Apák napja

Apák napja.

Az elmúlt hétvégén, szombaton reggel korán reggeliztünk.

Bár ma különleges nap volt: Apák napja, mi mégis tettük a dolgunkat, ahogy mindig is szoktuk. Anya és apa a nappali közepére tologatták a bútorokat és jól bebugyolálták. Letakarták fóliával, leszedték a villanybúrát, maszkolószalaggal leragasztották mindet, ami a falból kilógott. A kapcsolókat én ragasztottam le maszkolószalaggal. Sejtitek már, hogy mit fogunk csinálni? Igen, valóban, festeni fogjuk a falakat. Apával előkészítettük a spaklit, a glettet, az alapozót, a falfestéket, az ecsetet, a hengert, a hígítót és egy rongyot. Megbeszéltük, hogy kinek mi lesz a feladata és neki is kezdtünk. Apa a fal egyenetlenségeit, a repedéseket tüntette el elsőként. Mikor ez megtörtént vártunk egy kicsit és nekiálltunk a festésnek. Apa jó magas létrán a plafont mázolta, én a falat festettem. Amikor apa elkészült, ő is becsatlakozott hozzám.

Estére készen is lettünk. Apa és anya leszedték a bútorokról a fóliát, én pedig a maszkolószalagokat távolítottam el. Ezután édesanya összesöpört és felmosott. Amikor megszáradt a föld, anyuci és apuci visszatolta a bútorokat a helyére. Nem tolta be teljesen a falig, hogy az még tudjon száradni, szellőzni. Édesanya még egyszer felmosott. Amíg száradt gyönyörködtünk az elkészült nappaliban. Nagyon szép lett, tiszta és mintha egy új lakásba költöztünk volna. Ráadásul nagyon finom, friss illat áradt szerteszét. Nagyon jól éreztük magunkat. Megmosakodtunk, átöltöztünk és leültünk egy kicsit a kanapéra megpihenni.

Egyszer csak édesanya behozta a csoki tortát, amit még kora reggel sütött és azzal köszöntötte édesapát. Készítettem neki én is ajándékot, egy könyvjelzőt, mert szabadidejében nagyon szeretett olvasni. - Sok szeretettel Apák napjára! – mondtam neki. Odabújtam hozzá, ő felkapott az ölébe és egy jókora cuppanós puszit nyomott a homlokomra, amitől egy jó darabig csengett a fülem. – Köszönöm szépen a figyelmességet! – mondta mosolyogva nekünk. Mi pedig nagyon boldogok voltunk. Következő nap, vasárnap reggel a kerti munkákban segítettem apának. Bár ma nem volt Apák napja, de ez nem számított. Amikor szüksége volt rá, meg amikor nem volt, akkor is segítettem neki. Öröm volt a számomra. Most a gyönyörűen, egészségesen fejlődő növényeinket gyomláltuk kézzel, illetve kis kapával. Fontos volt, hogy lehetőleg gyökérrel együtt szedjük ki a gazt, hogy ne nőjön vissza. Utána behordtuk a komposztálóba. Szép volt és még szebb lett a kertünk. Miénk volt a környéken a legszebb!

Utána Benő kerekeit cseréltük át, mert még a téli gumi volt rajta. Apa jól megnézte a téli és nyári gumik állapotát. Szerencsére kifogástalan volt. Ez után megvizsgálta, hogy a kocsi biztosan van - e rögzítve gurulás ellen. Igen, itt is minden rendben volt. Még egyszer közösen leellenőriztük, hogy minden szükséges szerszám kéznél van- e, megkerestük a kerékkulcsot, a csavarkupakokat, a fémszerszámot, csipeszt, kerékőrt, a feltűzőjét és az emelőt. Minden megvan, ami szükséges! - nyugtázta apuci. Ekkor meglazította a kerékcsavarokat. Az én munkám az volt, hogy kézhez adjam, amit kér. Úgyhogy nagyon figyeltem. Aztán elkezdte a megemelést. Nagyon óvatosan csinálta. Kicsit távolabb álltam a kocsitól. Apa is hátrébb lépett, amíg ezt végezte, majd lecserélte a kereket. A csavarokat jól rácsavarta, majd a többivel is ugyanígy tett. A leszedett gumikat megjelölte, hogy melyik hol volt, hogy majd könnyebb legyen visszatenni. Mikor mindennel elkészült, még egyszer leellenőrizte és ezután a helyére tettük a szerszámokat. Jó maszatosak voltunk, de hát a munka ezzel jár. Alaposan megmosakodtunk és átöltöztünk, majd egy kicsit megpihentünk. Nagyon szerettem édesapának segíteni igazából mindenben. Hisz minden érdekelt, mindenből lehetett tanulni. Ráadásul a későbbiekben nekem is szükségem lehet erre-arra a tudásra. Mikor kicsit megpihentünk elkezdtük a favágást. Apa vágta őket, én pedig behordtam és szépen egymásra raktam. Időben kell megkezdeni a készülődést a hűvösebb napokra. Semmit se szabad az utolsó percre hagyni.

Közben édesanya a finom vacsorát készítette, azt, ami édesapa kedvence, hisz tegnap apák napja volt. Ezért ma is beletettük a szívüket-lelküket. Nagyon szerettük apát. Nagyon sokat dolgozott a betevőért. Amikor hazaért mindig fáradt volt, de ennek ellenére sokat beszélgettünk. Sose utasította el, ha játszani szerettem volna vele, vagy ha segítséget kértünk tőle. Mindig őszinte volt velünk. Határozott, komoly, bár néha vicces is tudott lenni. Következetes is, mert amit kimondott az úgy is volt. Tanított és nevelt, én pedig szót fogadtam. Mindig tiszteltük. Tudtam azt, hogyha valamiért megszidott, annak oka volt és tisztában voltam vele, hogy szeret így is, úgy is.

Ó volt a minta számomra, ha felnővök, olyan leszek, mint ő!