Az elrejtett kincs - 7. Fejezet

Az elrejtett kincs - 7. Fejezet.

֍

AZ ÍGÉRET

Az Uralkodó tudta, hogy az Igazmondót meg fogják ölni a saját teremtményei. Mégis megengedte neki, hogy lejöjjön a Hegyről. Az Uralkodó szerette az imágókat. Mindegyik az Ő kezének alkotása volt. Mindegyiknek készített egyedi szőttest, amibe az életére vonatkozó tökéletes tervezet mintázatát szőtte a szövőszékén az Uralkodó. Mindegyik szőttes egyedi fonálból készült, mindegyik fonál szála az Uralkodó szakállának a szála volt.

A Kezdetek Kezdetén a Parancsnok csúnyán rászedte az első imágópárt. Az Uralkodó által szőtt szőttesüket megbontották. A Parancsnok azt sugallta nekik, hogy a szőttes végén lévő aranyfonálnak varázsereje van, és ha leoldják a csomót róla, ők maguk készíthetik el saját szőttesüket olyanra, amilyenre szeretnék. Amint a csomó szétvált, a szőttes koromfeketévé vált rajtuk, majd hamuvá porladt. Vizionária szomszédságában pedig felemelkedettSzendergőcia. Onnantól kezdve soha többé nem járulhatott Ametisz és Topáza szeretett Teremtőjük elé. Sírtak, könyörögtek, esdekeltek, de megszegték a törvényt, mely az Uralkodó koronájába van vésve:” Az Uralkodó saját keze által gondosan szőtt szőtteseket ki megbontja, átok sújtja életét!” Így a Parancsnok által szőtt tervek ideje vette most kezdetét egész Vizionáriában. A Parancsnok megépítette Szendergőcia Rémálom kapuját. Fejébe vette, hogy az összes imágót odaküldi, hogy bebizonyítsa az Uralkodónak, hogy alkotásai mind hiábavalóak, és értéktelenek, és hogy azt kezd velük, amit csak akar.

Az Uralkodó tudta, egy módon törhet meg az átok az imágók felett: ha valaki, aki egylényegű Vele, akinek a szakálla ugyanolyan életnek fonalait rejti magában, mint az Uralkodóét, lejön a Hegyről, elmegy az imágók közé, és feláldozza magát értük. Mivel az Igazmondó jól tudta ezt. Önként vállalta a halált. Miután visszatért a Hegyre, leküldte a Lelkes Alakot az övéinek, Ő megtanítja az imágókat mindenre. Ő megmutatja a titkokat Vizionáriáról, az Uralkodóról, és leleplezi a Parancsnok minden ármányát. Sőt az a fény, ami az Uralkodóban jelen van, megjelenik az imágókon is, ezáltal felül tudnak kerekedni a zsoldosokon. A Titkos Könyv beszédei ezentúl már a szívükben is fel lettek írva örökre.

*

A palotában a trónterem felett, az emeleti szárnyban áll egy terem, melynek kulcsa az Uralkodó nyakában van, és lelóg egészen a szívéig.  Ebbe a terembe az Uralkodó 3x lép be. Egyszer a Kezdetek Kezdetén, másodszor mikor visszatért az Igazmondó a Hegyre, és a harmadik még nem történt meg.

Ez a terem képezi az Uralkodó szívét. Ebben a teremnek a közepén van egy zongora, és minden falból kiemelkedik egy lépcső. A lépcsők feljebb és feljebb vezetnek. És mikor belép ide az Uralkodó, leül a zongora elé és elkezd rajta játszani. Az Igazmondó el kezd a lépcsőkön járni, és amint a lágy halk zene megszólal, azok a lépcsőfokok, amelyikre rálép az Igazmondó, énekelni kezdenek titkos dallamokat eljövendő dolgokról, melyeknek be kell következniük.

Így szól a dal:

Mikor mindenhová eljuttatom cseppjeimet

Összegyűjtöm piciny teremtményeimet.

Újból, újból lejövök a nagy Hegyről

Mikor felzendül e dal, minden szem előtt

Megjelenek a semmiből!

Népem! Választottaim, újból itt vagyok!

Gyertek, menjünk oda, ahol én lakok!

Minden imágó a trónus elé járul

Szendergőcia 2 kapuja is kitárul.

Megítéltetik minden imágó,

Kiderül ki az igazi imádó!

Vizionáriát elnyeli a föld.

Így lesz a Parancsnok szenvedése örök.

Helyet kapnak imágóim mellettem a Hegyen.

Új Vizionária szólok, hát legyen!

A régi elmúlt, íme Én újat teremtek,

Melyben  Magasságos és imágó együtt örökké léteznek.