Mókuska születésnapja (Mókuska VIII)


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

       
       
Mókuska már alig várta a születésnapját. Tavasszal jött világra, mikor a fák virágoztak, zöld pázsit borította a réteket, a nap már melegen cirógatta az emberek, állatok bőrét. Igazán minden ok megvolt az örömre, lehetett a szabadban ...

Kép forrása: pixabay.com

       

       

Mókuska már alig várta a születésnapját. Tavasszal jött világra, mikor a fák virágoztak, zöld pázsit borította a réteket, a nap már melegen cirógatta az emberek, állatok bőrét. Igazán minden ok megvolt az örömre, lehetett a szabadban egyik ágról a másikra ugrálni, a hosszú tél után az odujukból előbújó szomszédokkal beszélgetni a napsütésben.

            – Szombaton szülinapom lesz! – mondta a kismókus azoknak, akikkel találkozott nap közben.

Mikor végre eljött a hét vége, reggel izgatottan nyitotta ki a szemét.

– Ez a nap tele lesz meglepetéssel! – gondolta.

Reggelinél Mókus papa megbeszélte Mókus mamával mit kell hoznia délutánra, mire a vendégek jönnek. Lesz sok gyümölcs, sütemény, dió, mogyoró és mókusszörp. A fák között van egy kis tisztás, ott fognak megteríteni, szabadtéri zsúrt tartanak. Megrendeltek egy ugrálóvárat, a szomszéd mókusok, a nyuszik, vadmalacok, jaj de örülnek majd! Megérkezett a postagalamb, levelet hozott Mókus nagymamáéktól, akik egy távoli erdőben laktak, ők kora délután érkeznek, Mókus tündér küld értük egy szárnyas hintót. A másik két nagyszülő egy közeli fán él, velük már korábban megbeszélték, hogy a zsúr előtt idejönnek és segítenek a vendéglátásban. Ők hamarosan meg is érkeztek. Mókus papa hívta még a kisfiút és a kislányt is, ők a szüleikkel együtt délután érkeznek.

Reggeli után a tisztáson Mókus mama feldíszítette a fákat színes léggömbökkel, Mókuska is segített, ő döntötte el, hogy hová milyen színűt tegyenek. Mókus papa asztalokat és székeket hordott ki, leterítette őket. Ezalatt Mókus bébi a járókából figyelte őket. Végre megérkezett az ugrálóvár! Pettyes hátú őzike egy kis szekéren húzta a tisztás közepére. Nem volt egyszerű felállítani, de Mókus tündér elhívta segíteni az összes tündér társát, akikkel együtt lakott a palotában. Nagyon szívesen jöttek, mikor elkészültek, örömmel próbálták ki az ugrálóvárat. Végül Mókus mama minden segítőt meghívott a délutáni születésnapi összejövetelre. Szegény Süni kislány ott szomorkodott egy fa alatt, nem mert közelebb menni, őt senki nem hívta. Mókuska meglátta őt, és azonnal szólt neki:

– Gyere süni kislány, te is legyél velünk a születésnapomon!

Sünike legurította a hátáról a piros almát, amit cipelt, és amilyen gyorsan tudott, a többiekhez sietett. Fel-le ugráltak a tündérek, a magasból nagyokat kiáltottak:

– De jó! Helló! Csudajó! – és kacagtak. Süni kislány is felmászott, ugrott egy néhányat, jó magasra repült, élvezte nagyon, de jaj, egyik alkalommal az ugrásból a hátára érkezett. Sípoló hang hallatszott és hamarosan kezdett leereszteni a gumivár. Volt nagy ijedtség, a tündérek most szárnyukat használva repültek fel, Mókuska pedig az apukájáért kiáltott. Szerencsére Mókus papa éppen akkor érkezett haza a gyümölcsökkel és a bogyókkal, azonnal felmérte a helyzetet és ragtapaszért szaladt fel az odúba. Nagyon gyorsan betapasztotta azt a lyukat, amit Süni kislány az ugrálóváron tüskéivel ejtett. Az ugrálóvárat ismét lehetett használni.

– Ne haragudjatok, nem tehetek róla – szipogott Süni kislány.

– Nem haragszik rád senki! – nyugtatták meg a többiek.

Közeledett a délután. A távoli erdőből Mókus tündér hintóján megérkeztek a nagyszülők. A hintót száz szitakötő repítette egyik erdőtől a másikig. Boldogan ölelték meg az unokájukat és a rokonokat. Kényelmesen elhelyezkedtek az asztaloknál és várták a többi vendéget.

Sorban jöttek az erdő állatai, mókusok, nyuszik, vadmalacok, őzikék, még a postagalamb is visszarepült. Egy óriási dió persellyel érkeztek Mókus tündér és barátai, mely tele volt bükkmakkal, aranyszalaggal átkötötték, ezt adták ajándékba az ünnepeltnek.

A kisfiú testvérével és szüleivel akkor érkezett, mikor már az erdő összes lakója ott volt. Ők egy mókus kereket adtak át Mókuskának, és a meghívottak nagy örömére azonnal felállították, kipróbálhatta mindenki.

– Gyere Süni kislány, ezzel nyugodtan játszhatsz te is! – hívták a sünt.

Ettek– ittak, játszottak, beszélgettek. Gyorsan telt az idő. Mókus mama egy csendesebb pillanatban lehozta az odúból a tortát, mókus papa meggyújtotta a gyertyát és a tűzijátékot is.

Körbegyűltek és énekeltek Mókuskának. Ez volt a legszebb ajándék, amit kapott. Ember, tündér és állat együtt köszöntötte őt egy dallal. Meghatottan fújta el a gyertyát.

Miután mindenki kapott egy-egy szelet tortát, Mókusbébit az anyukája felvitte az odúba, megetette és elaltatta. Ezután a többiek sem maradtak sokáig. Érkezett Mókus tündér hintója száz szitakötővel, hazarepítették Mókus nagyszülőket a távoli erdőbe. A másik két nagyszülő is elköszönt és hazaugrált a fák ágain. A kisfiú és szülei segítettek leereszteni az ugrálóvárat, Pettyes hátú őzike kiskocsin elhúzta. Csíkos hátú vadmalac hozott egy darab szarvasgombát, már akkor oda akarta adni mikor megérkezett, de út közben elvesztette. Egész idő alatt azért túrta a földet, hogy megtalálja, de nem sikerült neki. Mikor a kisfiú, a kislány és szülei az autójukhoz indultak, akkor látta meg a kislány, hogy egy kis doboz van a kerék mellett, masnival átkötve. Visszaszaladt Mókuskához, aki éppen Csíkos hátú vadmalacot vigasztalta:

– Az az ajándék nekem, hogy eljöttél! – mondta.

– Ezt ki hagyta el? – kérdezte a kislány.

– Jaj, megtaláltad? – örült meg a vadmalac. Majd így szólt Mókuskához:

– Itt a szarvasgomba, én túrtam neked!

Mókuska szépen megköszönte az ajándékot, majd elbúcsúztak egymástól.

Mire mindenki elment a tisztásról, már besötétedett. Mókus papa és Mókuska a hold fényénél pakolta össze az asztalokat, székeket.

– Mozgalmas nap volt ez a mai! –mondta Mókus papa.

– Igen, szép volt. Jó érzés, hogy annyian eljöttek hozzám! –  felelt a kismókus.

            Mókuska fáradt volt, mégis alig tudott elaludni. Jöttek– mentek fejében a gondolatok. Aztán lassan, mivel minden csendes volt körülötte, megnyugodott, és az ő szeme is lecsukódott. Elalvás előtt még arra gondolt, hogy a színes léggömbök ottmaradtak a fák ágain, holnap reggel mindenképp leszedi őket, addig is keringőzzenek a szélben, emlékeztetve az erdő éjjel ébredő állatait, hogy Mókuska szülinapját tartották itt ma.

 

           

 

 

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!