Erdei majális (mese prózában)

Erdei majális (mese prózában).

Egyszer a kerek erdő közepében összegyűltek a kis állatok, hogy előkészítsék az egyik legszebb tavaszi ünnepüket, a majálist. Minden évben megrendezik ezt a vidám zenés-táncos mulatságot, mellyel a természet megújuló erejét ünneplik.

Idén még szebbnek ígérkezik ez az ünnepség, hiszen a híres énekesnő, Mókus Mimi épp most érkezett meg turnéjáról, és fellép az erdei majálison. Az erdő összes lakója ismeri és szereti őt, dalait kívülről fújják. Nem csoda hát, hogy nagyon izgatottan készülődnek, most még díszesebbé szeretnék tenni a helyszínt. Ahogy közeledik az este, úgy kerül lassan minden a helyére: a büféasztalok, italpultok roskadásig telve finomságokkal, a virágdíszek és a lampionok pedig még színesebbek, mint valaha. Még pár óra, és kezdődhet a vigadalom.

Ám ekkor hirtelen a tisztáson kisebb pánik és riadalom tört ki. Mimi bátyja, Mókus Marci szaladt rémülten a többiekhez.

-Nem láttátok a húgomat? Sehol nem találom, pedig mindjárt fel kell lépnie! – hadarta izgatottan.

-Ne aggódj, biztosan csak sétál egyet – nyugtatgatták a társai.

-Biztosan nem, mert azt már megtette ebéd után. Felöltözés után még skálázni is szokott, de most még a ruháját sem készítette elő. Úgy érzem, valami baja történt – mondta félelemmel telt hangon Misi.

Néhány mókus elindult utána, remélték, hogy valaki látta a délutáni sétáján. És valóban: Nyúl Katóék kertje alatt egy játszadozó kis csapat elmondta, hogy ők kora délután látták ott elhaladni, majd kicsivel később Sánta Farkas jött erre, és egy nehéz zsákot cipelt a hátán. Persze azt nem tudhatták, hogy az mit rejt.

-Csak ő rabolhatta el! Bosszút akar állni! Induljunk utána! – adta ki a parancsot Marci a társainak.

De ki is ez a Sánta Farkas? Ő egy magányos ordas, aki fent lakik a hegyen egy elhagyott barlangban. Régen egy távoli vadonban élt társaival, de ott vadászok ellőtték az egyik lábát, és így társai nem vették többé a hasznát. Ő nem akart senkinek a terhére lenni, ezért döntött úgy, hogy a magányos életet választja, és beköltözött a barlangba. Az erdőbe nagyon ritkán járt le, amit nem kell csodálni, ott ugyanis néhány bajkeverőnek a céltáblája lett. Ha meglátták, azonnal gúnyolták, háromlábúnak csúfolták.

Eleinte sokáig szó nélkül tűrte, de a majális előtti napon Mókus Marcival és bárgyú társaival akadt össze a tisztáson. Marci ekkor vérig sértette gúnyolódásával.

-Ugye, eljössz az ünnepre? – kiáltotta hangosan. - Te lehetnél az est fénypontja, ha bemutatnád tánctudásod! Előadhatnád a sánta mambót! – és társaival együtt úgy nevetett, hogy zengett bele az egész erdő.

-Ezt még megbánjátok! – kiáltotta nekik, miközben a barlangja felé vette az irányt.

Hazaérve ki is tervelte a bosszúját: el fogja rabolni Marci húgát, és akkor a nagy nevetést sírás válthatja fel, és fuccs az ünnepségnek is.

Másnap kileste Mókus Mimit, utána somfordált, és egy óvatlan pillanatban az egyik bokor mellett elkapta. Mimi úgy megijedt, hogy menten elájult, még kiáltani sem tudott. A farkas zsákba tette, és sietve vitte a barlangjába. ott egy kényelmes ágyra fektette az ájult mókust.

Mimi magához tért, de nem értette, hogyan került ide. Rabtartója egyáltalán nem tűnt kegyetlennek, sőt még egy csésze finom teával is megkínálta.

-Ki vagy te, és mit akarsz tőlem? – kérdezte, és értetlenül pillantott a farkasra.

-A Sánta Farkas vagyok, már biztosan hallottál rólam. Nem akarlak bántani, csak a bátyádat és kegyetlen haverjait szeretném megleckéztetni.

-Mit követtek el ellened? – kérdezte érdeklődve Mimi.

Sánta Farkas elmesélt mindent töviről hegyire a kis Miminek, aki alig akart hinni a fülének.

-Ezt soha nem gondoltam volna a testvéremről. Ő mindig segítőkész, udvarias volt. Mi történhetett vele, hogy ilyen aljas viselkedésre vetemedett? – kérdezte értetlenkedve Mókus Mimi.

-Talán csak a többiek hatására – nyugtatgatta a farkas.

-Akkor tehát igaz a mondás, amit nagyanyánktól oly sokszor hallhattunk: Aki ebbel él, ebbé válik – mondta szomorúan Mimi, és keserves sírásra fakadt.

A farkas gyengéden átölelte, majd elővette gitárját, és játszani kezdte Mimi egyik dalát. A lány ezen úgy meglepődött, hogy szólni sem tudott, aztán megtörölte szemeit, és halkan énekelni kezdett.

Mindeközben az erdőben a méhecskék riasztották Bella tündért, aki Méh Majánál vendégeskedett. Kicsit hosszúra nyúlt az éjszaka, még aludtak, de amikor megtudták, mi történt, tüstént talpon voltak, és Mókus Marciék nyomába eredtek. A barlangnál érték utol a felpaprikázott csapatot, így még sikerült Bellának időben megakadályozni egy tragédiát. A tündér hallotta előző nap Mókus Marci és társai gúnyolódását, és igencsak helytelenítette. Elhatározta, hogy megleckézteti a gúnyolódókat. Így kiáltott rájuk:

-Aki másokat kigúnyol testi hibáiért, az ezt érdemli!

Varázspálcájával, tündérporával Marci képére bibircsókokat, a másik csúfolódónak hosszú fület, a harmadiknak kampós orrot, a negyediknek béna kezet varázsolt.

Amikor azok a változással szembesültek, rettentően megrémültek. Most hogyan menjenek vissza a tisztásra? Mit szól majd mindenki?

Bizony, ez elkerülhetetlen. És valóban az történt, amire számítottak: az összegyűlt sokadalom óriási hahotában tört ki, míg a megszégyenültek elkullogtak előttük.

Bella tündér is visszaért, és így szólt a bűnösökhöz:

-Remélem, megbántátok a gúnyolódást, és képesek lesztek elfogadni a másságot.

Azok rá sem mertek nézni a tündérre, szemlesütve szánták borzalmas tettüket.

-Mielőtt megtörném a varázslatot, elmondom, hogy akit ti gúnyoltatok, valójában nem is ismeritek. Én hallottam az este, hogy milyen gyönyörűen gitározik. Ha nem csak a külsővel törődnétek, ti is tudhatnátok – tette hozzá, majd varázspálcájával megtörte a varázslatot.

Mókus Marci ekkor odalépett Sánta Farkashoz:

-Tudom, hogy nagyon kegyetlenül viselkedtem veled, de szeretném, ha megbocsátanál nekem.

Odanyújtotta mancsát a farkasnak, és ő viszonozta a kézfogást.

-Én pedig azt szeretném, ha a farkas kísérne gitáron a ma esti fellépésemen – kérte Mimi lelkesen.

-Nagyon szívesen megteszem. Ezzel egy rég dédelgetett álmomat válthatom valóra – felelte elérzékenyülve Sánta Farkas.

Ezzel kezdetét vehette végre ez a vidám összejövetel.

A lampionokkal kivilágított tisztáson önfeledten mulattak az erdő lakói, a sok ízletes finomság gyorsan fogyott az asztalokról.

Az est fénypontja, a koncert is fergeteges volt, a fellépők óriási sikert arattak. A farkas gitárjátéka mindenkit lenyűgözött, Mimi nem is találhatott volna jobb kísérőt az énekléshez.

Most már biztosan megújul a természet, hiszen az erdőlakók kitettek magukért, az idei májusünnep minden eddiginél tartalmasabb és szebb volt.