Bati és a rovarok


http://mocorgohaz.hu/

Bati a kertben fogócskázott testéreivel és Fricivel, az A. osztályból.

Egyszer csak megunta és elment kincset keresni. Először csak apró kavicsokat gyűjtött a vödrében, amikor meglátta a bodobácsokat. Egy ideig nézegette őket, figyelte, hogy mit csinálnak, aztán észrevett egyet, amelyik egy hasonlóval összetapadt. Tudta, hogy épp párosodnak és nemsokára sok pici bodobács fog előbújni. Apukája mesélte, talán pont tegnap. Ma lám jól meg is figyelhette. - Holnap hátha előbújnak a kicsik! - gondolta. Aztán tovább keresgélte a szebbnél-szebb kavicsokat. Egyszer csak meglátott egy másik bogarat, ami hasonlított a hétpettyes katicára, amiről olyan sok dalt tudott. De ez mégis más volt. Odaszaladt vele apukájához, és megkérdezte tőle a nevét. - Ez harlekin katica, egy nagyon falánk és hatékony ragadozó. Ugyan ő is pusztítja a levéltetveket, ám tönkreteszi a szőlőt, mert keserű testnedveket bocsát ki. Kiszorítja, elűzi hazánkból a kedves hétpettyesünket, ráadásul még a hétpettyes tojásait, lárváit is felfalja. Gyorsan szaporodik, mert itt nálunk nincs természetes ellensége. Pont ugyanúgy került hozzánk, mint a krumplibogár. Mindkettő káros a növényeinkre, viszont emellett nagyon sok káros rovart fal fel. - Értem- mondta komoly képpel Bati és elviharzott. - Nézd, Frici, ez harlekinkatica, az meg ott a krumplibogár – mutatott a krumpli levelét falatozó csíkos hátú bogárra. Aztán elmesélte, amit édesapja mondott neki.

Miután mindent elmondott a testvére osztálytársának tovább keresgélték a kincseket a kertben. Aztán gondolt egyet Frici, odament a burgonyabogárhoz, a kezébe vette, nézegette egy darabig, majd ledobta a földre és rátaposott. Majd keresett többet is, sőt harlekint is és őket is egyre-másra taposta össze. Bati amikor ezt a pusztítást észrevette rászólt Fricire, hogy ne bántsa őket. Nem tehetnek róla, hogy itt vannak és ráadásul hasznuk is van, hisz édesapja is azt mondta. - A Földünk a rovarok bolygója! - mondta a tanító néni. Szinte mindenhol találunk rovarokat, ráadásul sokat. Nagyon fontosak. Fontosak, mert megporozzák a növényeket. - Nézd ott azt a méhecskét a virág szirmában! Pont azt teszi. A méhek adják nekünk a mézet. - Közben apukája is odaérkezett. Kicsit kapált a kertben, mert nemrég esett az eső. Ilyenkor gyorsabban nő a gaz. Hallotta és látta is, hogy mi történt, aztán egyszer csak mesélni kezdett. - Nagyon sok állat rovarokkal táplálkozik. Ilyen például a legtöbb énekesmadár, a denevér, a gyík és a béka. Igaz az is, hogy a legtöbb rovart más rovar és pók fogyaszt el. Ezen kívül leginkább a bogarak és a legyek rágcsálják az elpusztult állatokat, még az elfonnyadt, elhalt növényeket, sőt a kidőlt fákat is. - Tényleg? – Néztek rá kérdőn. - Hát akkor nagyon hasznos mindegyik! - mondta Frici – ráadásul érdekesek, sőt szépek is! – folytatta.

Soha többé nem fogom őket bántani. - Nem is szabad! – mondta Bati apukája – még akkor sem, ha a rovarok nem mindig a barátaink. - Hogyhogy? – nézett rá kérdőn Bati. - A legtöbb rovar növényevő és pont emiatt károsítják a konyhakerti növényeinket, sőt a kamra polcain tárolt élelmiszerünket is. Ráadásul embert és a háziállatokat sem kíméli jónéhány. Gondoljunk csak a szúnyogra, bögölyre, tetűre, bolhára, és a kullancsra. Nem beszélve arról, hogy ezek betegségeket is terjeszthetnek – mesélte tovább édesapja. - Pont a hétvén csípett meg egy szúnyog- mondta Bati. - Nekem meg tavaly nyáron kullancs ment a bőrömbe. Szerencsére azonnal észrevettük, és kullancskanállal kiszedte édesapám a bőrömből, így nem lett semmi bajom - mondta Frici. - Itt van ez a hétpettyes. Látjátok mit eszik? Levéltetveket. Ugye milyen érdekes? - Igen az! – Kiáltották szinte egyszerre a lurkók.  - Hú, mennyi mindent tanultunk! Sokkal többet, mint az iskolában! – kacagtak föl a nagyok, a kicsi háta mögött, mert ők is hallottak mindent. - Száz szónak is egy a vége- mondta édesapjuk, ne bántsuk az élőket. Mindnek meg van a szerepe, a fontossága. Meg kell tanulni együtt élni velük. - Igen, így teszünk!- kiáltották egyszerre, majd szétszaladtak játszani a szélrózsa minden irányába.

Frici is elköszönt Batitól, és hazament. Hát egyedül folytatta a kincskeresést. Egyszer csak meglátott egy gyönyörű kék színű lepkét az egyik virágon. Egy ideig nézte, nézegette, aztán kergetni kezdte. Futott, futott, de nem bírta utolérni. Akkor leült a fűbe és gyönyörködni kezdett a pitypangokban.

Nézte, ahogy szállította a szellő a magjait, mert az így szaporodik. – Ó, de érdekes! - nézte sokáig eltűnődve Bati.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Harangi Árpádné

2024-02-27 07:16

Nagyon jó kis mese gyerekeknek és felnőtteknek is, sokat lehet tanulni belőle.

Gani Zsuzsa

2024-02-27 12:56

Köszönöm szépen kedves szavaid. Örülök, hogy így gondolod. Szeretettel: Zsuzsa