Az apai szeret !

Az apai szeret !.

Egy csendes kis városban élt egy apuka, Péter, és kisfia, Dani. Péter sokat dolgozott, hogy biztosítani tudja a családjuk jólétét, így gyakran volt távol otthonról. Dani sokszor szomorú volt emiatt, mert hiányolta az apukájával töltött időt.

Péter szíve fájt, hogy keveset lehet együtt a fiával, ezért egy nap elhatározta, hogy valami különlegessel lepné meg Danit. A kertjük végében állt egy hatalmas öreg fa, amely Péter gyerekkorában is ott magasodott. Péter úgy döntött, hogy épít egy faházat erre a fára, ahol Dani játszhat és ahol együtt is eltölthetnek majd időt.

Hetekig dolgozott Péter esténként és hétvégén, hogy megvalósítsa tervét. Dani izgatottan figyelte, ahogy a faház lassan formát öltött, és minden nap egyre izgatottabb lett. Végül elérkezett a nagy nap: a faház elkészült. Péter kézen fogta Danit, és együtt másztak fel a fára, ahol a kis faház várt rájuk.

Dani szemei ragyogtak az örömtől, ahogy belépett az új, saját kis birodalmába. "Ez a mi helyünk," mondta Péter, "ahol mindig együtt lehetünk, bármi is történjék."

Innentől kezdve, amikor Péter hazajött a munkából, gyakran együtt mentek fel a faházba, ahol meséltek, játszottak, és közösen töltötték az időt. Dani szomorúsága elillant, és boldogan töltötte napjait, tudva, hogy az apukája mindig gondol rá és szereti.

És így éltek boldogan, mert az apa szeretete és gondoskodása örökre megmaradt a kis faházban, a nagy öreg fa tetején.