Mózi a világ legcsodálatosabb helyén.
Mózi a világ legcsodálatosabb helyén
Vadgesztenye utcában
Fa tetején kis házban
Éldegél egy cserfes kislány
Nevetésben sosincs hiány.
Van egy terve jó merész,
Hátizsákkal tettre kész.
Mózi térül-fordul,
Legszebb helyre indul.
Zord hegyvidék kacsingat,
Lanovkában elringat.
Sarki fény az égen,
Csúszkálunk a jégen!
Várja őt az óceán,
Túl az Óperencián!
Talpa alatt forró homok
Sivatagban apró nyomok.
Szivárványhoz lépeget,
Kéket,sárgát nézeget.
Bárányfelhőn, szelek szárnyán
Repül Mózi és a sárkány.
Állomása legvégül,
Nap,Hold látja vendégül.
Így ért véget az utazás,
Világjáró kiruccanás.
Vadgesztenye utcában
Fa tetején kis házban,
Anya fülébe súgja,
Lágyan,finoman búgja:
"Messzeségben,hegyen-völgyön,
Keresgéltem égen-földön.
Legszebb mégis itt van közel,
Ahol két karod átölel."
Ezt a mesét írta: Zsófi Amatőr meseíró
Nagyon szeretek meséket kreálni. Igazából rajzolni jobban szeretem őket,mint írni.