Adventi Mesenaptár - 17. Az állatkert tűzoltója (Dec. 17.)

Adventi Mesenaptár - 17. Az állatkert tűzoltója (Dec. 17.).

Tudjátok, ki a szavanna tűzoltója? Az orrszarvú. Amikor füstszagot érez, már rohan is, és ha tüzet talált, eltapossa. A Varázslatos állatok kertjében Somát érte az a megtiszteltetés, hogy az állatkert tűzoltója lehessen.

Nagyon büszke volt rá, hogy ilyen fontos posztot tölthet be. Naphosszat gyakorolt, na persze nem igazi tűz eloltását, hanem a taposást. Fel-alá mászkált a kifutóban, és ha valami gyanús fűcsomót talált, amit túl magasnak ítélt, vagy úgy vélte, bármikor lángra kaphat, gyorsan eltaposta.

Persze az állatkertben sosem volt tűz, és Soma emiatt bánatos volt. Nem arra vágyott, hogy tűz legyen, hanem arra, hogy elolthassa, hiszen így nagyon haszontalan volt tűzoltónak lenni.

Alberta sajnálta, hogy az orrszarvú nem érzi jól magát. Megkérte hát Regőt, találjanak ki valamit Soma számára.

– Igazi tüze persze nem gyújthatunk – tanakodott Regő –, mégiscsak egy állatkertben vagyunk.

– Igen – bólogatott a strucc újdonsült bukósisakjában. – Ebben az állatkertben sosem volt tűz, és nem lenne jó, ha ez megváltozna – értett egyet Alberta, aki már a kezdetek kezdete óta az állatkert lakója volt. – Járhatna ezért valami kitüntetés – morfondírozott. – Végül is ez nagy szó, nem?

– Ez nagyszerű ötlet, Alberta – lelkendezett az idős gondozó. – Megyek is a talált tárgyak osztályára, és keresek valamit, ami jó lehet.

Másnap a strucchölgy egy szép nagy éremmel a szájában szaladt oda Somához. Az orrszarvú először nem értette, miért kap érmet.

– Boldog karácsonyt az állatkert legjobb tűzoltójának! – kezdte Alberta. – Neked köszönhetően sosem volt még tűz. Ez nagyon nagy dolog! – mondta, és az orrszarvú nyakába akasztotta az érmet.

Attól fogva Soma még büszkébb volt arra, hogy ő az állatkert tűzoltója.