Nyuszik esete a rókával


http://mocorgohaz.hu/

            Nyuszi mama nem aludt jól éjszaka, izgult a húsvéti ünnepek miatt, mert az vészjóslóan közeledett, és még egy tojást sem tudott beszerezni erre az alkalomra. Nagyon elmaradt a vásárlással, pedig tavaly ilyenkor már régen itt sorakoztak a meg...

Kép forrása: pixabay.com

            Nyuszi mama nem aludt jól éjszaka, izgult a húsvéti ünnepek miatt, mert az vészjóslóan közeledett, és még egy tojást sem tudott beszerezni erre az alkalomra. Nagyon elmaradt a vásárlással, pedig tavaly ilyenkor már régen itt sorakoztak a megfestésre váró tojások a fonott kosárban, a kamrában.

            Mire felkelt a nap, ő már indulásra készen állt. A fejére piros pettyes kendőt kötött, a karjára akasztotta a kosárkáját, majd bekukkantott a gyerekszobába, ahol a kicsinyei még az igazak álmát aludták. Firkantott egy üzenetet a konyhai táblára, arról, hogy vásárolni megy, aztán gyors léptekkel kisietett a házból.

Útja az erdőn keresztül, a közeli kis faluba vezetett, ahol Tyúkanyónál mindig friss tojás várta. Már messziről látta, hogy a kertkapu nyitva áll, így akadálytalanul bejutott rajta.

– Jó reggelt barátnőm! – köszöntötte Tyúkanyót, mikor hallótávolságba érkezett.

– Jó reggelt, már nagyon vártalak! – üdvözölte a barátnője.

– Tudom, kicsit késtem, nagyon elfoglalt voltam mostanában, ne haragudj! – mentegetőzött Nyuszi mama.

– Megértelek, gondolom, mennyi munka van ott, ahol három nyuszigyerek él! – bólogatott Tyúkanyó.

– Neked sem lehet könnyebb! – mutatott a sárga kiscsibékre Nyuszi mama.

Beszélgettek egy keveset, aztán megrakták a kiskosarat friss tojásokkal.

– Mennyivel tartozom? – kérdezte Nyuszi mama.

– Ó, semmivel! Mondd meg a gyerekeknek, hogy én is boldog húsvétot kívánok! – felelte Tyúkanyó.

Nyuszi mama megköszönte, majd elbúcsúzott, és elindult festéket és ecsetet vásárolni. A bolt a templom mellett állt, csupán néhány lépésre Tyúkanyó otthonától, de az úton lassan haladt, nehéz volt a tojásokkal telt kosár, gyakran letette a földre, hogy kicsit megpihenjen.

Nyuszi papa egy cipészműhelyben dolgozott, az ablak az utcára nyílt. Mikor kinézett rajta, meglátta Nyuszi mamát, amint a fájós derekára teszi a két kezét, és úgy áll a járdán. Kilépett az üzletből, odament hozzá, hogy segítsen neki.

– Nehéz ez a kosár neked, hagyd itt az üzletben, ha végeztem, majd én hazaviszem! – ajánlotta.

– Megveszem a festékeket és az ecsetet is, azt szerettem volna neked beadni a műhelybe, hogy hozd haza! – mondta Nyuszi mama.

– Elkérem a talicskát a Kakastól, azzal délután mindent haza tudok tolni! – nyugtatta meg Nyuszi papa.

Nyuszi mama megnyugodott, hogy ilyen jól megállapodtak, és odaadta Nyuszi papának a kosár tojást, majd megvette a festékeket és az ecsetet, azt is bevitte a cipészműhelybe, és elindult hazafelé. Az erdei úton megkönnyebbülve dudorászott, és közben eltervezte, hogy a tojásfestést azonnal elkezdi, amint Nyuszi papa hazaér.

Otthon a három nyuszigyerek már ébren várta. Elolvasták az üzenetet, tudták, hogy senkinek nem nyithatják ki az ajtót, amíg az anyukájuk távol van. Szót fogadtak, pedig valaki nagyon erősen kopogtatott rajta. Elmondták az anyukájuknak, aki kissé gondterhelt lett ettől a hírtől.

– Ki lehetett az? – kérdezte, de a választ nem tudta. Gyorsan kikészítette a reggelit a gyerekeknek, aztán játszani küldte őket, és sietve ebédet főzött. Mire elkészült, Nyuszi papa megérkezett a talicskával, amin a kosár tojás és a sok színes festék az ecsetekkel, mind ott feküdt. A kertajtóban letette, és bement a házba.

– Milyen finom illat van itthon! – szimatolt bele a levegőbe.

– Most lett kész az ebéd, gyere, egyél! – hívta őt Nyuszi mama.

– Ki akartam pakolni előbb a talicskából! – felelte Nyuszi papa.

– Majd mi kipakolunk! – kiáltották a nyuszigyerekek, és mind a hárman kiszaladtak a kertbe. Éppen jókor érkeztek, mert a róka a friss tojások körül legyeskedett. Azt latolgatta, hogyan tudná elvinni mindet az odujába.

– Róka koma, a tojások festésre várnak! El ne vidd! – szólt rá a legnagyobb nyuszigyerek.

– Kérlek, adjatok belőle egyet! – nézett rájuk esdekelve a róka. A legnagyobb nyuszigyereknek megesett a szíve rajta, és így szólt:

– Vegyél egyet!

A róka elvett egy tojást, majd a középső nyuszigyerekre nézett:

– Éhes vagyok, adjatok még egyet belőle!

A középső nyuszigyerek megsajnálta, és azt mondta:

– Vegyél még egyet!

A róka kivett a kosárból még egy tojást, majd a legidősebb nyuszigyerekre nézett:

– Három napja nem ettem, három tojást szeretnék, adjatok még egyet!

A legkisebb nyuszigyerek részvétteljesen ránézett, és azt mondta:

– Vegyél még egyet!

A róka kivette a kosárból a harmadik tojást, és a legnagyobb nyuszi felé fordult, úgy mondta:

– Adj még egy tojást nekem, kérlek!

A három testvér elvesztette a türelmét, és egymás szavába vágva mondták:

– Ez a gyerekeké! Ne légy telhetetlen! Már kaptál hármat!

A róka elszégyellte magát. Ő igazán nem akarta elvenni a gyerekektől az ajándékot, de mit tegyen, ha nagyon éhes.

– Ne haragudjatok, nem akartam elvenni az ünnepi tojásokat – mondta.

– Tudod mit? Gyere be velünk, most fogunk ebédelni, egyél te is velünk! – ajánlotta a legkisebb nyuszigyerek.

A róka koma azt gondolta, legjobb lesz, ha megmondja az igazat, és így szólt:

– Ma már jártam erre egyszer, bekopogtam hozzátok, senki nem nyitott ajtót. Azt gondoltam, ha nincs itthon senki, bemegyek a fáskamrába, és elviszem, amit találok. Besétáltam, de nem találtam semmit. Lefeküdtem, és elaludtam. Akkor ébredtem fel, mikor Nyuszi papa megérkezett. Ha nem jöttök ki, akkor elviszem a tojásokat! Még mindig be akartok hívni ebédre?

– Persze. Végül nem vittél el semmit! Gyere utánunk! – mondta a legkisebb nyuszigyerek, és elindult előre. A két testvére és a róka követték. Nyuszi mama és Nyuszi papa már az asztalnál ültek, és várták a gyerekeiket, hogy ők is jöjjenek. Mikor meglátták a rókát, tettek neki is egy terítéket, és együtt jóízűen megebédeltek.

– Segíthetek nektek a tojásfestésben? – kérdezte a róka ebéd után.

– Azt a hármat, amit kaptál, kifestheted! – mondták a nyuszigyerekek.

            Délután mindannyian nekifogtak a munkának. Gyorsan haladtak, így idejében elkészültek. Minden tojásra ráfestették az alábbiakat:

„ Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

Nyuszik, Tyúkanyó, Róka”

Mikor a gyerekek megkapták az ajándékot, csodálkoztak, hogy a róka neve is szerepel rajta. Hogy hogyan került a tojásra a róka neve, azt azonban csak ti tudjátok, akik olvastátok ezt a mesét, mondjátok el nyugodtan, ha valaki kérdezi tőletek.

 

 

 

 

 

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!