BALAMBÉR VAKÁCIÓJA_22. Nyárbúcsúztató buli (utolsó fejezet)

BALAMBÉR VAKÁCIÓJA_22. Nyárbúcsúztató buli (utolsó fejezet).

22. Nyárbúcsúztató buli

Egyik este megjelent nálunk Zsolti az anyukájával és Bodzával. Valami meghívót hoztak nekünk. Mint megtudtam Bodzának lesz a szülinapja, aminek az alkalmából egy „nyárbúcsúztató” buli lesz Zsoltiéknál. Már nagyon várom azt az utolsó vakációs vasárnap délutánt, amikor vendégségbe mehetek.

Peti kitalálta, hogy üres kézzel nem mehetünk Bodzához, így elvitte anyukáját és engem is a közeli állatkereskedésbe. Míg ők a nyuszijátékok között válogattak, én gyorsan megismerkedtem a ketrecek lakóival.

Dönci rokonai voltak itt nagyszámban, de néhányan Vili családjából is várták az új gazdikat. Volt, aki már hetek óta reménykedett, hogy valaki hazaviszi. Irigyeltek, amikor elmondtam, hogy én már két éve megkaptam gazdáimat, Kovácsékat. Az egyik Dönci-rokon elmondta, hogy neki is volt gazdája, de a munkája miatt nem tudott vele eleget törődni, így inkább elhozta ide, mert itt jobb lesz neki. A sok Döncin és Vilin kívül láttam még kisebb-nagyobb üvegládákat, tele vízzel. Apró színes kis lények úszkáltak bennük. Hiába tátogatták a szájukat, nem értettem a beszédüket.

– Nézd csak, Balambér, de szép halacskák! Lehet, hogy Juci szobájába veszünk egy akváriumot halakkal, ha már lovat nem tarthat a nyolcadikon. Macska meg miattad nem lehet a lakásban – mondta nekem anya.

„Ezek a halak biztosan jók lesznek Jucinak, mert a vízben talán nem hallják majd a borzalmas zenebonáit” – gondoltam magamban.

Egész helyes nyuszijátékot választottunk Bodzának: egy káposzta alakú sípoló gumilabdát. Jókat fogunk majd ezzel focizni a parkban.

Elköszöntem új ismerőseimtől, hazavittük az ajándékot, aztán vártuk a vasárnap délután.

Már csak egyet kellett aludni, és eljött a vasárnap. Délután négyre hívtak bennünket Zsoltiék. Kiderült, hogy ott lesz Levente és Lívia is a hatodikról, ők is jó barátai Bodzáéknak. Peti fel is hívta Levit, hogy megbeszéljék, mikor menjünk és mit vigyünk a vendégségbe.

Nemsokára csöngettek, megérkeztek az ikrek. Volt egy kis gond, mivel ők is ugyanolyan káposztás labdát vettek ajándékba, mint mi. Anya döntötte el a kérdést úgy, hogy a káposztás labda helyett egy nagydoboz vitamint és egy jó adag szénát csomagolt Bodzának. Remélem, hogy gondoskodni fog ezek pótlásáról! Hiszen az én készletemet dézsmálta meg. De legalább így nekem is lett káposzta alakú sípoló labdám!

Zsolti már nagyon várt bennünket, akárcsak Bodza. Ő nagyon örült az ajándékainak, de főleg annak, hogy gazdája szobájában végre szabadon szaladgálhatott velem együtt. Megtudtam, hogy őt kevesebbet veszik ki a lakóketrecéből. Zsolti anyukája nem szereti a rendetlenséget.

Nagyon jókat labdáztunk az új ajándék labdájával, ezen a gyerekek együtt nevettek a két anyukával. Talán Ági anyu megérteti Margittal (Zsolti anyukája), hogy egy kis rendetlenséget megér, ha a nyuszinak ilyen jó kedve lesz, mint most a két focistának.

A négy gyerek jókat játszott, az anyukák „pletyóztak”. Ezt Jucitól hallottam, miután hazaértünk. Én sokat játszottam és beszélgettem Bodzával, aki most már a második legjobb barátom lett Peti után. Ő még sosem volt falun, nagyon érdekesnek találta, amit a tenyészetről, a kutyákról, Gyuriékról, Elemérről meséltem neki. Sajnos neki senki sem mondta még el a családfáját, mint nekem Zebulon bácsi.

Este Petinek korábban le kellett feküdni, hiszen reggel kezdődik az iskola. Hurrá, harmadikosok lettünk! Még egy kicsit fociztunk az új káposztás labdámmal, aztán irány az alvókuckóm.

Peti már félálomban bóbiskolt, amikor én még mindig az elmúlt nyaram élményein gondolkodtam. Igazán sok embert és állatot ismertem meg, sokat utaztam, sokat tanultam. Nagyon jól telt a vakációm!

Holnaptól új élmények várnak rám, Petivel együtt én is harmadikos leszek.

– Addig is szép álmokat, Fánikám! – altattam a kisnyulamat.

– Aludj jól, Balambér! Holnaptól újra iskolába járunk – motyogta álmában kisgazdám…