A varjú és a csacsi

A varjú és a csacsi.

A csacsi ott élt a tanyán az istállóban.

Nem volt válogatós, de nehéz volt a természete. Társaival gyakran összeveszett. Ráadásul irigy is volt. A közeli fán élt egy varjú, aki gyakran megdézsmálta az ennivalóját, majd nagy károgások közepette elrepült. Nagyon bosszantotta ez a szamarat, mert hiába próbálta elkapni a madarat, az mindig elrepült.

- Na most megtréfállak! - gondolta a csacsi. – Ó, de szép a hangod! - kezdte. De a madár rá se hederített.  - Gyere ide! Most érik a cseresznye, adok neked belőle, - és beletett egy szem cseresznyét egy gödörbe. - Arra gondolt, hogy a varjú beleesik, eltörik a szárnya és nem fog tudni elröpülni.

- Gyere, vedd el! – mondta, aztán arrébb ment tovább legelni. Fél szemmel pedig figyelte a madarat. A varjú gondolt egyet, keresett egy botot, a csőrébe vette és odaröppent a gödör széléhez. Egyetlen mozdulattal kipiszkálta a cseresznyét, a botot elejtette, csőrébe kapta a gyümölcsöt, és huss felrepült a fára.  

Mire a csacsi odaért a gödörhöz, a madár már a fán jóízűen csemegézett.

Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/