Kép forrása: freepik.com
Az új focilabda (sport, játék).
Földi Kinga
Az új focilabda
Bálint boldogan ölelte új focilabdáját az iskolába vezető úton. A fiú már régóta szeretett volna egy bőr focilabdát, olyat, amivel a nagy focisták játszanak. A szülei ismerték leghőbb vágyát, ezért a kilencedik születésnapjára meg is lepték a labdával.
Bálint mosolyogva érkezett meg az iskolába.
– Szia Bálint! Hűha, milyen menő labdád van! – köszöntötte Andi tanító néni.
– Köszönöm! – felelte Bálint boldogan.
– Máté barátod is lassan megérkezik. Biztos szeretnéd majd megmutatni neki – mondta a tanító néni.
Bálint arca piros lett Andi néni megjegyzése után.
– Máté nem tud focizni. Mindig kapu mellé rúg. Jobb lenne, ha ő inkább nem játszana az új labdával – gondolta Bálint.
A fiúk irigykedve bámulták a szülinapi ajándékot.
– Játszunk egy focimeccset délután? – kérdezte Dávid, az osztály legjobb focistája. – Mi lennénk a csapatkapitányok.
Bálint szeme kikerekedett a kérdésen. Dávid eddig még soha nem hívta őt játszani. A fiú felsősökkel szokott focizni.
– Igen, az szuper lenne – válaszolta Bálint büszkén, majd két csapatra szedték az osztályt Dáviddal.
Közben Máté is megérkezett a terembe.
– Hú, szuper a focilabdád! – ámuldozott Máté.
– Köszönöm – ölelte a labdát büszkén Bálint.
– Játszunk vele délután? – lelkesedett Máté.
– Dávid már megkért, hogy focizzak velük – jött zavarba Bálint.
– Ugye én a te csaptatódban leszek? – kíváncsiskodott Máté.
– Már összeállt a csapat – felelte Bálint. – Te nem vagy ügyes a fociban. Jobb, ha csak nézel minket!
Máté csalódottan bólintott. A csengő jelezte, hogy ideje elkezdeni a tanórát. A két fiú elfoglalta helyét a közös padukban. Bálint és Máté egymásra nem nézve, csöndben dolgozott egész délelőtt.
Ebéd után Andi néni így szólt:
– Irány az udvar!
Bálint felpattant, és új labdájával kirohant a pályára. A meccs hamar kezdetét vette. A lányok sikongva szurkoltak a fiúknak. Bálint csapatkapitány volt, de valamiért nem élvezte a játékot. A focilabda már nem tűnt szupernek. A meccs félidejében elkezdte keresni Mátét, de nem találta, így odament a tanító nénihez.
– Andi néni, hol van Máté?
– Bent maradt a teremben, mert leöntötte a pólóját vízzel. Így megfázna, ha kijönne – sajnálkozott a tanítónéni.
– Bemehetek hozzá? – kérdezte Bálint.
– Hát persze – felelte Andi néni kedvesen.
Bálint már rohant is be a terembe. Máté egyedül ült egy széken. Szeme piroslott a visszatartott könnyektől.
– Miért nem jöttél ki játszani? – faggatózott Bálint. – A torna táskádba van másik póló, azt is felvehetted volna.
Máté szomorúan Bálintra nézett.
– Nem akarok szurkoló lenni. Én játékos szeretnék lenni. Apát majd megkérem, hogy gyakoroljon velem. Ha ügyesebben focizok, akkor megint barátok leszünk? – szipogott Máté.
Bálint megölelte a barátját.
– Ne haragudj Máté! Nagyon bután viselkedtem. Nélküled unalmas focizni. Gyere ki és játssz velünk! – kérlelte Bálint.
Máté mosolyogva bólintott. A két fiú kirohant az udvarra. A meccs végre folytatódhatott. A focilabda újra szuper játék lett. A srácok rúgták, a labda meg gurult kapuról kapura.
Az új focilabda című történetem az Aranymosás Íróiskola, Meseíró kurzusára írtam. Az volt a feladatom, hogy A nagylányos cipő című mesém gondoljam újra, változtatva a szereplőkön, illetve a korosztályon. Miutána A nagylányos cípő a meseíró pályázat egyik nyertese, így gondoltam megosztom ezt a történetet is.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Földi Kinga meseíró
Sziasztok! Földi Kingának hívnak. 1984-ben születtem Zalaegerszegen. Amint megtanultam az ABC összes betűjét már papírt és ceruzát ragadtam, így elmondhatom, hogy első mesémet hétévesen írtam. S bár kislány koromat végig kísérte az írás, felnőttként távol sodrottam ettől a pályától. A meséim akkor kerültek újból előtérbe, amikor megszülettek a gyerekeim. A fiam és a lányom szívesen hallgatták őket lefekv...