Barion Pixel

Állatfarsang


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

  Már jócskán benne jártunk a februárban, amikor az erdei állatok úgy döntöttek, életükben először farsangi bált rendeznek a legnagyobb tisztáson. Éppen nem volt hó, így könnyen meg tudtak szervezni mindent.    Azok az állatok, akik télire minden évben...

Kép forrása: AI képalkotás + saját szerkesztés

 Már jócskán benne jártunk a februárban, amikor az erdei állatok úgy döntöttek, életükben először farsangi bált rendeznek a legnagyobb tisztáson. Éppen nem volt hó, így könnyen meg tudtak szervezni mindent. 
   Azok az állatok, akik télire minden évben készleteket halmoztak fel, vállalták, hogy biztosítják a többieknek a nassolni valókat. 
   A mókusok diót, mogyorót, a nyulak sárgarépát és más zöldségeket hoztak. A madarak télen is  megtalálható bogyókat gyűjtöttek, mindenki hozott, amit csak tudott. 
   Medve Barnabás, aki az erdei állatok megválasztott vezetője volt, irányította a munkálatokat. Bagoly tanár úr vezetésével az állatkölykök feldíszítették a nagy tisztást, farönköket hoztak, amikre leülhetnek majd a táncban elfáradt állatok. Az állatzenekar főpróbát tartott, így zeneszó mellett dolgoztak a szervezők. 
   A kicsik fejében azonban folyamatosan csak egy dolog motoszkált. Mégpedig az, milyen jelmezt öltsenek magukra, hogy a többiek ne ismerjék fel őket azonnal. 
   Kaji és Gabcsi a vadnyulak népes családjából származott. Kaji kislány, míg Gabcsi kisfiú nyuszi volt. Nagyon hasonlítottak egymásra, hiszen testvérek voltak, sőt ikrek.  Alig várták, hogy végre hazamehessenek és bevackolhassák magukat kis szobájukba, s megtervezhessék a jelmezüket. Volt még egy testvérük, Vercsike, aki szintén kislány nyuszi volt, de annyira pici baba, hogy ő még nem volt hivatalos az első bálra. 
   Amint elkészültek a tisztás díszítésével, Bagoly tanár úr azonnal hazaengedte őket, hogy még sötétedés előtt minden állatkölyök az otthonában lehessen. 
   - Gyere, Gabcsi! - ráncigálta meg Kaji, testvére kabátját. - Siessünk haza, és készítsünk magunknak jelmezeket! 
   A két nyuszi kézen fogva eliramodott, de előtte illedelmesen elköszöntek mindenkitől. 
  Otthon aztán leültek az ágyacskájukra és törték a kobakjukat, milyen jelmezt készítsenek. Tudták, hogy szüleik segítségére is szükségük lesz, de kitalálni mégis nekik kellett. Nem jutottak egyről a kettőre. Bármilyen ötlet eszébe jutott az egyiknek, a másiknak valamiért nem nagyon tetszett. 
   Gabcsi mérgében rácsapott az éjjeli szekrény tetejére, s ettől a földre esett egy mesekönyv, amit lefekvés előtt szokott lapozgatni. Azonnal felcsillantak a nyuszi szemei és vigyorogva mutatott a földön heverő könyvre, mely a zuhanás közben kinyílt és egy csodaszép, színes képet mutatott magából. 

   

- Ott van a megoldás! - kiáltott fel Gabcsi.  - Látod?  
   - Persze, hogy látom! Ez a könyv a kedvenced mostanában! - válaszolt rá Kaji. 
   - Jaj, te lány! Nézd meg jobban a képet! Mit látsz rajta? 
   - Egy kalózt és egy hercegnőt! 
   - Akkor mi következik ebből? - tárta szét karjai a nyuszi fiú. 
   - Jól van, na, értem már! - nevetett Kaji. - Ezek szerint te kalóz leszel, én pedig hercegnő! 
   - Na, végre! Senki nem fog felismerni minket, mivel azt hiszik, ha már ikrek vagyunk, egyforma lesz a jelmezünk is - nevetett Gabcsi. - Gyere, mondjuk el Anyáéknak a tervet! 
   Kiszaladtak szüleikhez a konyhába, ahol Anyukájuk éppen Vercsikét etette. A kislány azonnal felemelte pici pracliját és integetve köszöntötte testvéreit, hiszen beszélni meg nem tudott. A szája pedig amúgy is tele volt répapürével. 
   Az ikrek elmondták a szülőknek, hogy mit szeretnének. Nyúl Papa azonnal a tettek mezejére lépett és elkezdte Gabcsinak készíteni a kalóz kalapot. Anyukájuk pedig a baba etetése után nekiállt anyagokat keresni, hogy együtt megvarrják a jelmezeket. 
   Másnap estére elkészült mindenkinek a farsangi jelmeze. Tódultak az állatok a feldíszített tisztásra. Versenyt találgatták, hogy melyik jelmezes ki is lehet valójában. A legtöbbet el is találták. Viszont Kaji és Gabcsi, szokásuktól eltérően nem együtt érkeztek, hanem külön-külön, így nem tudta senki, hogy vajon ők kik is lehetnek. 

  

 Álarcukat egész idő alatt magunkon tartották, így a jelmezverseny végéig titok maradt a kilétük. Amikor kihirdették a nyerteseket, kiderült, hogy holtversenyben első helyezett lett a kalóz és a hercegnő. Ekkor a két nyuszi gyerek egymásra nézett és egyszerre kapták le magukról az álarcot. 
   Az állatok éljeneztek és mindenki gratulált nekik. Kaji és Gabcsi örömmel vegyült el a táncoló bálozók között, hogy végre ők is önfeledten szórakozhassanak, titkolózás nélkül. 
   Este, amikor már hazaértek a fergeteges bál után, boldogan, az arcukon mosollyal aludtak el ágyacskáikban, s talán mindketten újra álmodták mindazt, ami velük történt az elmúlt napokban. Örültek, hogy vannak egymásnak, s tudták, ez a kötelék mindörökké megmarad, hiszen nagyon szeretik egymást.

 

Bombicz Judit, hivatalos szerző, meseíró

Bombicz Judit meseíró vagyok. 1966. január 30-án születtem, Dorogon. Születésem óta (öt év megszakítással) Tokod Nagyközség üveggyári településrészén élek. Tinikorom óta írok. 15 évesen versekkel kezdtem, a meseírás csak felnőtt koromban ért utol. Kislányomnak folyamatosan saját meséket meséltem, melyeknek ő volt a főszereplője, de egyiket sem írtam akkor le. Sokáig eszembe sem jutott a publikálás, aztán egysz...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Tóth Lászlóné Rita

2024-01-24 08:18

Nagyon kedves történet volt. A gyerekeknek nagy élmény a farsangi jelmezbál. Szeretettel: Rita

Bombicz Judit

2024-01-24 10:47

Kedves Rita! Nagyon köszönöm a véleményedet, örülök, ha tetszik. Ma végre a plusz illusztrációkat is be tudtam illeszteni a mesébe.