Bazsa Nyuszi kalandjai: Bazsa Nyuszi kertészkedik

Bazsa Nyuszi kalandjai: Bazsa Nyuszi kertészkedik.

Azt kérditek, hogy ki is Bazsa Nyuszi? Ő nem ám egy odvas fában tanyát verő hosszú bajszú erdei nyuszi, nem is egy káposztán élő, kerti tapsi-hapsi. Ő egy kétéves kislány hosszú fülű, kopott hamvas-sárga szőrű, pihe-puha kabala-nyuszija. Vele van, ha elalszik, ha fáj a fogacskája, ha játszik, ha örül, ha bánatos. Figyeli, vigyáz rá, minden lépését követi, ha sír, ő vigasztalja. Milyen egy megbízható, hűséges nyuszi ez! De vajon miért hívják Bazsának? Senki sem tudja, alighanem csak a kislány maga. Az ő kalandjairól olvashattok most.

Nyugodt vasárnap délután volt. A szoba félig lehúzott redőnyén át beszűrődtek a halvány fénysugarak. Szonjácska kiságyában békésen aludt, merthogy így hívták a kislányt. Szőke fejecskéje kikandikált a puha párnák közül. De ki kukucskál még ott? Bazsa Nyuszi hegyezi a fülét és hipp-hopp óvatosan kicsúszik a kislány ölelő karjaiból. Csöndben felmászik a kiságy rácsain, majd megáll. Hallgatózik, balra fordul, jobbra fordul. Mindenhol csönd. Lehuppan a földre, puha léptekkel átoson a szőnyegen a szoba másik végébe, felcsimpaszkodik a függönyön és máris a félig nyitott ablak párkányán találjuk. Mit akar ott? Időnk sincs gondolkodni, mert hipp-hopp máris ugrik egyet, ki a kertbe, ki a szabadba!

Futkározik, ugrándozik, milyen szép a kert, csupa zöld: fák, bokrok, fű! Itt csicsereg egy kismadár, ott szökell egy mókus. De valami hiányzik Bazsa Nyuszinak. Mi is az? Mi is az? Hát a virágok! Körbefut: sehol egy szín, sehol egy virág! Hogyan ajándékozzák meg így anyukájukat Anyák napján a kislány és a kisfiú? Merthogy Szonjácskának képzeljétek volt egy testvére is, az ötéves Alexka. Addig kell elintézni a dolgot, amíg délutáni csendes pihenő van, gondolta Bazsa Nyuszi.  Hiszitek vagy sem, volt Bazsának egy varázstarisznyája, ott lógott sárga bundáján, de csak akkor látszott, ha ő is akarta. Belenyúlt nyuszi-mancsával és sorban nyolc magot hintett a földre, épp az ablak elé. Közben vidáman ugrándozott. Nézzétek, mi történt! Egy-két pillanat alatt nyolc tulipán bukkant elő a földből, illatos mind, szakítani való Anyák Napjára.

De hol vannak a színek? Ezek mind színtelenek, egytől egyig átlátszó tulipánok! Mit tudsz tenni Bazsa Nyuszi? Bazsa Nyuszi megint a tarisznyájába nyúlt és nyolc gyönyörű, színes lepkét hajított a levegőbe, sorban egymás után. Boldogan verdestek szárnyaikkal, táncolva a levegőben, majd lassan ráereszkedtek, mindegyik egy-egy tulipánra. Amelyikre a piros színű lepke ereszkedett, gyönyörű piros színben pompázott azonnal. Amelyikre a sárga lepke szállt, sárgává vált azon nyomban. Mind a nyolc tulipán megkapta a színét. Bazsa Nyuszi elégedetten felhoppant az ablakpárkányra, onnan még egy pillantást vetett a színpompás tulipánokra, majd lassan visszaereszkedett a függönyön, át a szőnyegen, fel a kiságyba, Szonjácska ölelő karjaiba. Itt volt az idő visszatérnie, a kislány már ébredezett.

Amikor alvás után anyuka kivitte a kertbe Szonjácskát és Alexkát levegőzni, játszani, csodálkozva és örömmel bámulták a kis virágoskertet. Bizonyára varázslat történhetett, hiszen nem voltak itt tulipánok korábban, gondolták. Alexka leszakította a kék tulipánt – mert bizony ilyen is volt közöttük, mi tudjuk csak, hogy a kék lepkétől kapta a színét -, Szonjácska a rózsaszínt, és boldogan szaladtak anyukájukhoz, hogy átadják neki Anyák Napjára.

Itt a vége, fuss el véle!