Az új focilabda (sport, játék)

Az új focilabda (sport, játék).

Földi Kinga

Az új focilabda

Bálint boldogan ölelte új focilabdáját az iskolába vezető úton. A fiú már régóta szeretett volna egy bőr focilabdát, olyat, amivel a nagy focisták játszanak. A szülei ismerték leghőbb vágyát, ezért a kilencedik születésnapjára meg is lepték a labdával.

Bálint mosolyogva érkezett meg az iskolába.

– Szia Bálint! Hűha, milyen menő labdád van! – köszöntötte Andi tanító néni.

– Köszönöm! – felelte Bálint boldogan.

– Máté barátod is lassan megérkezik. Biztos szeretnéd majd megmutatni neki – mondta a tanító néni.

Bálint arca piros lett Andi néni megjegyzése után.

– Máté nem tud focizni. Mindig kapu mellé rúg. Jobb lenne, ha ő inkább nem játszana az új labdával – gondolta Bálint.

A fiúk irigykedve bámulták a szülinapi ajándékot.

– Játszunk egy focimeccset délután?  – kérdezte Dávid, az osztály legjobb focistája. – Mi lennénk a csapatkapitányok.

Bálint szeme kikerekedett a kérdésen. Dávid eddig még soha nem hívta őt játszani. A fiú felsősökkel szokott focizni.

– Igen, az szuper lenne – válaszolta Bálint büszkén, majd két csapatra szedték az osztályt Dáviddal.

Közben Máté is megérkezett a terembe.

– Hú, szuper a focilabdád! – ámuldozott Máté.

– Köszönöm – ölelte a labdát büszkén Bálint.

– Játszunk vele délután? – lelkesedett Máté.

– Dávid már megkért, hogy focizzak velük – jött zavarba Bálint.

– Ugye én a te csaptatódban leszek? – kíváncsiskodott Máté.

– Már összeállt a csapat – felelte Bálint. – Te nem vagy ügyes a fociban. Jobb, ha csak nézel minket!

Máté csalódottan bólintott. A csengő jelezte, hogy ideje elkezdeni a tanórát. A két fiú elfoglalta helyét a közös padukban. Bálint és Máté egymásra nem nézve, csöndben dolgozott egész délelőtt.

Ebéd után Andi néni így szólt:

– Irány az udvar!

Bálint felpattant, és új labdájával kirohant a pályára. A meccs hamar kezdetét vette. A lányok sikongva szurkoltak a fiúknak. Bálint csapatkapitány volt, de valamiért nem élvezte a játékot. A focilabda már nem tűnt szupernek. A meccs félidejében elkezdte keresni Mátét, de nem találta, így odament a tanító nénihez.

– Andi néni, hol van Máté?

– Bent maradt a teremben, mert leöntötte a pólóját vízzel. Így megfázna, ha kijönne – sajnálkozott a tanítónéni.

– Bemehetek hozzá? – kérdezte Bálint.

– Hát persze – felelte Andi néni kedvesen.

Bálint már rohant is be a terembe. Máté egyedül ült egy széken. Szeme piroslott a visszatartott könnyektől.

– Miért nem jöttél ki játszani? – faggatózott Bálint. – A torna táskádba van másik póló, azt is felvehetted volna.

Máté szomorúan Bálintra nézett.

– Nem akarok szurkoló lenni. Én játékos szeretnék lenni. Apát majd megkérem, hogy gyakoroljon velem. Ha ügyesebben focizok, akkor megint barátok leszünk? – szipogott Máté.

Bálint megölelte a barátját.

– Ne haragudj Máté! Nagyon bután viselkedtem.  Nélküled unalmas focizni. Gyere ki és játssz velünk! – kérlelte Bálint.

Máté mosolyogva bólintott. A két fiú kirohant az udvarra. A meccs végre folytatódhatott. A focilabda újra szuper játék lett. A srácok rúgták, a labda meg gurult kapuról kapura.

Az új focilabda című történetem az Aranymosás Íróiskola, Meseíró kurzusára írtam. Az volt a feladatom, hogy A nagylányos cipő című mesém gondoljam újra, változtatva a szereplőkön, illetve a korosztályon. Miutána A nagylányos cípő a meseíró pályázat egyik nyertese, így gondoltam megosztom ezt a történetet is.