Az Öreg Tél meséje

Az Öreg Tél meséje.

Beteg lett az Öreg Tél,

karácsonynak idején.

Fájt a torka, köhögött,

forró teát szürcsölgött,

a melegtől lefogyott,

így dolgozni sem tudott. 

Ablakában álldogált,

jajveszékelt, sírdogált:

hogy szerezzen betegen,

sok embernek örömet?

Fagyot, jeget, zúzmarát,

domb hátára hócsúzdát,

fenyőcsúcsra hósapkát,

kopasz ágra dérszoknyát,

szent karácsony estére,

hóban járó ünnepet!

Ekkor ébredt fel a Hold,

ablakára mosolygott.

Megbeszélte a Téllel,

hogy majd másnap reggelre,

sarkvidékek hegyéről

lehozza a szeleket,

elcsalja a felhőket,

húrcolja a hideget,

Tél lányának is üzen,

apja beteg, segítsen!

Éjfél tájban a szelek

dübörögve érkeztek,

süvöltöttek rohantak,

csupasz ág közt szaladtak,

fenyvesekben nyargaltak.

Hátukról a hófelhők

szanaszéjjel repdestek,

Tél ablakán pihentek,

figyelték a szeleket,

várták már a hideget.

Fagyszekerén érkezett

Tél lánya a hegyekből,

kötényének zsebéből

hűvös, jeges, zimankót

hintett szét a vidéken.

Üvöltöttek a szelek,

rohantak a fellegek,

hullott a hó szerte szét,

holdfény táncolt fehérjén,

csillag fénylett tó jegén.

Az Öreg Tél mosolygott,

a vén holdra kacsintott.

Jégteáját szürcsölte,

dér ruháját felvette,

a hidegtől jobban lett,

így hát,

mindenkinek örömére,

szent karácsony estére,

hóban járt már az ünnep.