Az okos vidrakölyök

Az okos vidrakölyök.

Berkenye-erdőben, ahol folyamatos madárcsicsergés hallatszott, egy tündérszép tisztás szélén élt egy vidracsalád. Ebben a családban élt Miki, a kis vidrakölyök. Szeretett az árnyat adó fák alatt sétálni, de legjobban a tisztás mellett elfutó széles patakot imádta. Minden vidra szereti a vizet, de Miki talán még náluk is jobban. Ha engedik, talán egész napját a hűs habok között töltötte volna. A patak mindig éltető erővel töltötte el, s új energiával töltötte fel a kis vidrát.

Néha azért másképpen is pótolta víz iránti szeretetét, hiszen sokszor segített Vidra Mamának a mosogatásban, mert addig is pancsolhatott. Eleinte lelkiismeretesen dolgozott, de aztán hirtelen már egy pancsolós tengeri csata zajlott a mosogató dézsában. Miki nagyon élvezte ezeket a játékokat. Vidra Mama már nem annyira, hiszen neki kellett kisfia után feltakarítani, de nem haragudott rá, hisz látta, milyen boldog a kis vidra, s hogy csillognak a szemei az örömtől.

Mikinek volt egy jó barátja, Tappancs, aki a tisztás szélén élő nyúlcsalád gyermeke volt. Az erdő lakói talán még sosem láttak két ennyire eltérő természetű állatkölyköt, mégis ők voltak a legjobb barátok a rengetegben.

Mindig együtt töltötték az időt, nagyokat sétáltak az erdőben, s amikor Miki már nagyon úszni akart, kimentek a patakhoz. A kis vidra hatalmas fejessel vetette be magát a habok közé s nevetve csalogatta Tappancsot is.

- Gyere be a vízbe! Csak állj bele a szélén, hogy érezd mennyire kellemes! Jaj, ne légy már ennyire nyuszi! – kiáltotta Miki, mire Tappancs nevetni kezdett.

- Szóval ne legyek nyuszi? Akkor mi legyek? Netán hangya? – kérdezte vidáman a kis nyúl.

- Jól van, tudod, hogy nem úgy értettem! – nevetett most már Miki is. – Eszembe sem jutott, hogy pont egy nyúlnak mondok ilyet. De azért bejöhetnél kicsit a vízbe!

- Fogadd el, hogy a nyulak  nem vízi állatok és soha nem is lesznek! Arra még rá tudsz venni, hogy a víz szélén álljak vagy a stégről belelógassam a lábam, de ennél többre ne számíts! Belőlem sosem lesz búvárnyúl! – ingatta fejecskéjét a kis szőrgombolyag. Ezután átsétált a stégre, leült a szélére és valóban belelógatta lábacskáit a fodrozódó vízbe.

- Remélem, elégedett vagy! – kiáltotta oda éppen arra úszó barátjának. Ezután figyelte, milyen gyors a kis vidra és örült, hogy boldognak látja. Persze, neki is jó volt ebben a melegben, mert a víz kicsit őt is lehűtötte.

Miki megfordult és odaúszott hozzá. Megkapaszkodott és széles vigyorral nézett a kis nyuszira. A következő pillanatban aztán mindketten fülelni kezdtek, mert furcsa hangot hallottak. Mintha valaki segítséget hívott volna. Valószínűleg kiabálásnak szánta, de egyre elhalóbb volt a hang, mintha a gazdája nagyon kifáradt volna.

- Hallod ezt, Tappancs? Mintha valaki segítségért rimánkodna. Vajon ki lehet az?

- Hallom bizony! Méghozzá a meredek partoldal felől jön a hang. Gyorsan ússz oda, én meg a parton odasietek. Nézzük meg, hátha tudunk segíteni!

Ezzel fel is ugrott és gyorsan futott a patak partján, ahogy Miki a vízben úszott úgy, mint talán még soha. Amikor odaértek, ahol a víznek magas partoldala volt, azonnal meglátták, ki került bajba. Nem más, mint kedves barátjuk, Tüsi, a kis sündisznó. Látták, hogy kétségbeesetten próbál felmászni a meredek partoldalon, de mindig visszacsúszik, s majdnem beleesik a patak vizébe. A süni nem vette észre őket, csak azzal volt elfoglalva, hogy kimenekítse magát a bajból.

Tappancs fentről próbált segíteni, de a mancsuk túl rövid volt. Miki azonban kitalált valamit. Átúszott a patak másik partjára, ahol a hódvár volt. Tudta, onnan hozhat majd valamit, ami jó lesz tutajnak. A hódvárat már elhagyták lakói, így senkinek nem hiányzott az a kis farönk, amit Miki kiszedett a hódvár falából, majd maga előtt tolva odaúszott vele, ahol Tüsi kapaszkodott. Szegény kis sün már meg sem mert mozdulni, nehogy tényleg belecsússzon a vízbe.

Miki ahogy odaért, próbálta megnyugtatni.

- Ne félj, Tüsi! Mindjárt biztonságban leszel! Segítünk!

- Tüsi, figyelj! – szólalt meg a partról Tappancs is. – Hallgass, Mikire! Ne félj, vigyázni fog rád!

– Nézd, hoztam neked egy tutajt! – szólalt meg a kis vidra. - Ügyesen engedd le magad erre a farönkre. Megfogni nem tudlak, mert nagyon szúrnak a tüskéid, de te azonnal meg tudsz kapaszkodni, én pedig kiviszlek a partra. Gyerünk! Hidd el, minden rendben lesz!

Tüsi szemében halálfélelemmel bólintott, majd a kiálló gyökerekbe kapaszkodva lassan leereszkedett a víz szintjéig, ahol már várta őt a biztonságos farönk. Amint lábaival  megérezte, azonnal megkapaszkodott. Persze a félelem még nem múlott el belőle, hiszen át kell jutnia a másik partra, ahol csak leugrik és megmenekül.

- Nyugi, Tüsi! Kérlek ne mocorogj, mert akkor a farönk esetleg fordul egyet. Maradj mozdulatlan, amíg kiérünk a partra. Rendben?

- Igyekszem! – suttogta Tüsi. – Kérlek, siessünk!

Miki elmosolyodott, majd jó erősem megmarkolta a farönköt, és elkezdte tolni a másik part felé. Ezalatt Tappancs is átért a másik partra, majd száguldott oda, ahol a kis süni végre biztonságban lehet.

Amint a farönk a partnak ütközött, Tüsi reszkető mancsokkal lépett le róla, majd megkönnyebbülten hanyatt feküdt a földön.

- Nagyon köszönöm, hogy megmentettetek! – mondta halkan, miközben két kis könnycsepp gördült le az arcán a megkönnyebbüléstől. – Azt hittem, számomra eljött a vég, de szerencsére ti megint a pataknál voltatok. Miki, nagy voltál azzal a farönkkel!

- Nagy bizony! – szólalt meg Tappancs is. – Azt hiszem, sosem foglak cikizni azért, mert ennyire szereted a vizet. Már azt is tudom, mi lehetne belőled, ha felnövünk. Te lehetnél az erdő vízimentője.

Miki felnevetett erre a gondolatra, de aztán arra gondolt, miért is ne? Bármi  lehet belőle, mire felnő. Ráadásul, ha ennyire imádja a vizet, olyasmivel lenne jó foglalkoznia, amiben a víz nagy szerepet játszik.

- Nem is rossz ötlet! Sőt! Akár úszásoktató is lehetnék. Megtaníthatnám az állatkölyköket úszni, hogy ne történjen több ilyen, mint a mai.

Erre már Tüsi is felült és boldogan nevetett együtt barátaival. Ezen a napon Miki, Tappancs és Tüsi megmutatták, milyen nagy dolog, ha az embernek barátai vannak, akikre bármikor, bármilyen helyzetben számíthat. Hiszen minden jó, ha a vége jó, s ennek a kalandnak most igazán jó vége lett.