Anna és a Varázspapucs

Anna és a Varázspapucs.

Anna és a Varázspapucs

Egyszer volt hol nem volt, volt egy csodaszèp erdő, melynek a szélén élt egy szegény de nagyon tisztességes és kedves család.  

Volt vagy fél tucat gyermeke a favágónak és a feleségének. Ìgy éltek ők sokad magukkal ès bár sorsuk nem volt könnyű de mindig volt valami amiben boldogságukat lelték. 

A kisebbik gyerekek legtöbbször a ház körül játszottak, futkároztak.  

Kergették a libákat, tyúkokat, bújócskàztak,fàra màsztak. A nagyobbak a közeli falu iskolájában tanultak és csak miután hazaértek vették ki a részüket a házkörüli teendőkből. 

Bizony a családnak többnyire csak az volt amit ők maguk termeltek meg, hogy meglegyen a mindennapi betevő falatjuk. 

Volt egy kis földjük is a házuk közelében aminek a megművelésében egy ökör is a segítségükre volt. Ő volt a favágó szeme fénye, nagyon büszke volt az ökröcskèjère.

Az édesanya szorgosan sütött, főzött, mosott gyermekeire. Igazi szívből jövő gondoskodással nevelte és tanìtotta őket az èlet bölcsessègeire. Mindig tudta, èrezte, hogy melyik gyermekènek èppen mire van szüksège, legyen az egy kedves szó, egy szerető ölelès vagy egy szeretettel elkèszìtett sütemèny.

Egy nap az asszony nagyon megbetegedett. Àgynak esett és semmilyen gyógymód nem segített rajta. Napról napra betegebb lett ès màr ahhoz sem volt elèg ereje, hogy gyermekeit megölelgesse. 

A család mindennapjai egyre szomorúbban teltek. Fogytán volt a remény arra, hogy szeretett édesanyjuk meggyógyul.  

Egyik este, mikor szomorúan ültek a vacsoraasztalnál a legnagyobb gyermek, egy bájosan szép leány, Anna, aki már lassan eladó sorrba került, hirtelen felállt az asztal mellől és így szólt:  

-Tudom már hogyan fog meggyógyulni az édesanyánk!  

Hallottam nemrèg egy történetet egy varázs papucsról ami a kerek erdő kellős közepén van és aki belebújik annak teljesíti a kívánságát.  Elmegyek megkeresem ezt a papucsot és megkérem gyógyítsa meg, mentse meg az édesanyánkat.  

A kisebb testvérek nővérük nyakába ugrottak az izgalomtól. 

Hát mégis van remény! 

Szeretett édesanyjuk meggyógyulhat. 

A favágó is napok óta először végre mosolyra fakadt és neki is állt elemózsiát csomagolni lányának az útra. 

Úgy tudták a kerek erdő közepe úgy három napi járóföldre van tőlük.  

Kapott a leány meleg takarót, ruhákat, hogy az éjjeleken se kelljen fáznia és legyen mire lehajtania a fejét ès útnak is indult másnap koràn reggel.

Szinte szökdelve szedte a lábacskáit, hogy minél hamarabb a varázspapucshoz érjen. 

Bár az erdő este sötét és ijesztő volt, mindenfelől különféle neszeket, zajokat, szàrnysuhogàsokat lehetett hallani a leány egy cseppet sem félt. 

Vele volt a hite és a reménye, hogy édesanyja a papucs varázsereje által visszanyerheti az egészségét. 

Az éj leple  alatt összekuporodott a jó meleg takaró alatt amit magával hozott és reggel újult erővel indult is tovább. 

Nem tévedt el egyszer sem, a szíve súgta neki merre kell mennie, mi a helyes irány. 

Már jó ideje tudta, ha a szívére hallgat az sohasem vezeti tévútra. 

Nem csak szép leány volt de nagyon bölcs is és mindig mindenkin megesett a szíve és segített is ahogyan csak tudott. 

A harmadik nap délutánján érte el a kerek erdő közepét és igencsak meglepődött attól amit ott látott. 

Bizony nem volt egyedül. Hosszú sorban álltak az emberek a papucs előtt. 

Gazdagok, szegények, fiatalok és idősek, mindenfelől jöttek, hogy kívánságuk teljesüljön. Már a lemenő nap sugarai cirógatták az erdő fáit mikor a nagy tömeg végre elfogyott és a favágó leánya egyedül maradván, aznap utolsóként lépett oda a papucsoz.  

Várt egy kicsit hiszen nagyon izgult és a szíve is egyre hevesebben dobogott, míg végül aztàn belelépett. 

Úgy érezte mintha valami vagy valaki csiklandoznà a talpát ès közben kellemes melegség járta át. 

Jóleső érzés volt ebben az arany színű, kényelmes papucsban álldogálni.  

-Üdvözöllek drága gyermek. -  szólalt meg a papucs, bár Anna nem igen tudta eldönteni honnan is hallja a hangját. 

De igazából mindegy is volt, mert olyan különösen megnyugtatónak tűnt ez a hang, hogy nem is firtatta tovább.  

-Üdvözöllek kedves Varázspapucs. - mondta a leány illedelmesen. 

Azért kerestelek fel és bújtam beléd mert szeretném tőled azt kívánni, hogy gyógyíts meg az édesanyámat, aki most nagyon beteg. 

Nem szeretném őt elveszíteni. - fakadt sírva Anna. 

Nem jött semmi válasz. A Varázspapucs hallgatott. 

Anna már szinte kezdett türelmetlen lenni mikor végül valahonnan a távolból meghallotta a választ.  

-Nem gyógyíthatom meg az édesanyádat, nem tehetem!

Anna először nem is hitt a fülének, de èrezte, hogy eddigi reménykedése kezd szertefoszlani. 

-Nem tehetem! -  ismételte meg a papucs, immár határozottabban, hangosabban.

-De nem arról volt szó, hogy teljesíted annak a kívánságát aki eljön hozzád és a làbàra vesz téged? - kérdezte Anna kétségbeesetten.

Hiszen ez a kerek erdő közepe, itt teljesülnek a kívánságok! -  mondta a leány egyre inkàbb elcsukló hangon.

-Teljesülnek is! -  válaszolta a papucs, de nem mindig úgy, ahogy azt az emberek gondolják.

-Figyelj rám drága Anna!  

Indulj most el hazafelé, útközben pedig gyűjts gyógynövényeket, de mindig csak azokat szedd le amikről a szíved azt súgja, ez lesz a legjobb az édesanyádnak. 

Ha figyelmesen hallgatod szíved minden rezdülését, útmutatását, nem fogsz tévedni. 

Ha hazaértél főz belőle teát ès csinálj tinktúrát is. De nem ám akárhogyan! 

Mikor készíted, főzöd, tedd bele szíved, lelked minden szeretetét, minden vágyát arra, hogy édesanyád jobban lesz általa. 

A gyógyulásában vetett legnagyobb hiteddel készítsd el a főzetet ès mikor megitattad vele képzeld el ahogyan újra csodás, egészséges fényében tündököl. 

Ha mindezzel megvoltál, keresd fel a szomszéd faluban élő gyógyító asszonyt.

Ő már 80 éves és mindent tud a gyógyfüvekről. Tanulj tőle amennyit csak tudsz és használd majd bölcsen a tudásodat.

-Isten áldjon drága gyermek. -  mondta utoljára a Varázspapucs majd ezutàn ismét csend lett és kisvártatva az erdő esti neszei, zajai keltek újra életre.

Anna szívében érezte a Varázspapucs szavait ès nem is várt reggelig, még aznap este útnak indult hazafelé. 

Pontosan úgy tett ahogyan a papucs tanácsolta. Szorgosan gyűjtögette a különféle gyógynövényeket hazáig. 

Mire a házukhoz ért édesanyjának már alig maradt ereje így Anna egyből neki is állt elkészíteni a főzetet, pontosan úgy ahogyan azt a szíve súgta. 

Türelmesen, a benne lévő legnagyobb szeretettel, legtisztább odaadással készítette el a gyógyító szereket és itatta meg azokat édesanyjával. Miközben itatta elképzelte, hogy drága anyukája erőtől telve, boldogan mosolyog rá és testvéreire és látta ahogy ismét a konyhában sürög-forog és készíti a finomabbnál finomabb ételeket.  

Ìgy telt el három nap és a harmadik nap délutánján, mindenki legnagyobb meglepetésére az édesanya mosolyogva sétált be a konyhába az éppen uzsonnázó gyermekei közé és mindannyiukat egyesével homlokon csókolta.

Lett nagy öröm és boldogság, hogy az èdesannyuk jobban van. 

Bizony a favágónak is csorogtak a könnyei. Ölelték, csókolták mindnyájan egymást, csak Anna ült csendesen mosolyogva ès magában hálát adott a Varázspapucsnak édesanyja gyógyulásáért.

Miközben csalàdjàban gyönyörködött megértette azt is miért is nem gyógyíthatja meg a papucs az anyukáját.

Neki magának kellett rájönnie arra, hogyan is lehet a tiszta szeretet erejével gyógyítani.

Ràèbredt arra is, hogy nem csak az édesanyja csodás gyógyulása történt meg hanem ő maga is újjászületett és megértette, hogy olyan csodás képességek birtokában van amivel az előtte álló életében nagyon sok embert tud majd meggyógyítani és szívükbe elültetni a hit és a remény magjait.

Anna hálás volt mindezèrt. Vègre lett cèlja, feladata ès nem is akàrmilyen.

Vège