Barion Pixel

Irány az egérlyuk!


http://mocorgohaz.hu/

           
 
            Varjú néni nagy örömmel vette észre, hogy egy dió fekszik a földön, félig levelekkel takarva, de azért elég jól láthatóan. Igyekezett, hogy hamar felkapja, mert már nagyon éhes volt. Huss, leszállt a dióért, és gyorsan visszar...

Kép forrása: pixabay.com

           

 

            Varjú néni nagy örömmel vette észre, hogy egy dió fekszik a földön, félig levelekkel takarva, de azért elég jól láthatóan. Igyekezett, hogy hamar felkapja, mert már nagyon éhes volt. Huss, leszállt a dióért, és gyorsan visszarepült a lombos fa ágára.

            Ült, ült a faágon, csőrében a dióval, és azon gondolkodott, hogyan is ehetné meg a dióbelet. Elég erős a csőre, de a csonthéj erősebb nála. Addig-addig tanakodott magában, míg a régi jól bevált varjú diótőrési módszerhez folyamodott. Átrepült az utcai lámpa tetejére és ott türelmesen várt. Errefelé elég ritkán jártak autók, mert ez kertváros volt. Ő azonban tudta, hogy előbb-utóbb úgyis megjelenik egy gépkocsi, és akkor aztán eljön az ő ideje, leejti a csőréből a diót az aszfaltra, úgy, hogy a kerekek ráguruljanak, és széttörjék, ő pedig végre hozzájut a dióbélhez, amint leszáll érte az úttestre. Valóban, kisvártatva feltűnt egy Toyota, ő alaposan felmérte a helyzetet, kiszámította mikor kell leejtenie a diót, de sajnos az autó gyorsított, így akkor koppant a dió az aszfalton, mikor már híre-hamva sem maradt.

A baj nem jár egyedül, mert egy kisegér épp arra szaladt, fején találta a kemény dió, ő szegény elkábult egy pillanatra. Ez az egy pillanat épp elég volt ahhoz, hogy a cica, amelyik az egyik kerítés tövében éppen mosakodott a napsütésben, észrevegye a kóválygó egeret, és mint akit puskából lőttek ki, rohant a nyitott kertkapun keresztül az úttest irányába. A gazdája, egy piros pettyes ruhás kislány éppen ment hazafelé a boltból, látta, hogy a fehér foltos kedvence kiszökött a kertből. Szaladt utána, közben elejtette a szatyrot, amiben a tejet hozta. A tejes zacskó szétpukkant, a tej az utca kövén szétfolyt.  Az egér magához tért, a cica-veszély hatására futni kezdett, a macska felgyorsította az iramot, a kislány pedig lélekszakadva szaladt utána. A varjú csak nézett a lámpaoszlop tetejéről, ilyen fura látványban régen nem volt része. És akkor láss csodát, megjelent egy kutyát sétáltató fiú, akinek a kezéből majdnem kiesett a póráz, mert a puli úgy megrántotta. Szerencsére erősen fogta, így kutyusa húzta őt magával, és akkor már ő is látta, hogy a hűséges eb egy cicát kerget. Hátul futott egy fiú, erősen markolva a pórázt, aminek a másik végén a kutyusa rohant, előtte egy kislány, aki a macskáját szerette volna elkapni, aki egy egér miatt szedte a lábát a kertkaputól ideáig. Az incifinci kisegér girbegurba utat választott, hogy nehéz legyen követni, végre fellélegzett, mert a távolban egy ház oldalában meglátta az egérlyukat. Mikor végre odaért, akkor gyorsan bebújt, maga után húzta a farkincáját, jól is tette, mert a cica majdnem elkapta a végét. A kislány végre megállt, felkapta a macskáját, éppen jókor, mert a kutyus már ott lihegett a háta mögött, tovább akarta kergetni. a kutya fékezett, olyan hirtelen, hogy a fiú majdnem elesett, de szerencsére mégis sikerült megállni a lábán. A kutya a földről a macskát bámulta, a macska a kislány öléből az egérlyukat figyelte, no, azt aztán figyelhette, mert a kisegér hanyatt fekve odabent pihegett, és esze ágában sem volt kijönni onnan. A fiú és a kislány összenéztek, már látták egymást korábban, hiszen egy utcában laktak. Mikor kipihenték magukat elindultak visszafelé, és út közben jót beszélgettek. Ahogy haladtak előre, meglátták a szatyrot, amit a kislány elejtett, a kiszakadt tejes zacskóból kifolyt tej ott díszelgett az utca közepén. Letette a macskát a kislány az öléből, hogy lefetyelje a tejet, a pulikutya is segített és ő is nyaldosni kezdte.  Így együtt békésen meguzsonnáztak, a gazdáik pedig megkönnyebbültek, hogy nem kell utánuk rohangálniuk.

Varjú néni közben felszedte csőrével a diót az utca kövéről, elszállt a kertvárosból egy forgalmasabb helyre, ahol közlekedési lámpák irányítják a forgalmat. Ott aztán könnyű volt észrevenni, hogy akkor lassít az autó, amikor piros a lámpa. A lassuló autó kereke alá ejtette a diót, mikor a lámpa zöldre váltott az egész kocsisor elhaladt előtte, ő pedig leereszkedett a dióbélért, amit végre csőrébe foghatott. Felrepült, keresett egy csendes helyet, ahol végre megeheti a csemegét. Azután varjú társainak elmesélte a diótörés történetét, akik jót nevettek rajta.

            Mi tagadás, elég vicces eset, de bizony megtörtént, valamelyik város kertvárosában, valamelyik utca egy háza előtt, valamelyik egérrel, cicával, kislánnyal, kutyával, fiúval, és mindezt látta az a varjú, amelyik diót szeretett volna törni, de ehhez rossz helyszint választott.

Ha láttok egy lámpaoszlop tetején egy varjút dióval a csőrében, kérdezzétek meg őt, remélem megerősíti, hogy bizony ő szemtanúja volt az esetnek.

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

PRÉMIUM Kovácsné Demeter Monika Iringó Prémium tag

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!