a szárnyunkkal csináljuk. Ezt hívják repülésnek, és így is csinálják.

Csip rögtönzött bemutatót tartott, amit a kis egerek szájtátva néztek végig. A levegőben sétálnak...de jó nekik!

Másnap testvéreivel a fészek körül játszottak, de Fruzsi hamar elunta magát. A fiúk „fiús” játékot játszottak, és hallani sem akartak róla, hogy egy lány játsszon velük. Emi meg egérhercegnőnek képzelte magát, és várta a hős lovagját. Ebben meg ő nem akart részt venni. Amikor nem figyelt rá senki, nekiindult felfedezni a világot. A virágoskertben üdvözölte a méhecskét, a terménytárolóban megreggelizett, majd átszaladt a tyúkok udvarán, egyenesen a kutya házához. Mondó megengedte neki, hogy felmásszon a fejére, és körülnézzen. Hadd lássa más szemmel is a világot. A gazdasszony éppen ekkor hozott ebédet Mondónak, letette elé a tálat, majd megsimogatta a fejét. Nem vette észre Fruzsit, aki ott lapult a bozontos szőrszálak között. Az egérke elvesztette az egyensúlyát, beleesett a gazdasszony kötényének a zsebébe. Lapított, hogy ne vegyék észre. Kötényzsebben utazva, ment be a házba. Ettől a helytől a szülei nagyon óvva intették. Ide bejáratos a macska! Ha véletlenül is betéved, egérpecsenye lesz belőle! A gazdasszony az éléskamrába ment, felakasztotta a kötényét egy szögre, és bezárta az ajtót.

Fruzsinak ez nem okozott problémát, olyan picike volt, hogy kifért volna az ajtó melletti résen, ha akar. Csöndben lapult a kötényzsebben, nem tudva, mitévő legyen. Egyszer csak olyan ínycsiklandó illatot érzett, hogy nem tudott neki ellenállni. Kidugta az orrát a kötényzsebből, és szétnézett. Finomabbnál finomabb falatokat látott, amik olyan hívogatók voltak, hogy esze ágában sem volt kimenni innen. Felmászott a fogasra, azon végigszaladt, fel a polcra, onnan pedig a rúdra, amin a füstölt szalonna, a kolbász és a sajt lógott. Muszáj volt megkóstolnia. Ilyen finomat még életében nem evett. Amikor megérezte a sajt hívogató illatát, abból is evett néhány falatot. Mivel még picike volt, nem bírt sokat enni, hamar jóllakott. Rögtön elhatározta, hogy másnap is eljön ide. Talált egy rést a falon, ami a virágos kertbe vezetett. Óvatosan kidugta az orrocskáját, körbenézett, aztán ahogy csak bírta, szedte a pici lábacskáit, hogy minél hamarabb hazaérjen.

Egész este alig tudott aludni, a kamrában lévő finomságokon jártak a gondolatai. A sajtról álmodott, megérzi az illatát, odamegy, megszimatolja, beleharap..... isteni finom íze van, azután kóstolja a következőt!

Mikor másnap a testvéreinek el akarta mondani, merre járt, mit talált, nem hittek neki.

– Ugyan már Fruzsi! Csak azért találtad ki, mert nem játszottunk veled, és unatkoztál – irigykedett Bajszos. Utána pedig Ropi magyarázott:

– Csak azt akarod, hogy irigyek legyünk rád!

– Oda még a papa sem merészkedik be! Nemhogy te! – nyafogta Emi.

Elhatározta, hogy bizonyítékot hoz, hogy ő igenis van olyan bátor, és járt ott. Ebéd után vitt egy darab sajtot testvérkéinek, másnap egy falat szalonnát, harmadnap megint valami finomságot. Az első nap felfedezett egy rejtett bejáratot a kamrába, amit csak ő tudott, hogy hol van. Ez a titok azonban annyira magabiztossá és óvatlanná tette, hogy elfelejtkezett egy fontos dologról, amitől a szülei annyira óvták! A macskáról!