Mikulàs és az ördögök

Mikulàs és az ördögök.

Mikulás és az ördögök

     Mikulás az Északi-sarkon, a  hófödte Boldogság-völgyben élt kedves barátaival, a manókkal és néhány tündérrel egy szép nagy házban. Karàcsony közeledtével nagyon elfoglaltak voltak az ajándékok elkészítésével, a hozzávalók beszerzésével, nem beszélve arról a sok levélről, amit ennek érdekében el kellett olvasni.  De a sok munka ellenére is valamennyien remekül érezték magukat.

    Ám a Boldogság-völgyet körülölelő hegyekben  lakott öt kisördög, akik egyáltalán nem szerették  Mikulást. Mindegyik ördögfi  a saját barlangjában élt, és mindegyiknek volt egy sajátos tulajdonsága, amiről a nevüket is kapták:  Önzés kisördöge, a Gyűlölet kisördöge, a Megtévesztés kisördöge,  Irigység kisördöge, és a Megbánás kisördöge. Egy napon összegyűltek, hogy megbeszéljék, mitévők legyenek Mikulással, mert nem bírták elviselni azt a nagy boldogságot, ami körülvette, és ami a völgyből áradt szerteszét.

–Mikulás tönkreteszi a munkánkat, azonnal ki kell találni valamit – kiáltott fel az Irigység kisördöge, és a többiek helyeselték a dolgot, és összedúgták a fejüket,

    Másnap,  miközben  Mikulás dolgozott, megjelent a füle mellett az Önzés kisördöge,és azt mondta:

–Csodásak ezek a játékok! Miért nem tartod meg magadnak? Kár odaadni a gyerekeknek, akik olyan gyorsan összetörik és elpusztítják.

–Ez badarság! ‒ felelte Mikulás –,  ha évente csak egy napra is boldoggá tudom tenni őket, akkor én is boldog vagyok.A kisördög megértette, hogy nem fogja tudni megváltoztatni, és visszatért a többiekhez.

‒ Megbuktam, mert Mikulásban nincs egyetlen egy cseppnyi önzés sem, és nem is lesz soha. 

Következő nap  az Irigység kisördöge látogatta meg Mikulást, aki éppen úton volt a szánnal, és a fülébe súgta:

‒A boltok tele vannak  gyönyörű játékokkal, mint amilyeneket te is  készítesz. Pénzért adják el, sok pénzért, busás nyereségre tesznek szert ezáltal,  miközben te semmit sem kapsz a hatalmas munkádért.Nem kellene neked is ilyen haszon, mint a boltoké?

De  Mikulás nem volt hajlandó irigykedni a játékboltokra, meg a sok pénzre, inkább nevetett és énekelt, mert számára az volt az év legboldogabb napja, amikor megajándékozhatta a gyerekeket.  Mivel az Irigység kisördöge sem járt sikerrel, következett a  „B-terv”. Hirtelen egy kötél jelent meg a holdfényben, és egy nagy hurokba fonta Mikulás karját és testét, s mielőtt még ellenállhatott volna, vagy sikoltani tudott volna, mind az öt kisördög megjelent, és kirángatták a szán üléséből, nagyot löktek rajta, és Mikulás fejjel előre belezuhant egy hókupacba.Mindez  egy pillanat alatt történt, a szánkót húzó rénszarvasok nem vettek észre belőle semmit, sőt, az ülés alatt elhelyezkedő manók sem, mert szunyókálni szoktak a hosszú út alatt.  Az ördögfiak kihúzták Mikulást a hóbuckából, szorosan megkötözték, és elvitték egy rejtett barlangba.–Ha-ha-ha – nevettek kárörvendezve. – Mit fognak most csinálni a gyerekek? Lesz majd sírás-rívás! 

Eközben az ülés alatt szunyókáló manók felébredtek, mert hiányzott nekik Mikulás vidám hangja, aki mindig énekelni és fütyülni szokott az út során. Csak a szél süvítését lehetett hallani.  Valami nincs rendben!  Kidugták a fejüket, és látták, hogy senki sincs a szán ülésén, senki sem fogja a gyeplőt, s a rénszarvasok ész nélkül száguldoznak. Ekkor a legidősebb manó odaugrott, kezébe vette a gyeplőt, és lassításra ösztönözte az állatokat, mielőtt még irányíthatatlanokká válnak.

-Most mit csináljunk? – kérdezte egyik manó.

–Azonnal vissza kell fordulnunk, és meg kell keresni Mikulást -  mondta a másik manó.

–Ha megállunk, vagy visszamegyünk, hogy megkeressük, nem lesz elegendő idő, hogy eljussunk a gyerekekhez az ajándékokkal. Ez jobban fájna Mikulásnak, mint bármi más  -  szólt a harmadik.

–Így igaz – helyeseltek  kórusban mindannyian, és folytatták az utat.Igen ám, de a manók nem ismerték annyira a gyerekeket, mint Mikulás, így nem csoda, hogy elkövettek néhány apróbb hibát. Egy kislánynak, aki Barby babát szeretett volna, dobot adtak, egy kisfiúnak pedig gumicsizma helyett varródobozt, tele színes cérnákkal és tűkkel, aztán egy másik fiúnak orvosi táska helyett  horgászbot érkezett. Igyekeztek minél előbb kiosztani az ajándékokat, és visszatérni a Boldogság-völgybe, hogy megkereshessék Mikulást. Miután a rénszarvasokat és a szánkót az istállóba helyezték, betértek a meleg házba, és elmesélték a többieknek, hogy mi történt.  Bár kezdett szállingózni a hó, de a tündérek elindultak, hogy átrepüljenek a völgyön, bekukkantsanak minden barlangba, hátha rábukkannak valahol. Meg is találták az ördögök barlangjainak egyikében, úgy össze volt kötözve, mint egy szalámi. Azonnal visszarepültek a házba, hogy elmondják a többieknek a hírt, és szervezni kezdték a mentőakciót. 

Előző este  Mikulás, miután felfogta, hogy elrabolták, egyáltalán nem volt vidám, aggódott amiatt, hogy ajándék nélkül maradnak a gyerekek. Bezzeg az ördögök egész este nevetgéltek, gúnyolódtak.  Hajnalban a Megtévesztés kisördöge lépett oda Mikuláshoz.

–Ébresztő, öreg! – lökte meg. –  Nemsokára felébrednek a gyerekek, és nem találnak ajándékot a fa alatt. Meglátod, milyen dühösek lesznek!  - de Mikulás rá sem nézett, nem is válaszolt neki, hiába gúnyolódott.  Az ördögfi még egy darabig próbálkozott, megpróbálta  megtéveszteni a foglyot minden kitalált  történettel, elhúzta orra előtt még a mézes madzagot is, de hiába. Végül az ördögfi feladta, és elment aludni.Reggel a Megbánás kisördöge lépett oda Mikuláshoz.  Ez az ördögfi ez ideig meg sem szólalt. Ő nem volt olyan gonosz, kellemetlen,  mint a többi, hangja lágy volt, nem nevetett, nem gúnyolódott vele.

–Jó reggel, Mikulás. Mostanra már minden gyerek  felébredt – mondta. -  Biztosan nagyon csalódottak.

–Igaz – felelte Mikulás -, eltelt a szenteste, vége a karácsony éjszakának. Hosszú évszázadok óta először történt, hogy nem vittem ajándékot nekik.

–Nagyon sajnálom ‒ mormolta szinte sajnálkozva az ördög. – Lehet, el sem hiszed, de már nagyon bánom, hogy hozzájárultam az elrablásodhoz. Nem kellett volna, de nem akartam ellenkezni a többiekkel, amúgy is egyedül voltam a véleményemmel, ők meg négyen ellenem.   Éppen ezért, megengedem neked, hogy megszökj innen – és már kezdte is kioldani a csomókat a kötélen, majd egy hosszú alagúton át kivezette Mikulást a barlangból.–Remélem, megbocsátasz – mondta a Megbánás kisördöge, és nyújtotta a kezét Mikulás felé, hogy kezet fogjon vele.  – Nem vagyok rossz fiú, és hiszem, hogy a bűnbánat időnként nagyon jót tesz az embereknek.

– Nem haragszom – mondta Mikulás szelíd hangon –, és biztos vagyok benne, hogy a világ nagyon szomorú hely lenne nélküled.  Szóval boldog karácsonyt.  

Ezekkel a szavakkal elhagyta a barlangot, hogy üdvözölje a verőfényes reggelt, és a következő pillanatban már  a Boldogság-völgy felé vezető úton ballagott. A hóban tündérekkel körülvett manók oszlopa sétált feléje, akik elindultak,  hogy kiszabadítsák őt az ördögök fogságából. Amint meglátták, odarohantak hozzá, és örömükben táncolni és táncolni kezdtek.

–Nem kell levadászni az ördögöket ‒ mondta  Mikulás.  ‒ Lehet, hogy idegesítőek, de nekik is van munkájuk, amit el kell végeznikük.- Inkább meséljetek, mi történt az éjjel!    

A manók elmondták hogyan osztották szét az ajándékokat, nem hallgatták el az elkövetett hibákat sem, melyen Mikulás hangosan nevetett, majd mindannyiukat szorosan megölelte, és megköszönte a nagyszerű helyettesítést.

–Akkor most menjetek, és cseréljétek ki a tévesen kézbesített ajándékokat, és adjatok  kárpótlásul  valami mást is, így még az a néhány gyerek is boldog lesz, akik csalódtak a rossz ajándék miatt.

 Ami pedig az ördögfiakat illeti,  nagyon dühösek voltak, amikor rájöttek, hogy a Mikulás megszökött a fogságból, ráadásul a társuk segítségével.  De mivel karácsony volt, úgy határoztak, hogy ezen a napon leteszik az önzést, az irigységet, a gyűlölködést, a megtévesztést a sarokba, és akár csak a társuk, ők is megbánták Mikulás elrablását.

–Majd jövőre folytatjuk, addig is pihenjünk. Nekünk is jár néhány nap szabadság -  mondták, és békében és boldogságban ünnepelték ők is a karácsonyt.