A mogyorótolvaj

A mogyorótolvaj.

A mogyorótolvaj

Bella tündér ma korán ébredt. Nem is ébredt, hanem ébresztették. Pontosabban valami zaj. Mi lehet ez? Amint az ablakon beszűrődő fényben körülnézett, észrevette Beni manót, aki a félhomályban derékig a szekrénybe mászva keresgélt valamit.

-Beni, mit keresel ilyen korán a szekrény mélyén?–kérdezte ásítva Bella a kis tündérmanót.

-Hát, a hótaposómat!–vágta rá határozottan Beni, és még mélyebbre ásta magát a szekrényben.

-Benikém, azt csak nagy hóban használjuk–magyarázta álmosan a kis tündér.

Beni manó kikászálódott a szekrényből, és Bellához futott.

-Gyere, és nyisd ki jól a szemed!–ujjongott, és kézen fogva húzni kezdte testvérét az ablakhoz.

Bella engedett a kedves erőszaknak. A függönyt széthúzva csodálatos látványt pillantottak meg. Az egész tájat vastag hótakaró borította, minden vakítóan fehér volt.

-Ez gyönyörű!–sóhajtott fel Bella tündér.–Keressük meg gyorsan azokat a hótaposókat!–kacsintott pajkosan a türelmetlen kis manóra.

A kellemes izgalom varázsa meggyorsította a reggeli készülődést, a testvérpár egy órán belül kint volt a szabadban, ahová Tündérszurdok többi kis lakóját is kicsalta az első hóesés. Hógolyóztak, hóembert építettek, szánkóztak, sőt néhányan a kis dombon a síelést is kipróbálták.

Annyira belefeledkeztek a téli örömökbe, hogy alig hallották meg, amikor Mókus Mici zokogva szaladt hozzájuk.

-Mi történt?–kérdezte tőle aggódva Bella tündér, amikor megpillantotta Mici elkeseredett ábrázatát.

-Az éjszakát a barátaimnál töltöttem, és ma reggelre az egész mogyorókészletemnek nyoma veszett! Hetekig tartott, mire megtöltöttem raktáramat a téli táplálékkal, és most mindennek vége!–panaszolta a kis mókus, és sírva borult Bella tündér vállára.

A tündér lágyan megsimogatta barátnője sírástól maszatos pofiját, és azt mondta neki:

-Egyet se félj, amíg minket látsz! Majd mi visszaszerezzük a finomságaidat. Nem vihették azt túl messzire.

-Igen, igen, visszaszerezzük!–kiáltották a többiek is, és lelkesen körbetáncolták Mókus Micit.

Mici kis barátainak kedves biztatásától megnyugodott, és Bella kérésére részletesen elmesélte, hogyan fedezte fel a rablást.

Bella tündér és Beni manó tudták, hogy minden perc elvesztegetett, ha azonnal nem indulnak a rablók nyomába. A nyomozást lépésről lépésre meg kellett tervezniük, hogy sikerrel járjanak.

 -Első dolgunk, hogy megpróbálunk szem- vagy fültanúkat keresni, akik Mókus Mici odúja közelében láttak vagy hallottak valami furcsát–rendelkezett Bella tündér.

-Én máris indulok a szomszéd tölgyfához, bízom benne, hogy Bagoly Béci hajnalra már visszatért a vadászatból, és észrevett valamit–vállalkozott a feladatra Beni manó, és már csavarintott is egyet csillagos sapkabojtján, amitől az kis propellerként pörögni kezdett, és a magasba emelte a kis tündérmanót.

Szerencséje volt. Bagoly Béci épp akkor ébredt fel, így nem volt morcos–ugyanis nem szereti, ha álmából felveri –,és még segíteni is tudott.

-Bizony láttam valami furcsát–vakargatta a fejét.–Az öreg tölgyre átpillantva egy ágakból összekötözött hágcsót vettem észre, ami Mókus Mici odújából lógott kifelé. Azt gondoltam, Mici játszott rajta a barátaival, de így már minden világos–sóhajtott elkeseredetten Béci, majd hirtelen felcsillant a szeme.

-Menjünk, találjuk meg, biztosan nyomra vezet minket!

Az öreg tölgyfa tövében álló mogyoróbokor alá rejtve valóban megtalálták a faágakból összefűzött hágcsót. Nyuszi Gyuszi megszaglászta.

-Barátaim! Ez rókaszag!–jelentette ki határozottan.–Semmi kétség, ezt Róka Rudi használta.

Ez mindenkit megdöbbentett, nem értették, minek kell egy rókának mogyoró.

Többen megijedtek, nem éreztek magukban akkora bátorságot, hogy szembeszálljanak egy rókával. Persze Bella tündér is észrevette az ijedtséget kis barátai arcán, ezért így szólt hozzájuk:

-Semmitől sem kell tartanotok, majd mi Beni manóval visszahozzuk az elrabolt mogyorókat.

Ezzel kézen fogta testvérkéjét, és már repültek is.

Igaz, hogy a frissen hullott hó minden nyomot betakart, de a testvérek sejtették, merre mehetett az a jómadár. És jól sejtették: az erdei barlang előtt kihullott mogyorószemeket pillantottak meg. Már biztosak voltak benne, hogy elcsípik a ravaszdit.

-Maradj mögöttem, és légy résen, ha jelt adok!–kacsintott rá Bella tündér a testvérére.

-Meglesz!–kacsintott vissza tettre készen a kis tündérmanó.

Odaosontak a barlanghoz, de semmi gyanúsat nem tapasztaltak. Ám ekkor a közeli bokor aljából fájdalmas csipogást hallottak. Félrehajtották az ágakat. Egy madárcsapda volt elrejtve a bokor alatt, benne pedig két rémült kis cinege.

-Mi történt veletek? Hogy kerültetek ebbe a csapdába?–kérdezte értetlenül Bella tündér a két riadt kismadarat.

-Minket ez a finom mogyoróillat csalt ide, nem sejtettük, hogy ilyesmi megtörténhet–panaszkodták egymás szavába vágva a kis rabok.

-Már minden világos!–kapott a fejéhez Bella tündér.

-Szóval erre kellett ennek a gonosz Róka Rudinak a mogyoró!–csattant fel felháborodottan Beni manó.–Ugye, ezt nem viheti el szárazon?

-De nem ám! Gondoskodunk róla!–nyugtatta meg Bella tündér, miközben kiengedte a két ártatlan madárkát a csapdából.

Ezután gyorsan cselekedtek. Bella tündér előkészítette tündérporát, és lopakodva, Beni manóval a nyomában besurrant a rókalakba.

Róka Rudi nem vette észre őket. Bella egy adag tündérport ráfújva gyorsan ártalmatlanította a tolvajt, aki álmából felriadva prüszkölve menekült volna kifelé, de Beni manó egy követ gurított az útjába, és Rudi abban úgy megbotlott, hogy fejjel belezuhant a barlang előtti hókupacba. Csak a két hátsó lába és a farka kandikált kifelé.

Miután nagy nehezen kiásta magát a lesántult ravaszdi, már teljesen elment a kedve a meneküléstől, és hebegve magyarázkodni kezdett:

-Farkas Félix barátom ötlete volt, hogy raboljunk mogyorót. Azzal akartunk madarakat fogni, hogy megkönnyítsük a zsákmányszerzést. Télen a hóban nehéz a vadászat, ezért ezt a cselt eszeltük ki–vallotta be töredelmesen Rudi még mindig könnyezve a tündérportól.

-A csapda állítása a leggonoszabb terv!–fakadt ki felháborodottan Beni manó az elmondottak hallatán.

-Még szerencse, hogy időben érkeztünk, és nem történt meg egy visszafordíthatatlan tragédia – tette hozzá Bella.–És most azonnal vidd vissza Mókus Micinek a mogyorót!–parancsolta ellenkezést nem tűrően a bátor tündér.

Minden jó, ha jó a vége! A kismadarak megmenekültek, Mici sem maradt téli eleség nélkül, és ennek örömére mindenkit meghívott az öreg tölgyfa alá egy adag pirított mogyoróra.

Az örömünnep késő estig tartott, amit a sűrű hóesés a telihold fényénél még meghittebbé varázsolt.