Az álmodozó hóember

Az álmodozó hóember.

Hóparázs a hófiú,
fiatal volt és bohó.
Volt egy merész álma,
hóembernek állna!
Nem ám havas tájra,
ő melegre vágyna!

Szerette a meleget, 
de közel sose mehetett.
Hiába volt oly mohó,
Ő is tudta, hogy a meleg
hógyereknek nem való!
Próbálkozott néha - néha, 
kisétált a sütő napra.
Ám egy idő után látta,
olvadozik pocikája.

Feladta hát merész álmát,
megkereste jóbarátját.
Társa lett egy hócinkének,
telente együtt zenélnek.
Jégtáncot jár az éneklő cinke,
Hóparázsnak seprűjén 
dallammal kísérve.

Fenn a havas, hideg Mátrán,
Mókuslakta fenyves táján 
Hóparázs a legfőbb látvány!
Bár a bőre fehér maradt,
s nem fürdőzik a nap alatt, 
boldogsága így is teljes,
hófiúból, hóember lett.

Forrás: https://www.poet.hu/vers/227672