Születésnapi meglepetés

Születésnapi meglepetés.

Gyönyörű nyári nap virradt az erdőre,

ma még ragyogóbb a lombkoronák zöldje.

A sűrű bokrok közt a tarka virágok

oly szépek, mint égen a fényes csillagok.

Medve Marci öccsét korán ébresztette,

hisz a mai napot percre megtervezte.

Berci is tudta ezt, el is készült gyorsan,

nem késlekedhetnek, a málnás messze van.

De miért is ez a buzgó szervezkedés?

Hát, anyukájuknak készül meglepetés!

A születésnapja lesz neki ma este,

melyre a két kis bocs málnás tortát sütne.

Édesanyjukat ők roppantul szeretik,

ketten vannak neki, mindig ők segítik.

Az édesapjukat, kit egy vadász lelőtt,

e nap vesztették el öt évvel ezelőtt.

Nagyon picik voltak, akkor nem tudhatták,

Édesanyjuk mért sír hosszú éjeket át.

Amilyen szomorú volt az a szülinap,

legyen ez a mai százszorta boldogabb!

Kettesben, titokban ezért indultak el,

gondolták, ilyenkor még senki sem figyel.

De nem jól gondolták, mert egy kis cinege

éppen látta őket fészkéből kinézve.

Kíváncsi volt, a két bocs hová osonhat,

követte hát őket, persze csak titokban.

Marci szinte futott, Berci lemaradva,

el is esett egy nagy tuskóba botolva.

Marci nem figyelt rá, csak szaladt előre,

- honnan gondolhatta? -, éppen a vesztébe!

A málnáshoz érve – tán úgy, mint öt éve? –

egy vadász puskája nézett vele szembe.

Mielőtt egyet is kiálthatott volna,

eldördült a lövés, s ő fekszik lerogyva.

Berci is hallotta a puskadurranást,

de időbe telt, míg nehezen lábra állt.

Lassan közelebb ment, egy fa mögé elbújt,

látta, hogy a vadász egy kordét előhúz.

Marci testét arra emelte ügyesen,

s maga után húzva eltűnt a sűrűben.

Berci sírva fakadt, most mi tévő legyen,

testvére nélkül haza hogyan menjen?

A cinege leszállt vigasztalására,

biztos csak elkábult, nem halt meg a bátyja.

Ő közel volt, így hát, jól látta, hogy szuszog,

sőt keze, lába is még egy kicsit mozgott.

Menjenek utána, úgy látják, hová viszi

Marcit ez a gonosz, s mi a terve neki.

Kissé megnyugodott Berci, a kis testvér,

jó, hogy nincs egyedül, egy barát kincset ér!

Nem sokáig mentek, hamar utolérték,

a vadász csak lassan húzhatta a kordét.

Kiért az erdőből, ott egy kocsi várta,

abba tették Marcit, és csattant a zárja.

Ámde a két barát valamit észrevett,

a kocsi oldalán felirat díszelgett.

„Cirkusz” – ez volt arra nagy betűkkel festve,

nyomon vannak immár, nincsen semmi veszve!

Két barát az egy pár, ehhez nem fér kétség,

de elkelhet némi tündéri segítség.

A kis cinege fejét nem sokáig törte,

hívatta hű társát, s egy tündérért küldte.

Persze, hogy Bella jött, ő már itt sokszor járt,

az erdőlakók közt jól érezte magát.

Tudta, a közelben áll egy cirkuszsátor,

biztos, új medve kell nekik oda mától.

Egy bocs, ki fiatal, és van olyan bátor,

nem ijed meg a sok fura mutatványtól.

Bella feltevése – mint mindig - találó,

Marci lenne az új, esti szenzáció.

Az öregebb medve feladatul kapja,

tanítsa be Marcit, van arra egy napja.

A fáradt, idős medve amint őt meglátta,

felderült az arca, ráismert fiára.

Átölelte Marcit, az semmit nem értett,

szó nincs arra, amit most az apa érzett.

Öt évvel ezelőtt pontosan így történt,

rabságba hurcolták, nem pedig megölték.

A cirkuszban nem volt őnála nagyobb sztár,

ő csak annyit érzett, szenvedésekkel jár.

A produkcióját mire megtanulta,

idomárja néhány pálcát eltört rajta.

Most, hogy remény csillant egy családnak lenni,

a menekülésért mindent meg kell tenni.

Ezt Bella és Berci szintén így gondolták,

a mentőakciót el is indították.

Őket a kis cinke kísérte hadával,

bátor kis cinegék lelkes csapatával.

Közben medvepapa kis Marci fiával

szintén nem töltötte az időt hiába.

Verekedni kezdtek, persze csak színlelték,

két őr odarohant, hogy őket szétszedjék.

Marci és az apja az ajtón kiugrott,

az őrök bent maradtak, most már ők a foglyok.

Sajnos közben minden őr odasereglett,

fegyverek a kézben, hogy menekülnek meg?

Ekkor érkezett meg a kis mentőcsapat,

a cinegék máris tudták a dolgukat.

Az őröket vadul csipkedték, hol érték,

lett is menekülés és jajveszékelés!

Medvepapa két kis fiával karjában,

visszaindult rég nem látott otthonába.

Otthon medvemama könnyeit hullatta,

elveszett fiait nagy búsan siratta.

Beléptek ők hárman, nem is tudott szólni,

most meg örömében kezdett el zokogni.

A bocsok most fogták fel, nem adhatnak jobbat,

mamájuknak ez a nap így a legboldogabb!