Anti, a kék autó

Anti, a kék autó.

            A földalatti garázs mélyén többnyire sötétben álltak a gépkocsik. Fény csak akkor gyulladt, ha valamelyikükért eljöttek, hogy kivigyék az utcára, vagy ha visszahozták őket. Ilyenkor mindegyik izgatottan figyelte, hogy ki lép be a garázsajtón, várták a gazdájukat, mert nagyon szerettek az utcán száguldozni.

            A kék autó a legtávolabbi sarokban állt. Minden reggel eljött érte egy férfi, aki a kisfiát vitte az óvodába. A gyerek még akkor elnevezte őt, mikor először meglátta.

– Apa, hívjuk ezt az autót Antinak! – mondta, és ettől fogva így szólították.

– Nem kell még tankolnunk Anti? – kérdezte olykor a férfi, és ilyenkor ő villogott az irányjelzővel, hogy igen, de ezt senki nem vette észre.

Anti minden reggel ugyanazon az útvonalon haladt. A hátsó ülésen a kisfiú ült, és nézett ki az ablakon. Mindig sok autó járt arrafelé, ezért nem lehetett száguldani. Egy esős reggelen mentőautó szirénája hangzott fel, majd egy tűzoltó autóé. Ilyenkor neki félre kellett állni, hogy elengedje őket.

– Úgy látszik, baleset volt a szomszéd utcában! – mondta a férfi gondterhelten a kisfiának.

– Ugye a mentőautó és a tűzoltó autó megmenti az embereket? – kérdezte a gyerek.

– Hát persze! Látod, hogy mennyire igyekeznek! – felelte az apukája.

Anti, a kék autó ezen mélyen elgondolkodott. Milyen jó lehet mentőautónak vagy tűzoltóautónak lenni! Amikor megjelennek, a többiek félreállnak, ők tovább száguldhatnak, és miután segítettek az embereknek, mindenki őket ünnepeli! Hamarosan visszaértek a garázsba, és a férfi letette őt a helyére. Mikor elment, Anti, a kék autó beszélgetni kezdett a többiekkel.

– Ti is láttatok már mentőautót és tűzoltóautót? – kérdezte.

– Hát persze! – mondták kórusban a többiek.

– Nem szeretnétek ti is azok lenni? – folytatta a kérdezősködést Anti.

– Nekik nehéz dolguk van! Könnyen meg is sérülhetnek! És folyton az utcán száguldoznak! Úgyhogy én nem lennék a helyükben! – mondta egy nagy, szürke autó.

– Én sem, én sem! – kiáltották egymás után a többiek.

Anti hallgatásba merült. Akkor ő egyedül maradt a vágyaival, úgysem értené meg senki, hogy mennyire szeretne az autók között elöl száguldani, aztán segítséget nyújtani, és boldogan megpihenni esténként. Az álmodozásból felriasztotta az éjszakai fény. Már messziről megismerte a lépteket, az ő gazdája sietett felé.

– Szükségem van rád, gyere, siessünk! – mondta, miután kinyitotta az ajtót, beült és beindította a motort.

– Mi történt? – kérdezte ijedten Anti, a kék autó, de a férfi már nem hallotta őt a motorzúgástól. Az utcákon világítottak a lámpák, haladtak a város széle felé, majd kimentek az országútra a sötétségbe. A férfi annyira nyomta a gázpedált, amennyire gyorsan lehetett hajtani. Anti kerekei forogtak, forogtak, a motor hősiesen dolgozott, egészen addig, amíg a sötétben megvillant egy elakadás jelző.

– Itt vagyok már! Gyertek, hazaviszlek benneteket! – kiáltott a férfi, és kipattant a kék autóból. Egy házaspár és egy kisgyerek szállt ki az elakadt kicsi piros autóból, és megkönnyebbülten ültek be Anti ülésére.

– De jó, hogy ilyen hamar ideértél! Út közben lerobbant az autónk, nem tudom, hogyan vészeltük volna át az éjszakát, ha nem jössz értünk! Mit is kezdtünk volna nélküled? – mondta az anyuka.

– Szerencsére van egy megbízható kocsim! Anti még sosem hagyott cserben! – felelte a férfi, és a kék autó lámpája elhomályosult az örömtől, hogy őt így megdicsérték.

Innentől fogva vidáman telt az éjszaka. A kis családot Anti hazaszállította, azután fáradtan, de boldogan ment vissza a garázs legtávolabbi sarkába. Mikor kialudt a fény, a többiek alaposan kikérdezték, hogy hol járt ilyen későn, és elmondta, hogy egy kisgyereket és a szüleit vitte haza az országútról, mert lerobbant az autójuk. Azt is elmesélte, hogy mennyire jó érzés volt, hogy segíthetett és hogy örült annak, mikor a gazdája megbízhatónak nevezte.

– Nem vagy sem mentőautó, sem tűzoltóautó, és mégis megmentetted az éjszakai várakozástól azt a családot! Milyen nagyszerű dolog! De jó volna most a helyedben lenni! – mondta a nagy, szürke autó vágyakozva.

            Anti, a kék autó nagyon sokáig nem tudott elaludni. Percről-percre végig gondolta a történteket, és újra átélte azokat. Reggel, mikor jött érte a gazdája és a kisfiú, elégedetten vette tudomásul, hogy ő, a kék autó fogja szállítani az óvodába a gyereket. Út közben szirénázva jött a mentőautó, ő félreállt, a jármű úgy köszönte meg, hogy rávillantott, és Anti arra gondolt, hogy nem cserélné el a tegnapi élményt senkivel, még egy mentőautóval sem.