Az Èlet

Az Èlet.

Az élet egy út amit járunk , 

de ez az út egyszer véget ér mint minden..... 

Egyszer majd levegő után nyul kezed de már nincs ott.... 

Szólít az éj mi már örök ,le-le csukodik két szeme és elsötétül minden... 

Minden oly sötét 

Nem gyullad fény immár sehol... 

Levegő után nyul most kezed ,szeme le-le csukodik lassuló szívdobogás teríti be a kicsiny szobát.... 

De fél mert nem tudja hogy az éjszaka mit hozhat és hogy mit fog álmodni.. 

Egyben fél a naptól mert nappal egy másik arcba bújik el hogy senki ne lássa a sok sebet és vért az arcán... 

Az arcáról le hulló könny 

Oly gyorsan tűnik el 

Mint az égről a csillagok! 

Mint a könny mit hullajt e két szempár 

Mint mikor angyal sír a réten oly apron hullik most le véres arcán... 

Lassan érzi itt a vég és a sok szép emlék közül meg keresi szíve párjának-e közös képeit amit soha nem felelt 

De az álom lassú beszéde gyorsan váltott és elbúcsúzik e mától..