Róka Rudi bosszúja

Róka Rudi bosszúja.

Róka Rudi bosszúja

Tudjuk azt jól régóta már,

hogy december hatodikán

jó gyerekek ablakába,

kis cipőkbe, kis csizmákba

Télapó tesz ajándékot,

csokit, cukrot, kis játékot.

Ez az ünnep közeleg már,

mit sok gyermek izgulva vár:

írják már a leveleket,

Télapónak címzetteket.

Róla senki nem képzeli,

bizony, veszély fenyegeti.

A sok várva várt ajándék,

csoki, cukorka és játék

kiosztásra készen állnak

Télapónak kamrájában.

Ám a gonosz Róka Rudi,

nem hinnétek, mit eszelt ki.

Gyűlölte ezt az ünnepet,

neki semmit nem jelentett.

Persze, hogy nem, hisz a rosszak

ilyenkor virgácsot kapnak.

Azt tehetik az ablakba,

hogy mindenki jól láthassa.

Úgy érzi nem tűrheti már,

Hát, Télapón most bosszút áll.

Ellopja a sok játékot,

nem kap senki ajándékot!

Magában nem nagyon bízott,

ezért rablótársakat is hívott.

Farkas Félix több társával

kapható volt az ármányra.

Télapóra haragudtak,

ajándékot nem várhattak,

mivel az csak a jóknak jár,

gonoszoknak virgács dukál.

Farkas Félix, bizony nagy kár,

mindig csak rosszban sántikál.

Évek óta virgácsot kap,

csokit régen nem haraphat.

Emiatt irigy s bosszús lett,

Rudival ezért szövetkezett.

Jól egymásra találtak hát,

Rudi s Félix, a két jómadár.

Egy tágas barlangra bukkantak,

s ott minden tervet megvitattak.

Most már biztosak felőle,

nincs más hátra, mint előre.

Az éjszaka leple alatt

el is indult a kis csapat.

Nem volt bezárva a kamra,

gyorsan végzett is a banda.

A sok holmit bezsákolták,

hogy majd szánon viszik tovább.

A barlangig el is húzták,

úgy gondolták, ezt megúszták.

Igen ám, de odaérve

néztek széjjel megdöbbenve.

Az erdő összes állatkája,

összegyűlt a fogadásra.

Haszonleső rablócsapat

most aztán jól hoppon maradt!

Hát ez kinek köszönhető?

Bella tündér a megmentő.

Mókus Misinek segített,

ki puha odút készített.

Mohát, szénát gyűjtögettek,

s a barlangban megpihentek.

Akkor jött a két lókötő,

menekülni immár késő!

Elbújtak egy sziklarésben,

így maradtak észrevétlen.

A két barát így kihallgatta,

mit tervez a két ebadta.

Télapónak el is mondták,

aki rögtön tudta dolgát.

Bella vitte üzenetét,

mozgósítva kis seregét.

Jöjjenek és segítsenek,

mentsék meg e szép ünnepet.

Egy állatka sem habozott,

ott termett az összes legott.

Tolvajcsapat így csak lesett,

hisz a tervük kútba esett.

Mért történt ez, ők nem sejtik,

csak az épségüket féltik.

Remegnek, mint a kocsonya,

mind megnémult, nem is csoda!

Szánják-bánják, látszik rajtuk,

fülig vörös már az arcuk.

Úgy reszketnek, alig élnek,

a jogos büntetéstől félnek.

Pedig ettől nem kell félni

Télapóra kell csak nézni.

Szigorú, de barátságos,

a büntetés nem lesz káros.

Leckét kapnak majd jóságból,

szeretetből, barátságból.

Bella tündér tanácsára

ez lesz a bűntettük ára:

„Élen jártak a rablásban?

Hát segítsenek a kiosztásban!

Cipeljék a csomagokat,

osszák az ajándékokat!

Az erdei körzet az övék

a csomagokat oda vigyék!

Így idén sok erdei állat

vágya is valóra válhat.”

Ez már tetszett a rablóknak,

hálásak is Télapónak.

Egy kicsit sem ellenkeztek,

sőt örültek, s útra keltek.

Bella tündér is segített,

tündérporral szánt repített.

Így időben végezhettek,

maradt idő, pihenhettek.

Véget ért hát a nagy kaland,

kezdődhet a Mikulás-nap.

Teljenek a cipők, csizmák,

zendüljenek kis dalocskák!

Legyen szülő s gyermek boldog,

s könnyen szűnnek meg a gondok!

Mert az életben, nem vitás,

legfontosabb a boldogság.