Az életmentő sárkányforrás (mese prózában)

Az életmentő sárkányforrás (mese prózában).

Az Óperenciás-tengeren túl, az Üveghegyek lábánál van Tündérszurdok, a tündérek mesés birodalma.

Történt egyszer, hogy a tündérkirálynő súlyos beteg lett. A király a birodalma összes orvosát, bölcsét elhívatta, hogy segítsenek, de azok tanácstalanul álltak a beteg ágya felett.

-Felséges királyom!–szólt szomorúan a bölcsek vezetője–Már minden lehetséges gyógymódot kipróbáltunk, de javulást egyik sem hozott. Úgy gondoljuk, itt már csak valamilyen varázsszer segíthet.

Ekkor lépett be a tanácsterembe a jósnő, aki már napok óta kutatott egy megfelelő varázsszer receptje után. Rá is akadt egy csodafőzetre.

- Királyom, megtaláltam úrnőnk számára a gyógyírt!–kiáltotta lelkendezve.

- Készítsd el tüstént!–parancsolt rá izgatottan a király.

- Az egyelőre lehetetlen–sóhajtotta el magát a jósnő–, mert a főzetet csakis a sárkányforrással lehet elkészíteni. A forrást, ami egy sziklahasadékból tör a felszínre egy félelmetes sárkány őrzi, eddig még senki nem tért vissza, aki megpróbált szerezni belőle.

- Hirdessék ki egész Tündérszurdokban, hogy busásan megjutalmazom, aki elhozza a sárkánytól a forrásvizet!–rendelkezett a tündérkirály.

Indultak is menten a hírvivők szerte a szurdokban, akadt is bátor jelentkező, neki is vágtak az útnak, de bizony egy sem járt sikerrel. Az egész birodalomban másról sem lehetett hallani, csak arról, hogy a sárkányforrás megszerzésére indulók milyen csúfos kudarcot vallottak.

A királyi palota lakóiban egyre nagyobb lett az elkeseredés, mert a királynő állapota napról napra romlott.

Ekkor a tündérkirály lánya, Bella lépett apja elé, és így szólt:

-Édesapám, én is útra kelek szerencsét próbálni, talán nekem sikerül megszereznem a forrásvizet!

A király próbálta őt visszatartani, de Bella elszánt volt, nagyon szerette édesanyját, ezért érezte, hogy sikerrel fog járni.

A bölcsek bíztak benne, hogy igazolja jóslatukat: ő lesz a tündéri segítség.

-Engedd csak el, felséges királyom, meglátod, hamarosan a forrásvízzel fog visszatérni!–bátorította az aggódó apát a bölcsek vezére.–Ügyes tündér lett belőle, nem riad meg az akadálytól, és nem száll inába a bátorsága.

A királyt meggyőzték a vezér szavai, és–bár szomorú szívvel–,de útnak bocsátotta egyetlen gyermekét.

Repült is a tündér szélsebesen, és nemsokára el is érte a sárkány erdejét. Ennek közepén állt a félelmetes fenevad vára. Bella–bár szíve a torkában dobogott–bátran megindult a vár felé.

Amint repked fától fáig, hirtelen hangos zokogást hall valahonnan. Szétnézett, de senkit nem látott. A zokogás újra hallatszott, sokkal keservesebben, mint az imént.

-Itt bizony valaki nagy bajban van–mondta halkan, csak úgy magának Bella tündér.

És ekkor észre is vett az egyik terebélyes fa mögött egy tátongó szakadékot, annak mélyén sírt olyan szívet tépően egy kis sárkányfióka.

Az idő nagyon sürgette Bellát, de mégsem hagyhatta cserben a kis szerencsétlent. Nem is vitte volna rá a lelke.

Azonnal tudta, mit tegyen. Tündérpálcájával úgy tört le egy ágat, hogy annak egyik fele beesett a mély gödörbe, a másik pedig épp beakadt két fa közé. Így a kis sárkány könnyedén fel tudott mászni rajta, mint egy létrán.

A sárkánygyerek sírástól maszatos arca mosolyra derült.

-Köszönöm, kedves tündér! Anyám a várban busásan megjutalmaz tettedért–mondta, és már vitte is magával Bellát.

Amint sárkánymama meglátta gyermekét, örömtől reszketve szorította karjába. Bella tündéren kissé elcsodálkozott, nem gondolta, hogy egy tündér ment meg egy sárkányt.

-Kérhetsz bármit cserébe fiam megmentéséért!–mondta boldogságtól sugárzó arccal sárkánymama.

-Én a forrásért jöttem beteg édesanyámnak–felelt a tündér.

A sárkány készséggel adott belőle, és Bella menten indult is haza.

Anyja még élt, a főzet is hamar elkészült, mindenki reménykedve várta a hatását.

Egy óra sem telt bele, a királynő jobban lett, hálatelt szívvel ölelte magához lányát.

Tündérszurdokban Bella tündért ünnepelte az ország.

A bölcsek jóslatához már nem férhet kétség: csakis Bella lehet a tündéri segítség!