Az indiánok földjén


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Történt egyszer, réges- régen, messze- messze, valahol Peru és Bolívia határán, a nagy síkságok és a hegyek között, ahol az ég és a föld összeért, élt egy bölcs indián törzs, akik békében a természettel élték mindennapjaikat. Termesztették a kukorica ősét a fenyérfüvet. Később a kukorica magvait eladták, kereskedtek vele. Ezeknek az embereknek hosszú, selymes fekete  hajuk volt, majdnem olyan, mint a lovaknak a sörénye. Bőrüket a nap barnította. Rézbőrűeknek nevezték. A fejüket színes tollak díszítették.Sátrakban laktak.

A törzs vezetője, Széljáró, hatalmas bölcsességgel rendelkezett. Ő tanította meg a népét arra, hogy tiszteljék, őrizzék, és vigyázzák a földet, az állatokat és a növényeket, melyek mind a nagy Szellem ajándékai voltak. Mindig magánál hordta a békepipát. A törzs tagjai megtanulták, hogy minden cselekedetüknek következménye van.

Egy napon a törzs életében váratlan dolog történt. Egy másik törzs érkezett a területükre. Eleinte bizalmatlanok voltak egymással. Távolabbról figyeltek, gyanakvóan, óvatosan. Aztán ahogy telt-múlt az idő ez megváltozott. Széljáró bölcsessége segített ebben. Útmutatásai nyomán a törzsek tagjai ráébredtek arra, hogy nem is különböztek annyira egymástól. Mindkét közösség hasonlóképp gondolkodott. Fontos volt számukra a becsület, az öröm, a béke, a szeretet, a jóindulat, és a nagylelkűség, még ha különböző módon fejezték is ki azokat. A két törzs összebarátkozott és együtt élték napjaikat. Tapasztalatokat cseréltek, és tanultak egymástól. Megtalálták az egyensúlyt a hagyományaik és az új ötleteik között. Barátságból hosszú és gyümölcsöző szövetség született.

Kaya Maya a törzs vezetője, Széljáró törzsfőnök leánya volt. Épp a csónakot javítgatta, ami totora sásból készült. - Mi a neve ennek a meseszép, hatalmas víznek? – kérdezte Keleti Szél, a másik törzsfőnök fia. - Ez a Titicaca-tó – felelte Kaya Maya – kész is van! Megmutassam neked hogy hol teremtette meg az Isten a Földet, a Napot, a Csillagokat és az első emberpárt? - Igen! – vágta rá a fiú.

Beültek a csónakba és Maya elindította. Hatalmas volt a tó, se a végét, se hosszát nem látták. - Hát itt, ebben a tóban! - Komolyan? - Erről szól a legendánk! - Békalencsék között haladtak. Keleti Szél tátott szájjal nézte a bámulatos úszó szigeteket. Próbálták megtalálni az ősi templom romjait a víz alatt, de a csónakból nem volt látható. A messze távolban havas hegycsúcsok világítottak a fehérségtől, szurdok felett függőhíd vezetett. A kékes- kék víz pedig gyönyörűen, ezüstösen csillogott. Elmondani nem tudom, hogy milyen gyönyörű volt minden.

Lassan partot értek. Ám egy váratlan hullám felborította a csónakot. Mindketten beleestek a vízbe. Még az volt a szerencse, hogy leért a lábuk. Egyébként jól úsztak. Ezért csak egy kicsit ijedtek meg. Nem is, inkább meglepődtek, meg persze csuromvizesek lettek. Egymásra néztek és egy jót kacagtak. Ekkorra a törzsek tagjai is odaérkeztek és néhány markosabb legény megfordította és kikötötte a csónakot. Maya és Keleti szél még egy kicsit visszamentek a kellemes vízbe. -Versenyezzünk? – kérdezte Maya. - Igen! – vágta rá a fiú. - Addig a nagy fáig ússzunk el az legyen a cél, majd ugyanide vissza. - Rendben! - Vigyázz! Kész! Rajt! – kiáltotta a partról a lány bátyja. Azon nyomban kezdetét vette a verseny. A part mentén úsztak, olyan fürgén, mint a halacskák. Olykor-olykor egy-egy ki is ugrott mellettük a vízből, biztosan kíváncsiskodtak. Ekkor Keleti Szél megérintette a fát, de megérintette Kaya Maya is és már úsztak is vissza. Hol a fiú, hol a lány úszott egy picit gyorsabban. Szoros volt a verseny. Végezetül egyszerre értek célba. Paroláztak egyet és kimentek a vízből.

Az évek során a két törzs közötti kapcsolat példát mutatott a körülöttük lévő világnak. Más törzsek is utánozták őket, megértették az együttműködés, a béke fontosságát. Egyre többen vették át a bölcsességet a természettel való harmónia és az egymás iránti tisztelet terén.

Így történt. Aki nem hiszi, járjon utána!

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Mészárosné Szuda Melinda

2023-08-10 14:31

Nagyon jó történet kedves Zsuzsanna. Tetszett! Melinda

Gani Zsuzsa

2023-08-10 14:35

Kedves Melinda! Köszönöm szépen! Zsuzsa

Tóth Lászlóné Rita

2024-03-27 11:29

"Megértették az együttműködés és a béke fontosságát" Kedves Zsuzsa! Ma is erre lenne szükség a háboruzás helyett. Szeretettel: Rita

Gani Zsuzsa

2024-03-27 17:32

Kedves Rita! Teljesen igazad van. Tisztelettel: Zsuzsa