Az őzike nyaralása

Az őzike nyaralása.

Az őzike nyaralása

     Volt egyszer egy kis őz, aki egy varázslatos erdőben élt. Nagyon kíváncsi jószág lévén minden érdekelte: naponta megfigyelte az állatok hangját, a virágok színét és alakját, a fákat és leveleik formáját, számát, és az évszakok változását.

     A  nyár beköszöntével fáradtnak érezte magát, mert ősszel, télen és tavasszal az erdő fantasztikus világának felfedezésével és megismerésével volt elfoglalva.  Csak ugrált és  futkozott a fák között, de most, a nyár megérkezésével arra vágyott, hogy pihenhessen, és amit az eltelt idő alatt megtanult, azt most hasznosíthassa valahogy.

        Így történt, hogy az őzcsalád elhatározta, hogy elindulnak a tengerhez. Még soha sem jártak ott, de az erdőben a madaraktól hallották, hogy az valami csodaszép dolog. Szalmakalappal, napszemüveggel és úszógumival felszerelkezve hol az anyja hátán ült, hol gyalogolt mellette, mert apja hátára tették a kempingsátrat, és egy hátizsákban füvet, vizet, játékvödröt és kislapátot. Hosszú volt az út,  melegen sütött a nap, az út nagyrészét átaludta az őzike.

       Amikor megérkeztek, elcsodálkozott a szépségtől, ami a szeme elé tárult. Fehér homok, azúrkék tenger, pálmafák. A szülők nagyon elfáradtak az úton, ezért lefeküdtek a pár pálmafa által kellemes hűsöt adó árnyékban.

       - Most mit csináljak? – kérdezte a kis őz. Ez a gyönyörű világ ismeretlen volt számára. – Vajon segíthetek-e magamon mindazzal, amit az erdőben tanultam?

      Elkezdte figyelni a sirályokat, hallgatta a rikácsolásukat, még utánozni is próbálta őket. Megfigyelte a színeket: a tenger kékjét,  a homok fehérségét, a pálmafák zöldjét, a parti kövek között kóborló kis rákok vörösét.  Elindult a homokban, talált egy kagylót. Majd még egyet, és még, még. Micsoda öröm volt, a kisvödör megtelt a különféle kagylókkal és soha sem látott formájú üres csigaházakkal.

      - Ezeket elviszem a barátaimnak: Róka Robinak, Teknős Tildának és Sün Saroltának!

      Felfedezte a tengerparti nyár szépségeit.  A legjobb dolog pedig az volt, hogy sós vízben fürdött, ahol kicsike kis halak százai surrantak el a lábai mellett, és szórakozottan üdvözölte őket.

      Micsoda fárasztóan gyönyörű nap volt. Este őzpapa felállította a színes kempingsátrat, de a kis őz  elterült a homokon, és bámulta a csillagokat, s azt, ahogyy visszatükröződnek a nyugodt víztükörben. Arra gondolt, mennyi új dolgot tanult ez alatt a nap alatt, és még mennyi ismeretlen dolog vár rá a következő napokban.