Az álmos bagoly

Az álmos bagoly.

            Az éjszaka sötétjét felváltották a hajnal fényei. A bagolycsalád fáradtan várta a reggelt. A legkisebb bagoly fióka nem hagyta őket aludni, rosszat álmodott, és sokáig sírdogált, nem lehetett megvigasztalni.

            Bagoly tanító bácsi álmosan és rosszkedvűen indult az iskolába. Kezdődött egy új nap, és neki semmi kedve nem volt hozzá! Ilyesmi sohasem fordult még elő vele! Fütyörészni kezdett, és ettől kicsit jobban érezte magát. Mire megérkezett, az állatkölykök már mindannyian a padokban ülve várták. Épp hogy betette maga után az osztályterem ajtaját, amikor megszólalt a csengő.

– Itt van mindenki? – kérdezte halkan.

– Igen, senki sem hiányzik! – jelentette a Farkaslány.

Bagoly tanító bácsi hirtelen azt sem tudta, milyen óra van. Aztán belenézett a naptárába, és látta, hogy olvasás.

– Mindenki nyissa ki a könyvét az erdei meséknél! – szólt alig hallhatóan. – Kezdd el és olvass öt mondatot, azután folytassa a melletted ülő! – mondta Rókalánynak.

– Az osztály minden tagja öt mondatot olvasson? – kérdezte a tanítvány.

– Igen! Én addig leülök, és pihentetem a szemem! – felelte Bagoly tanító bácsi.

Rókalány csodálkozott, hiszen nem ilyen szokott lenni az erdei iskolában egy óra, de engedelmeskedett. Az állatkölykök egymás után olvastak, a mese lekötötte a figyelmüket, a képzeletük szárnyalt. Amikor a leghátsó padban ülő mackó is befejezte, akkor fedezték csak fel, hogy a Bagoly tanító bácsi ülve elaludt.

– Írjunk be a naplóba mindenkinek egy-egy ötöst! – javasolta a borz.

– Jó ötlet! – helyeselt a mókus.

– Ez csalás! – figyelmeztette őket az őzike.

– Dehogy csalás! Csak egy vicc! – ellenkezett a süni.

– Rossz vicc! – intette le Rókalány.

A borz azonban nem hagyta magát lebeszélni. Odaszaladt az alvó Bagoly tanító bácsihoz, és elvette előle az osztálynaplót. Kikereste a nevét, és minden tárgyból beírt magának egy szép nagy ötöst. A mókus alig várta, hogy befejezze, és ő is ugyanígy cselekedett. A többiek döbbenten ültek a helyükön, csak a süni nevetgélt, mert viccesnek találta a helyzetet. Ekkor Bagoly tanító bácsi horkantott egy nagyot, és felébredt. Meglátta, hogy az osztálynapló nincs a helyén, felállt, és rosszallóan tekintett a borzra és a mókusra, azután elvette tőlük.

– Látom, minden tárgyból ötöst írtatok be magatoknak! – mondta aztán. – Biztos vagyok benne, hogy még a mai napon kiérdemlitek ezt az osztályzatot – folytatta.

– Ez csak egy tréfa! – mentegetőzött a borz.

– Vicceltünk! – tette hozzá a mókus.

– Nem, ez nem az. Ez komoly dolog! – dörögte Bagoly tanító bácsi, és azonnal elkezdte a feleltetést. Azon a napon minden órán a mókus és a borz mondta el a leckét. Szerencsére mindketten jól megtanulták, így megérdemelték az ötöst, amit már előre beírtak maguknak. Amikor az aznapi órák véget értek, Bagoly tanító bácsi szomorúan nézett maga elé, így senki nem állt fel a padokból.

– Ne tessék haragudni, hogy írtunk az osztálynaplóba! – szólalt meg pár perc múlva a mókus.

– Tudjuk, hogy rossz ötlet volt! – tette hozzá a borz.

– Hibát követtem el, hogy elaludtam az órán! Ti csak kihasználtátok a helyzetet! – sóhajtott Bagoly tanító bácsi. – Induljatok haza, már várnak otthon benneteket! – folytatta.

Az állatkölykök felálltak és elindultak az ajtó felé. Rókafiú azonban nem mozdult.

– Valami baj történt otthon? – kérdezte csendesen.

– A fiókám rosszat álmodott, felébredt, sírdogált, mi nyugtatgattuk, így aztán nem tudtunk aludni – szólt fáradtan a bagoly.

– De már minden rendben van, ugye? – kérdezte Rókafiú.

– Azt hiszem, hogy igen. Gyere, menjünk mi is haza! – állt fel Bagoly tanító bácsi.

A hazafelé vezető úton Rókafiú gondolataiba elmerülve ült az iskolabuszon. Rókalány észrevette, és így szólt a többieknek:

– Szálljunk le a réten, és játsszunk egy kicsit! – mondta.

– Megvárlak benneteket! – ajánlotta Medve buszsofőr bácsi. Az állatkölykök fent hagyták az üléseken a holmijukat, majd leszálltak. Miközben futkároztak a zöld fűben, Medve buszsofőr bácsi a borz és a mókus táskáját magához vette. Induláskor mindketten ijedten keresgélték, majd amikor nem találták, így szóltak:

– Nem tetszett látni a táskánkat?

– De igen, itt van nálam, amíg nem figyeltetek ide, írogattam egy kicsit a füzeteitekbe! – mosolygott Medve buszsofőr bácsi.

– Azt nem lehet! Az az enyém! – mondta a borz és a mókus egyszerre, és lázasan keresgélni kezdtek, vajon hová és mit írt a Medve. Amikor nem találtak semmit, kérdőn néztek rá.

– Ó, csak vicceltem! – nevetett.

– Ez rossz vicc! – rázta a fejét a borz.

– Mint ahogy a miénk is az volt az osztálynaplóval – tette hozzá a mókus.

            Eközben Bagoly tanító bácsi hazaérkezett. A kis fiókája az anyukája ölében szendergett.

– Sétáljunk egyet délután! – javasolta Bagoly mama.

– Közben elmesélem, mi történt ma az iskolában! – ígérte Bagoly tanító bácsi. Amikor a fiókájuk felébredt, elindultak a rét irányába. Éppen szembe találkoztak az iskolabusszal, amely már hazafelé tartott. Medve buszsofőr bácsi fékezett és megállt. Az összes állatkölyök kiszállt, és körbevették a tanítójukat.

– Ha holnap iskolába tetszik jönni, és álmos tetszik lenni, tessék csak nyugodtan aludni, nem fogjuk kihasználni a helyzetet! – mondta a borz.

– Nem fordul ilyen elő többször! – ígérte a bagoly.

– Ha előfordulna, akkor sem írnánk bele a naplóba! – szólt komolyan a mókus.

– Jól van, értem, és köszönöm! – mosolyodott el a bagoly.

Az állatkölykök felszálltak a buszra, a bagolycsalád tovább sétált.

– Nem kell elmesélned, hogy mi történt az iskolában! Értek mindent! – mondta Bagoly mama. – Gyere, inkább tanítsuk repülni a fiókánkat! – javasolta, és megértően átölelte a párját.

Állatkölykök történetek:

Rókakölyök az iskolabuszon

Rókalány bizalma

Állatkölykök az erdei úton

Focilabda a mókusodúban

Nem hagylak cserben

Az álmos bagoly