Egy kis hangya nagysága

Egy kis hangya nagysága.

   Hangyóca, szüleivel együtt egy nagy hangyaboly lakója volt. Egy nap gondolta, kicsit körülnéz az erdőben, hátha talál valami hasznosítható dolgot, amivel segítségére lesz a boly lakóinak. Hangyóca sokszor tett ilyen kirándulásokat. Néha hazavitt valamit, amit a többiek be tudtak építeni a bolyba. Néha találkozott valakivel, akinek segítségre volt szüksége, s Ő soha nem ment el mellette szó nélkül, hanem megállt és segített, ha tudott. Néha csak meghallgatta azt, akivel találkozott.
   Ezen a napon is elindult a kitaposott ösvényen. Arra gondolt, talán barátaival is összefuthat egy kis csevejre. Szerette volna látni Pillét, a pillangót, Böhömöt, a szarvasbogarat és még sok régi ismerősét.
   Ahogy bandukolt egyre beljebb az erdőben, hirtelen észrevett valami csillogást.
   - Mi lehet ez? Ilyet még sosem láttam, – gondolta és óvatosan közelebb osont a csillogó valamihez. Amint odaért, meglátta magát a csillogó valamiben, de jóval nagyobb kiadásban, mint amekkora valójában volt. Mivel Hangyóca sokat olvasott, rögtön rájött, hogy ez a csillogó kis darabka egy nagyítós tükörből való. Valakinek eltörhetett és ez a darab itt maradt. Hangyóca kicsit illegette magát a tükör előtt, majd úgy döntött hazaviszi. Elkezdte cibálni, de számára nehéznek bizonyult. Ekkor lépett ki az egyik bokor mögül Böhöm. Egy ideig nézte, ahogy a kis hangya küzd a tükörrel, aztán odalépett hozzá.
   - Szia, Hangyóca! Mit találtál?
   - Szia, Böhöm! Ez egy tükör darabja és szeretném hazavinni, de meg sem tudom mozdítani.
- Na, állj arrébb! – vezényelt a szarvasbogár. – Majd én segítek.
   Csápjával felkapta a tükördarabot, mint egy pihét és elindult vele az erdő széle felé. Útközben többen is csatlakoztak hozzájuk. Pille felettük repkedett, a katicabogár, Pötyi is ott araszolt mellettük és még jó néhány barátja hozzájuk csapódott, mire a bolyhoz értek.
   - Anya, apa! – kiáltotta Hangyóca. – Nézzétek, mit találtam!
   Amikor szülei odaértek, Hangyóca a tükör elé állt és megszólalt.
   - Nézzétek, milyen hatalmas vagyok! Hirtelen milyen nagy lettem!
   - Kisfiam – szólalt meg anyukája. – Nem attól leszel nagy, hogy mekkora a termeted. A nagyságot nem ez alapján mérik.
   - Nem? – kérdezte csodálkozva Hangyóca. – Akkor mi alapján?
   - A tetteid alapján. A nagyságod attól függ, milyen tetteket viszel véghez. Hiába picike a tested, ha hatalmas a szíved. Nézz körül, hány barátod kísért haza. A nagyságot abban mérjük, mennyire vagy kedves, barátságos, segítőkész másokkal. Ha undok, udvariatlan, gonosz lennél, nem lenne ilyen sok barátod, nem szeretnének ennyien. Jegyezd meg, a nagyságot mindig a jó szív, a segítőkészség mutatja meg mindenkiben.
   Ettől kezdve Hangyócát nem bántották méretei, hiszen a szíve olyan hatalmas volt, alig fért el pici testében, s egész életében elkísérték őt a barátok, akik tettei és jó természete miatt nagyon szerették őt.