Klárisszemű Rézi

Klárisszemű Rézi.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Volt egyszer egy királyság, ahol minden lakó békében és boldogságban élt.

Ebben a királyságban lakott egy gyönyörű rézsikló Rézi, akinek a szemei olyanok voltak, mintha igazgyöngyökből lennének kirakva.

A siklók Rézit klárisszeműnek nevezték, és mindannyian csodálták a szépségét és báját. Rézi pedig nagyon boldog volt, hogy a siklók ilyen tisztelettel és szeretettel fordulnak felé. Azonban egy napon Kuszma, a lábatlan sikló megjelent a királyságban, és szemet vetett Rézi klárisszemeire. Azt akarta, hogy az ő szemei is olyan csodálatosak legyenek, mint Rézié, nem törődve azzal, hogy már a csupasz gondolattal is milyen kárt okoz. Ráadásul kisebb és gyengébb is volt a siklóknál. Mégis határozottsága, erőszakossága, büszkesége, tekintélyt parancsolt, ezért félt, rettegett Kuszmától a falu népe. Klárisszemű Rézi elhatározta, hogy túljár valahogy az eszén.

Titokban elindult a királyság egyik legeldugottabb zugába, hogy a gondolatait összeszedje. Egy barlangban talált menedéket. Itt eltöltötte az éjszakát, és a következő kettőt is.  Közben gondolkodott, gondolkodott.

Eltöprengett azon, hogy vajon miért olyan fontos a gyöngyszeme Kuszmának. Mit tudna helyette adni? Végül eszébe jutott, hogy hamarosan vedleni fog és azt a gyönyörű bőrt felkínálja Kuszma számára.  Mitől volt az olyan különleges? Attól, hogy a tarkóján egy korona, azon pedig kétfejű sas volt látható. 

Rézi visszatért hát a királyságba és elmondta a lábatlan siklónak az ajánlatát, aki azt örömmel elfogadta. Kuszma pedig a zsákmányával együtt visszament oda, ahonnan jött.

Azonban még szinte haza se ért, amikor rájött arra, hogy amit kapott, az semmit se ér. Hasznavehetetlen. Nagyon mérges lett, szinte forrt a dühtől.

Mikor lecsillapodott, gondolkodóba esett. - Rézi igazgyöngy szemébe, amikor belenéztem, láttam kedves, szelíd, nemes természetét, s azonmód megszerettem. Nemhiába, mondják, hogy a szem a lélek tükre.  Hmm. Ám az én szememben, eddig csak egy hályog, a sötétség volt. – döbbent rá Kuszma. – Ez így nem jó, ezen változtatnom kell, hiszen csak rajtam múlik! – Képzeljétek! Ezután teljesen megváltozott. Sietően kitakarította a lelkét egy seprűvel, ami olyan lett, mint a frissen mosott ruha, s mint a tiszta levegő.

Ettől kezdve nem vágyott többé Rézi szemeire, hiszen az övé is tündökölt. Inkább a szeretetére vágyott. Boldog volt, hogy megbocsátottak neki, és ettől kezdve a siklók is nagy- nagy tisztelettel és szeretettel fordultak felé. Rézi pedig egy idő után úgy megszerette Kuszmát, hogy összeházasodtak. Az egyik erdőszéli nyiladékban hamarosan sok kis sikló született.

Így volt, mese volt, füle, farka benne volt.