Az őztestvér megmentése

Az őztestvér megmentése.

Patak partján, erdő szélén

él békében két őztestvér.

Most a télen lettek árvák,

mi lesz velük, még nem tudják.

A szülők emlékükben élnek,

így a jövőtől nem félnek.

Együtt könnyebb lesz az élet,

Félix s Frici jó testvérek.

Most, hogy itt a tavasz újra,

a fákat lágy szellő fújja,

nyílik hóvirág, ibolya,

jókedvüket visszahozza.

A két testvért a nap fénye

hívogatja ki a rétre.

Társaikkal ott játszanak,

a sűrűbe is beszaladnak.

Minden veszélyt elfeledve

futnak ők egyre messzebbre.

De a fák közt, nem is sejtve,

csapda vár az egyik őzre.

Dróthurok volt ott kirakva,

félelmetes, gonosz csapda.

Frici fogoly – ez őrület! -

innen már nem menekülhet.

A többiek megrémülve,

állják őt aggódva körbe.

Nem tudják, hogy segítsenek,

társukat most hogy mentsék meg.

Ekkor hangokat hallanak,

megijednek, el is futnak.

Csak testvére nem szalad el,

hová viszik, látnia kell.

Pár perc múlva a fák közül

orvvadászok jönnek elő.

A rab őzikét megkötözik,

s vállukon lógva viszik.

Az őstestvér, bár remegve,

megy utánuk halkan, csendben.

Az erdő szélén egy kis ház áll,

ott a foglyot ólba zárják.

Félix mindent jól megszemlél,

s társaihoz most visszatér.

Ők remegve bevallották,

hogy fussanak, azt sem tudták.

Mikor a tisztásra értek,

álltak, és csak bambán néztek.

Már mindnyájan szánják-bánják,

hogy társukat cserbenhagyták.

Ám Félix biztatja őket,

még nincs későn, segíthetnek.

S az éjszaka leple alatt,

el is indul a kis csapat.

A telihold csodás fénye

világít le az erdőre.

A mentőcsapat örül ennek,

így gyorsabban célhoz érnek.

Az egyik fánál megtorpannak,

ott egy tündérre bukkannak.

Egyik ágon sír szegényke,

tündérporát elvesztette.

Szárnya alatt tartogatta,

nem vigyázott, és elhagyta.

Ha elhagyja - apja mondta -,

vele gyűlik meg a baja!

A tündérpor egy varázsszer,

figyelmeztették ezerszer,

ne jusson idegen kezekbe,

mert nagy bajt okozhatnak vele.

És most vége, ő az oka,

ha beüt a katasztrófa.

Félix mondja, segít neki,

tündérporát visszaszerzi.

Az őzek most elindulnak,

jó szaglásuk mutat utat.

A tündérport megtalálják,

a mentőakciót folytatják.

Bella tündér most már boldog,

elkíséri a csapatot.

Nem voltak már olyan messze,

érzik, nincsen semmi veszve.

Igen ám, de az a lakat,

azzal bizony nem számoltak.

Hogy nyissák ki, azt nem tudják,

nem találják annak kulcsát.

Orvvadászok elvihették,

mi legyen most a segítség?

Bella tündér rögtön tudja,

tündérpor a lakat kulcsa.

Rá is fúj mindjárt a zárra,

le is old az ajtó pántja.

Frici testvér megmenekül,

és minden őz megkönnyebbül.

Még egy kicsit sántít szegény,

és egy kis seb van a fején.

Bella azt is orvosolja,

tündérporral meggyógyítja.

A hazajutás könnyedén megy,

otthon aztán ünnepelnek.

Bella tündér velük marad,

míg a piros hajnal hasad.

Másnap őzek és szarvasok,

gyűjtögetik a dróthurkot.

Nincs több csapda, nem kell félni,

nyugalomban tudnak élni.

Minden erdőlakó örül,

vidám dal száll körös-körül.

A mesének vége immár,

ki nem hiszi, utánajár.