Adventi Mesenaptár - 2. Szerpentin kívánsága (Dec. 2.)

Adventi Mesenaptár - 2. Szerpentin kívánsága (Dec. 2.).

December első napján Regő útnak indult a karácsonyi kalappal, hogy mindenki megkaphassa a megajándékozandó állat nevét, és elkezdődhessen az ajándékkitalálás, -beszerzés és -készítés. Ebben az évben a hüllőházban kezdte a körutat. Az első, aki nevet kapott, Szerpentin, az óriáskígyó volt.

– Jó reggelt, tekergő barátom! – köszöntötte a gondozó a kígyót. – Téged ért a megtiszteltetés, hogy megkaphatod az első nevet – mondta mosolyogva Regő, és már nyúlt is a kalapba a cetliért.

– Nem kérek nevet, kössz – sziszegte Szerpentin.

– Nem kérsz? De hát miért? – lepődött meg a gondozó, és kivette a kezét a kalapból.

– Mert minden évben kötött csövet kapok. Már vagy öt van. Egyiket szem hassználom, mert itt mindig meleg van – mondta bánatosan a kígyó.

Regő egyből megértette, mi a baj. A legtöbb állatnak Mafalda, a pók kötött valamit, mert Mafalda imádott kötni. Szerpentinnek mindig sálat készítette, vagyis inkább csak egy hosszú csövet, ahogy a kígyó is mondta. Pedig ő minden évben rengeteget gondolkodott azon, mit adjon ajándékba, és fantasztikus ötletei voltak. Tavaly Gesztenyét, a sünit húzta. Leszedette az összes levelet a növényeiről, hogy Regő beboríthassa Gesztenyét, és meg lehessen simogatni. Az volt a süni legszebb napja az állatkertben, mert minden gyerek csak őt kényeztette.

Az idős gondozó megsajnálta tekergőző barátját.

– Megígérem, hogy idén nem Mafalda egyik remekművét kapod – emelte esküre a kezét Regő.

– Esszküszöl? – csúszott közelebb Szerpentin az üveghez.

– Igen – bólintott komolyan a gondozó.

– Hát jó. Kérem azt a cetlit.

Regő már nyúlt is újra a kalapba, és kivette az első papírfecnit, ami a kezébe akadt. Leopold, a zsiráf neve szerepelt rajta.

– Megfelel? – kérdezte Regő. Mindig figyelt rá, ha valaki olyan nevet kapott, aminek nem örült, húzhatott másikat.

– Meg – bólogatott a kígyó. – Már tudom is, mit adok neki. Elviheted a kötött csöveimet a lábára, nehogy megfázzon. Nekem egy bőven elég.

– Ezt nem is rossz ötlet – nevetett Regő, és vidám továbbindult, hogy kiossza a következő nevet.