Az életmentő sárkányforrás

Az életmentő sárkányforrás.

Az életmentő sárkányforrás

Egyszer volt, hol nem volt, szép Tündérországban

a bánat lett úrrá a királyi várban.

A király hitvese oly súlyos beteg lett,

az ország doktorát mind hívatni kellett.

Az orvosok némán karjukat széttárják,

a bölcsek aggódnak, a megmentőt várják.

Fürdőkúra, gyógyszer baján nem enyhített,

életén már csak a csoda segíthet.

A király jósnője, ő sem tétlenkedett,

ez iszonyú bajból kiutat keresett.

Jóskönyvében hamar talált is megoldást,

e kórnak gyógyírja csak a sárkányforrás.

Igen ám, de ahhoz nem juthat el senki,

névadója őrzi, a hívatlant megeszi.

Vajon lesz oly bátor, aki megkísérli,

nekivág az útnak, s életét sem félti?

Akadt jelentkező nem is kevés számú,

belevágtak, ámde sorsuk lett szomorú.

De az idő sürget, nagyon kell a forrás,

beteget menteni nincsen más megoldás.

Bella, a királynak egyetlen leánya,

közölte döntését apja elé állva:

„Útra kelek apám, szerencsét próbálok,

a forrásért én is a sárkány elé állok.”

A király próbálta őt visszatartani,

de Bella elszánt volt, nem akart maradni.

Érezte, ha más nem, ő sikerrel járhat,

és így megmentheti életét anyjának.

A bölcsek örültek a tündér döntésének,

ha ő megy a forrásért, a kudarctól nem félnek.

Hisz kicsi kora óta ismerték ők Bellát,

soha nem láttak még ily jólelkű leányt.

Mesénk pici hőse, mint egy nyíló virág,

úgy született meg egy nyári nap hajnalán.

Ahogy cseperedett, mosolygott, nevetett,

egyre több örömet szerzett mindenkinek.

Bizonyosan látszott, méltó a nevére,

büszke is mindenki Bella szépségére.

A szépség azonban, mint tudjuk, múlandó,

jóság nélkül bizony egy tündér is halandó.

Bella tündérünknek nem kell ettől félni,

szépség s jóság benne jól együtt tud élni.

Talpraesett, ügyes tündér lett belőle,

bármi probléma volt, nem ijedt meg tőle.

Ha bajba jutottnak biztos segítség kell,

benne nem csalódik, ő meg van áldva ésszel.

Az akadályokat már előre látja,

és nem száll inába soha bátorsága.

Elindult hát Bella, már így is sok a késés,

még aznap elérte a sárkány erdejét.

Ám egy üreg előtt megtorpant a lába,

egy sárkányfióka zokogott bent fázva.

Most mitévő legyen, tovább nem mehetett,

megsajnálta szegényt, s gyorsan cselekedett.

Egy jó hosszú ág kell, de semmi szerszáma,

dehogynem, hisz nála a tündérpálcája.

Így ezt a problémát gyorsan megoldotta,

s a sárkánygyereket kiszabadította.

De most aztán gyerünk, irány a sárkányhoz,

jusson mihamarabb a mentő forráshoz!

Sárkánymama, amint gyermekét meglátta,

azt sem tudta, hogyan szorítsa karjába.

De elcsodálkozott a mi Bellánk láttán,

soha nem gondolta, tündér ment meg sárkányt.

Sárkánymama boldog, és ezért hálából

készséggel adott a gyógyító forrásból.

Bella máris indult, időt nem veszíthet,

élet múlik rajta, s ezért el nem késhet.

Hogy találja anyját, ettől reszket félve,

nem sokon múlt már, de szerencsére, élve.

Hamar megitatták a forrásvizet vele,

a királynő jól lett, egy perc sem telt bele.

A király arcán hol sírás, hol nevetés,

szívében hatalmas öröm és büszkeség.

Amit megjósoltak, ahhoz nem fér kétség,

csakis Bella lehet a tündéri segítség.