Kép forrása: tengr.ai
Az álmodozó hóember.
Hóparázs a hófiú,
fiatal volt és bohó.
Volt egy merész álma,
hóembernek állna!
Nem ám havas tájra,
ő melegre vágyna!
Szerette a meleget,
de közel sose mehetett.
Hiába volt oly mohó,
Ő is tudta, hogy a meleg
hógyereknek nem való!
Próbálkozott néha - néha,
kisétált a sütő napra.
Ám egy idő után látta,
olvadozik pocikája.
Feladta hát merész álmát,
megkereste jóbarátját.
Társa lett egy hócinkének,
telente együtt zenélnek.
Jégtáncot jár az éneklő cinke,
Hóparázsnak seprűjén
dallammal kísérve.
Fenn a havas, hideg Mátrán,
Mókuslakta fenyves táján
Hóparázs a legfőbb látvány!
Bár a bőre fehér maradt,
s nem fürdőzik a nap alatt,
boldogsága így is teljes,
hófiúból, hóember lett.
Ezt a verset írta: Égi Edina amatőr vers és meseíró
A mindennapok szépségei és az emberi lélek finom rezdülései inspirálnak. Írásaimmal szeretném megmutatni, hogy a vers és a mese nem más, mint egy híd, amely összekapcsol minket egymással és a világgal. Verseim között találkozhatsz játékos gyermekversekkel, mélyebb gondolatokat megfogalmazó költeményekkel, és olyan sorokkal, amelyek egy pillanatra megállítanak a rohanó világban. Bízom benne, hogy munkáim ...
Mészárosné Szuda Melinda
2023-12-31 16:20
De aranyos versike kedves Edina! Nagyon cuki! Maradok szeretettel, Melinda