Az epreskerti kakas (Szen'mártoni kerekerdő)

Az epreskerti kakas (Szen'mártoni kerekerdő).

A nap már majdnem delelőn járt. A róka kinn üldögélt a rókalyuk előtt a nyári nagy melegben, a forróságtól moccanni sem tudott, de a gyomra azért korgott rendesen.
- Jó lenne valami harapnivaló ebédre, de bizony nincs ínyemre a vadászat! - gondolta.
Amint így tűnődött magában arra sétált az egér. A róka végig nézett rajta és ezt gondolta:
- Túlságosan picinyke falat, a fél fogamra sem volna elég. Érte bizony a kisujjamat sem mozdítom.
Majd nyájasan megszólította az egeret:
- Hová sietsz ilyen nagyon?
- Beszaladok a városba ebédelni. Az Epreskertben ügyes gazdasszonyok laknak, mindig leesik az asztalról valami finomság! Gyere velem, biztosan jól laksz majd te is!
- Ó, de kedves vagy, te egér, de sajnos most nem mehetek. Az asszonyom már hozzálátott a mai ebédhez. De elárulod mit eszel majd? – ravaszkodott a róka.
- Kalácsot, morzsát, s amit találok a ház körül. És te, mit fogsz ma enni?
- Én bizony, kakaspörköltet.
- De hiszen nincs is mit megfőznöd! Így éhen maradsz! – nevetett az egér.
- Jaj, dehogy maradok! Minden éjjel, amikor nyugovóra tér az epreskerti kakas, az udvarába lopódzok, és altató dalt énekelek neki. Alig várom, hogy jól kipihenje magát, a hónom alá csapom és elhozom ebédnek.
- Ezt én ugyan el nem hiszem! – szólt az egér.
- Csak hallgass be a rókalyukba, és hallani fogod mit énekel a feleségem odabenn!
Azzal odahívta az egeret a lyuk szájához és hangosan bekiáltott:

Csoda kakas, ámulok az eszétől,
Koronáját elloptam a fejéről,
Sarkantyúját lehúztam a lábáról,
Legszebb tollát kitéptem a szárnyából!

A lyuk pedig visszhangozta a dalt:

Csoda kakas, ámulok az eszétől,
Koronáját elloptam a fejéről,
Sarkantyúját lehúztam a lábáról,
Legszebb tollát kitéptem a szárnyából!

- Hát akkor jó étvágyat! – mosolygott az egér és elsietett.
Szaladt egyenesen az Epreskertbe. S mit gondoltok, kivel találkozott legelőször? Bizony! Az Epreskerti kakassal. Az pedig így köszönt neki:

Epreskertnek a királya én vagyok,
Szép fejemen bíbor korona ragyog,
Jómódomról kérdés fel sem merülhet,
Udvaromat szegény koldus kerüljed!

- Még hogy szegény koldus! – mérgelődött magában az egér. Csak egy kis morzsát szeretnék…
Hangosan azonban ezt mondta:
- Nahát! Valóban nagyon szép a koronád! De én éppen most hallottam, hogy a róka ellopta!
- Dehogy lopta! Hát nem látod, hogy a fejemen ragyog?
- Látom én, de az egész erdő ezt suttogja. – azzal az egér már tovább is futott, meg sem várta mit válaszol a kakas.
A kakas pedig mérgesen fölszaladt a legmagasabb szemétdomb tetejére a ragyogó napsütésben és teli torokból énekelte:

Epreskertnek a királya én vagyok,
Szép fejemen bíbor korona ragyog,
Jómódomról kérdés fel sem merülhet,
Udvaromat szegény koldus kerüljed!

Arra sétált a sün, és megszólította a kakast:
- Igazán nagyon szép a sarkantyúd! Nem is értem miért állítja a róka, hogy lehúzta a lábadról!
- Micsoda? - mérgelődött a kakas. Nézd csak meg, hát nem látod, hogy itt ragyog a csizmámon?
A sün meg így válaszolt:
- Ne haragudj, nincs időm a beszélgetésre, szaladok a nyári piros almafához!
Még mérgesebb lett a kakas, kifutott egészen a határba, majd onnan énekelte hangosan:

Epreskertnek a királya én vagyok,
Szép fejemen bíbor korona ragyog,
Jómódomról kérdés fel sem merülhet,
Udvaromat szegény koldus kerüljed!

Arra repült a gólya és így kelepelt:
- Ó, de szép színes tollaid vannak. Vajon melyiket húzta ki a róka?
Erre aztán igazán elfogta a méreg a kakast. Oda kiáltott a gólyának:
- Na majd megmutatom én annak a buta rókának, hogy meg van a koronám, a sarkantyúm, de még a legszebb tollam is!
Azzal futott egyenesen a szen’mártoni kerekerdő közepébe. Meg is találta a rókát, aki éppen vizet tett az üstbe forrni. A kakas pedig mérgesen bekiabált a rókalyukba:

- Miket hazudozol itt össze-vissza, te róka?
- Nem én, hanem a feleségem énekli idebenn.
- Mit énekel a te feleséged pontosan?
- Gyere és hallgasd meg!

Csoda kakas, ámulok az eszétől,
Koronáját elloptam a fejéről,
Sarkantyúját lehúztam a lábáról,
Legszebb tollát kitéptem a szárnyából!

A kakas bedugta a fejét a rókalyukba, ahonnan az ének hallatszott. Több sem kellett a rókának, megfogta és többé el sem eresztette…