A tölgyerdei fenyő története

A tölgyerdei fenyő története.

A tölgyerdei fenyő története

Képzeljétek, nem is messze,

egy tölgyerdő közepébe’,

áll egy sudár fenyőfácska,

csak egyedül, egymagába’.

Hogy került a tölgyerdőbe,

méghozzá e fontos helyre?

Ez egy érdekes történet,

amit én most elmesélek.

Hol volt, hol nem, egyszer régen,

tölgyerdőben havas télen,

kis állatkák összegyűltek,

karácsonyra készülődtek.

Minden évben megbeszélik,

ki mit vállal, mi jót készít.

Izgatottak most is nagyon,

idén is oly szép lesz vajon?

Bagoly Béci javasolja,

kellene egy szép fenyőfa.

Itt állhatna a tisztáson,

még szebb lenne a karácsony.

Mind örül a jó ötletnek,

de fenyőt honnan szereznek?

A fenyőerdő nagyon messze,

bárki menne, eltévedne.

Bagoly Béci nem téved el,

járt már arra idén ősszel.

Vállalja is a küldetést,

de az idő nagyon kevés.

Nem szabad hát késlekedni,

hajnalban el kell indulni.

Társa is lesz, nem kell félni,

Harkály Hédi elkíséri.

Bella tündér – nem véletlen – ,

itt volt éppen a közelben.

Mókus Micit látogatta,

a tanácskozást jól hallotta.

Persze velük akar menni,

nem tarthatja vissza senki.

Azok ketten nem ellenzik,

Bella tündért jól ismerik.

Mikor a szép hajnal hasadt,

el is indult a kis csapat.

Tölgyerdőből hogy kiértek,

alaposan széjjelnéztek.

Bagoly Béci rögtön tudta,

hogy jutnak a helyes útra.

Két társa megbízott benne,

be is értek a fenyvesbe.

Ott azonban csak ámultak,

a hatalmas fák égig nyúltak.

Nekik csak egy pici fa kell,

ekkorát ők nem bírnak el.

Ahogy kissé beljebb mentek,

magányos kis fára leltek.

Körülötte nagy pusztítás,

közelében nem látnak fát.

Favágók mind letarolták,

ez még kicsi, hát meghagyták.

Ő is így jár, ha majd megnő,

hacsak nem jön egy megmentő.

Megörült a három barát,

a szép fenyőt megcsodálták.

Harkály Hédi percet sem várt,

éles csőrével nekiállt.

Ám ekkor a fenyőfácska,

sírva fakadt a kis árva.

„Ne tegyétek, kérve kérlek,

pici vagyok, mire kellek?”

Hátrahőkölt Harkály Hédi,

nem hallott még fát beszélni.

„Nekünk karácsonyra kellesz,

az ünnepünk veled szebb lesz.”

Az árva arca most felderült:

„Vigyetek el gyökerestül!

Nálatok majd tovább növök,

végre jó barátok között.”

Mind jó ötletnek tartották,

a kicsi fa ajánlatát.

Igen ám, de a föld fagyos,

Tanakodtak, mi legyen most?

Varázslat kell ide tüstént,

sürgetik is Bella tündért.

Ő tündérport szórt a földre,

és a kis fenyő tövére.

A fagy máris felengedett,

a föld pedig jó puha lett.

A fa könnyedén megmozdult,

s gyökerestül ki is fordult.

A tettet siker koronázta,

indulhatnak, nincs más hátra.

Visszaérve erdejükbe,

nem is volt szó az örömre!

A kis fenyőt elültették,

s nyomban fel is díszítették.

Szentestén mind körülállták,

s látták a fa boldogságát.

Ettől kezdve éveken át

csodálhatták a fenyőfát.

Nézték, ahogy növekedett,

évről évre magasabb lett.

Kis állatkák arra büszkék,

pusztulástól megmentették.

Nos, így került ide fenyő,

pedig hát ez egy tölgyerdő!