Ákombákom.
Tudjátok, hogy ki volt Ákombákom?
Elárulom nektek. Ákombákom egy parányi kölyökkutya volt. A minap került a házhoz, aprócska gazdija mellé.
Ott szundikált, a bélelt kosárkájában. Egyszer csak felébredt. Ide-oda szagolgatott a lakásban. Hirtelen odacsurgatott a szőnyegre.
- Ejnye bejnye, Ákombákom! Gyere, megmutatom, hogy legközelebb hova menj!- mondta kedvesen pöttöm gazdája.
- Jé, itt egy papucs! Megrágcsálom!
- Ejnye bejnye, Ákombákom! Nem szabad szétrágcsálni! Talán unatkozol? Biztosan. Gyere, játszom veled!- Ákombákom nagyon élvezte, ahogy játszott vele kisgazdija. Ilyenkor mindig boldogan csóválta a farkát. Egyszer csak a kiskutya ismét ide-oda szagolgatott a lakásban. Aztán odacsurgatott a másik szőnyegre is.
- Ejnye bejnye, Ákombákom! Gyere, újra megmutatom, hogy legközelebb hova menj!- mondta kedvesen kis gazdája. Lemegyünk sétálni? Ez nem is kérdés. – jelentette ki kedvesen kicsi gazdája. A kis négylábú kelekótya örült, hogy felfedezi a világot és legszívesebben szaladgált volna össze-vissza, de az aprócska gazdája határozottan vezette a pórázt.
Ákombákom pedig hamarosan mindent, de mindent megtanult.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel szórakoztatás és az örömszerzés a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen ír...