Egy kis hangya nagysága

https://gabicsabi.hu
   Hangyóca, szüleivel együtt egy nagy hangyaboly lakója volt. Egy nap gondolta, kicsit körülnéz az erdőben, hátha talál valami hasznosítható dolgot, amivel segítségére lesz a boly lakóinak. Hangyóca sokszor tett ilyen kirándulásokat. Néha hazavitt vala...

Kép forrása: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=168150941983290&set=pb.100063651552602.-2207520000..&type=3

   Hangyóca, szüleivel együtt egy nagy hangyaboly lakója volt. Egy nap gondolta, kicsit körülnéz az erdőben, hátha talál valami hasznosítható dolgot, amivel segítségére lesz a boly lakóinak. Hangyóca sokszor tett ilyen kirándulásokat. Néha hazavitt valamit, amit a többiek be tudtak építeni a bolyba. Néha találkozott valakivel, akinek segítségre volt szüksége, s Ő soha nem ment el mellette szó nélkül, hanem megállt és segített, ha tudott. Néha csak meghallgatta azt, akivel találkozott.
  
Ezen a napon is elindult a kitaposott ösvényen. Arra gondolt, talán barátaival is összefuthat egy kis csevejre. Szerette volna látni Pillét, a pillangót, Böhömöt, a szarvasbogarat és még sok régi ismerősét.
  
Ahogy bandukolt egyre beljebb az erdőben, hirtelen észrevett valami csillogást.
  
- Mi lehet ez? Ilyet még sosem láttam, – gondolta és óvatosan közelebb osont a csillogó valamihez. Amint odaért, meglátta magát a csillogó valamiben, de jóval nagyobb kiadásban, mint amekkora valójában volt. Mivel Hangyóca sokat olvasott, rögtön rájött, hogy ez a csillogó kis darabka egy nagyítós tükörből való. Valakinek eltörhetett és ez a darab itt maradt. Hangyóca kicsit illegette magát a tükör előtt, majd úgy döntött hazaviszi. Elkezdte cibálni, de számára nehéznek bizonyult. Ekkor lépett ki az egyik bokor mögül Böhöm. Egy ideig nézte, ahogy a kis hangya küzd a tükörrel, aztán odalépett hozzá.
  
- Szia, Hangyóca! Mit találtál?
  
- Szia, Böhöm! Ez egy tükör darabja és szeretném hazavinni, de meg sem tudom mozdítani.
- Na, állj arrébb! – vezényelt a szarvasbogár. – Majd én segítek.
  
Csápjával felkapta a tükördarabot, mint egy pihét és elindult vele az erdő széle felé. Útközben többen is csatlakoztak hozzájuk. Pille felettük repkedett, a katicabogár, Pötyi is ott araszolt mellettük és még jó néhány barátja hozzájuk csapódott, mire a bolyhoz értek.
  
- Anya, apa! – kiáltotta Hangyóca. – Nézzétek, mit találtam!
  
Amikor szülei odaértek, Hangyóca a tükör elé állt és megszólalt.
  
- Nézzétek, milyen hatalmas vagyok! Hirtelen milyen nagy lettem!
  
- Kisfiam – szólalt meg anyukája. – Nem attól leszel nagy, hogy mekkora a termeted. A nagyságot nem ez alapján mérik.
  
- Nem? – kérdezte csodálkozva Hangyóca. – Akkor mi alapján?
  
- A tetteid alapján. A nagyságod attól függ, milyen tetteket viszel véghez. Hiába picike a tested, ha hatalmas a szíved. Nézz körül, hány barátod kísért haza. A nagyságot abban mérjük, mennyire vagy kedves, barátságos, segítőkész másokkal. Ha undok, udvariatlan, gonosz lennél, nem lenne ilyen sok barátod, nem szeretnének ennyien. Jegyezd meg, a nagyságot mindig a jó szív, a segítőkészség mutatja meg mindenkiben.
  
Ettől kezdve Hangyócát nem bántották méretei, hiszen a szíve olyan hatalmas volt, alig fért el pici testében, s egész életében elkísérték őt a barátok, akik tettei és jó természete miatt nagyon szerették őt.

Bombicz Judit, hivatalos szerző, meseíró

Bombicz Judit meseíró vagyok. 1966. január 30-án születtem, Dorogon. Születésem óta (öt év megszakítással) Tokod Nagyközség üveggyári településrészén élek. Tinikorom óta írok. 15 évesen versekkel kezdtem, a meseírás csak felnőtt koromban ért utol. Kislányomnak folyamatosan saját meséket meséltem, melyeknek ő volt a főszereplője, de egyiket sem írtam akkor le. Sokáig eszembe sem jutott a publikálás, aztán egysz...