Az elvarázsolt falu

Az elvarázsolt falu.

Volt egyszer, nagyon régen egy távoli falu egy nagy erdő szélén.

Abban a faluban, egy gyönyörű kis házban,  egy kis patak közelében éltek Teo és Matilda nagyszülei. Màr  ősz volt, egy ideje semmi hír nem érkezett a két idős emberről, ezért az apukájuk elhatározta, hogy meglátogatja őket. Akkoriban még nem volt telefon.

Fogta a  szamárvontatta kocsit,  belepakolta néhány holmijukat, felültette  a két gyereket és a feleségét, és elindultak a faluba.  A második nap reggelén meg is érkeztek, és ugyancsak elcsodálkoztak, mert a házak lakatlannak tűntek. Nem láttak senkit.

A nagyszüleik háza is be volt zárva, mintha hónapok óta nem lakott volna ott senki. Az ajtót nagy nehezen sikerült benyomniuk, de csak ócska port találtak, ami mindent beborított. A nagyszüleik sehol.

Teo és Matilda nagyon aggódtak, bejárták a közeli erdőt, a patakparton is hosszasan végigmentek, de senkivel sem találkoztak, akitől néhány információhoz jutottak volna.

A nagyszülők nyom nélkül eltűntek.

Anyukájuk kitakarította a házat, rendet rakott, az apukájuk lement a patak partjára, hátha sikerül egy halat vagy egy vadkacsát fogni vacsorára, mert úgy döntöttek, hogy maradnak a házban, amig meg  nem tudnak valamit. Eljött az este, a meleget felváltotta a nyirkos szellő, mely finoman simogatta a házakat és a falut.  A két gyerek és a szüleik az asztal körül ültek, finoman ropogott a tűz a kályhában, és sült hús illata járta be a házat.  Mindannyian szomorúak voltak a nagyszülők hiánya miatt, de abban reménykedtek, hogy másnap biztosan meg fogják őket találni. Ekkor kopogtattak az ajtón. Az  apa óvatosan felkelt, majd lassan az ajtóhoz lépett és kinyitotta.

– Jó estét! – kiáltotta három kisfiú a félhomályban.Az apa annyira megijedt, hogy ugrott egyet  a meglepetéstől, majd látva, hogy három kisfiúról van szó, elmosolyodott, és beinvitálta őket a házba, de azok fejcsóválva hátráltak.

– Nem léphetünk be, tilos!  Azért jöttünk, hogy meghívjunk benneteket a ma esti fogadópartira, amit a falu főterére szerveztünk a tiszteletetekre. Várunk benneteket! – mondta egyikük halk, egyhangú hangon, kifejezés nélkül.A három kisfiú  meg sem várta a választ,  megfordultak és gyorsan elindultak a falu  központja feléTeo és Matilda, akiket meglepett a látogatás, de kíváncsiak voltak az új barátokra, megkérdezték:

–  Elmehetünk játszani velük? –  kérdezte Teo. –  Amig ti is megérkeztek?– mire az apja egy kicsit habozott,végül beleegyezett.

– Jól van, menjetek, de mivel már sötét van, legyetek óvatosak és vigyázzatok magatokra.

A két gyerek megpróbálta utolérni a három fiút, de már a falu főterére értek, amikor megpillantották őket.  Azonban egy vészharang megszólalt Matilda fejében.

 –  Várj,  Teo! – mondta halkan – van valami, ami nem tetszik. Teo is megtorpant  aggodalommal, mert furcsa és szürreális hangok visszhangja hallatszott a levegőben, akik kegyelemért esdekelnek, és hogy hadd térjenek vissza eredeti életükhöz.A két testvér szinte megkövült a félelemtől, kézen fogták egymást. Azonban nem akartak elmenekülni, ellenkezőleg, óvatosan és egy ház alacsony falától védve közeledtek, hogy jobban lássák, mi történik a főtéren.Saját szemükkel látták, ahogy a három kisfiú három gonosz kis ördöggé változik, akik ugrálva nevettek egy nagy máglya előtt, amely fölött szellemek kóboroltak.De nem akármilyen szellemek voltak, ők voltak valójában a falusiak, akiket a kis ördögök gonosz varázslata kísértetté változtatott.

– Nézd, ott vannak a nagyszüleink ! –  kiáltotta  Teo a testvérének  eszébe sem jutott, hogy esetleg a három kis ördög meghallhatja.  Teo és Matilda az alacsony fal alá bújtak abban a reményben, hogy nem látják őket, majd négykézláb elindultak vissza a nagyszülők házába, hogy figyelmeztessék a szüleiket.  Épp időben érkeztek, mert már zárták be a házat

.– Menekülnünk kell – kiáltotta Matilda.

– De miért? –  kérdezte anya

.– A három kisfiú valójában három ördög,  akik a falusiakat szellemekké változtatták, és minket is át akarnak alakítani – válaszolta a kislányl

– A falu főterén  egy nagy máglya lobog, ott láttuk a nagyszüleink szellemeit is – magyarázta Tristán.,

–  Szerintem ti mindketten megbolondultatok  – tette hozzá az apjuk, és csodálkozó szemekkel nézett rájuk.

– De nem!  Igazuk van  –  lépett elő az árnyékból  egyik kis ördög a varázspálcával hadonászva, melynek hegyével megérintette a két gyereket és az apjukat, s azonnal szellemmé változtak.Az anya hiába sikoltozott, és próbált elmenekülni, ő is szellemmé változott.  Teo meg akarta bosszulni, hogy az ördög  átváltoztatta őket, ezért nagy lendülettel  meglökte az ördögöt, akinek hirtelen kiesett a kezéből a varázspálca.  Matilda azonnal felkapta, és egy jól irányzott ütéssel megérintette a kis ördögöt, aki eltűnt a szürke füstben. Anélkül, hogy tudta volna működik-e, megérintette az apja és az anyja szellemét, akik azonnal visszaváltoztak emberré.

– Mennünk kell, és ki kell szabadítani a nagyszülőket és az összes falusit! – kiáltott fel Teo. Matilda helyeslően bólintott, és visszasiettek a város főterére.Mivel még szellemek voltak, nem tűntek fel senkinek. Ekkor Teo egy nagy követ dobott a tér közepére, hogy elvonja a másik két ördög figyelmét, s ezalatt  Matilda a közelbe lopakodott és gyorsan megérintette egyiküket, aki eltűnt a füstben.

– De mi a fene történik ?! –  kiáltotta a harmadik ördög, de mire sikerült volna felfognia, hogy mi történik, ő is szürke füstté vált és eltűnt.  Matilda pedig sorra megérintett minden szellemet, akik visszaváltoztak emberekké,  s végre boldogan ölelhették meg a nagyszüleiket. A varázspálcát pedig eltörték, majd bedobták a máglya tüzébe.Mindenki kiszabadult a varázslatból,  s nagy ünnepséget rendeztek a két kis hős tiszteletére, akiknek köszönhetően ismét vidáman élhettek.