Beszélgetéseim Teknőc Tódorral

Beszélgetéseim Teknőc Tódorral.

Hirtelen felriadtam! Éjjel két óra volt. Amikor magamhoz tértem mély álmomból, megállapítottam, hogy a nyöszörgésszerű hang a terrárium felöl jött. Ja, persze tegnap két teknőcöt kaptam ajándékba, - jutott eszembe - két nagyon érdekes, édesvízi teknőst. Színük a sötétbarnától a feketésbe hajló, némi zöldes árnyalattal. A fejük és a lábaik pedig sárga pöttyösek voltak. A bőrük meg sárgás színű. Az egyik kisebb volt, mint a másik. Mondjuk teknőctanból kb. zéró szinten álltak az ismereteim és még nem volt időm guglizni, sem wikipédiázni. Amikor a terráriumhoz léptem a kisebbik teknős, hol kinyújtotta, hol behúzta a nyakát… a nagyobbik békésen aludt. Tán éhes, azért nyöszörög?

- Mondd hát kis teknőcöm, hogy mi a baj, mit csináljak veled? - És ekkor azt hittem, hogy ébren álmodom, mert a teknőc megszólalt:

- Nem kell nekem semmi, csak valaki, aki feljegyezné az életemet. - És egy nagyot sóhajtott.  Majd így folytatta: -Teknőc Tódor vagyok, és azt hiszem haldoklom, ezért szeretném még mielőtt az örök teknőcmocsár mélyére kerülök,  tollba mondani az életemet.

-Semmi akadálya. - mondtam. - Szívesen segítek neked. Mondd meg hát, mikor kezdjünk hozzá és máris hozom a laptopomat.

- Az meg micsoda?

- Egyfajta írógépként funkcionál.

- Az jó.

Miközben megtettem a javaslatomat megint láttam, hogy Teknőc Tódor szabályos időközökben kinyújtja a nyakát, majd behúzza, úgy viselkedett, mint aki ki akarna bújni a páncéljából.

- Jól vagy?- kérdeztem.

- Igen már jobban vagyok, mert azt hiszem, hogy végre kitágult a tüdőm és levegő áramlott be a páncélom alá. - felelte.

- Akkor azért nyújtogatod a nyakadat?

- Igen. De egy kis meleg jót tenne!

Felgyújtottam a terrárium fölött a lámpát, mire Teknőc Tódor megjegyezte, hogy ez a meleg máris jó hatással van rá. - Mert ugye tudod, hogy mi teknőcök nagyon szeretünk a napon sütkérezni.

Nem tudtam, bár tudhattam volna, ha jobban megfigyelem őket, mert Ixi anyukámnak volt 2 teknőce, Napóleon meg Pánik Bé, de mindkettőt oda adta egy állatkereskedésnek, miután az egyik megharapta az öcsém kezét, úgy, hogy össze kellett varrni.

Tódor elé tettem pár saláta levelet meg egy répát, s miközben ő jóízűen enni kezdte, belekezdett a történetébe:

- A Ropotamo folyó mellől származom. Még mielőtt megkérdeznéd, hogy hol van, elmondom.

- Nem kell elmondanod, mert képzeld el, hogy tudom.

- Hm, meg vagyok lepve…de persze pozitívan.

- És honnét tudod.

- Mivel már jártam ott gyerekkoromban a szüleimmel!

- Ez nagyszerű, akkor legalább még hitelesebb lesz a történetem. Szóval Bulgáriában van. –olvastam vissza a legépelt oldalt, mire Tódor így szólt:

- Pontosabban, hol Bulgáriában?

- Na, látom már, hogy jobban vagy, mert vizsgáztatsz.

- Nem akarok kötekedni, de nem mindegy! Szeretem a pontosságot, akkurátus teknőc vagyok…

- Jól van, hallgatlak.

- Szóval a Ropotamo folyó Délkelet-Bulgáriában a Strandzha-hegység alatt folyik és a Szent Demetriusz-fok közelében ömlik bele a Fekete-tengerbe. Mivel már jártál ott, így biztosan egyetértesz velem, hogy a Ropotamo folyó és vidéke egy ritka gyönyörű hely. A folyó völgyének nagy részét sűrű tölgy, kőris, szil és gyertyánerdő borítja.

- Bocsánat Tódor, hogy közbeszólok, még mielőtt jobban belemerülnél a történetedbe, de ha már pontos akarsz lenni, akkor mégis melyik mocsárból származol?

Tódor nem siette el a választ. Először befejezte az alma rágcsálását, amit desszertként adtam neki, majd így folytatta:

- Az Alepu mocsárban születtem, nem a kevésbé szép Arkutinói-ban. Bár a két mocsarat egyesítették idestova négy évtizede, úgy, hogy végül is mindegy, de az Alepu mocsár akkor is sokkal szebb, mint az arkutinói….

- Rendben szóval te az Alepu mocsárban töltötted az ifjú korodat?

- Igen..is meg nem is.

- Hogy-hogy?

- Mennyire ismered a bolgár történelmet?

- Csak amennyiben minket, magyarokat is érintett. A bolgár-török törzsekről sokat olvastam.

- Akkor a török hódoltság mondd valamit?

- Hát persze, nálunk 150 évet időztek, nálatok úgy cirka 300-at?

- Nem, 500-at!

- Ó, édes istenem, és ilyen hosszú elnyomás ellenére hogy tudtátok megőrizni az identitásotokat?

- Ebben nagy szerepük volt a kolostoroknak, köztük az Athosz-hegy kolostorainak. Sokszor menekültünk oda, mi férfiak.

- Az nem Görögországban van?

- De. És nem feltételezed rólam, hogy el tudok oda menni?

- De, bocsáss meg, ha megkérdőjeleztem….szóval gyakran kötöttél ott ki.

- Igen. Mert nagyon megnyugtató hely, a szigeten csak a 21. évet betöltött férfiak élhetnek. Nőnemű lény, még állat sem teheti be a lábát a szerzetesi köztársaság területére.

- Nem tudtam, de most már értem, hogy miért hangsúlyoztad ki, hogy mi férfiak.

- Igen, mert az egész régió egyetlen kolostorként működik. Ott ünnepeltük mindig a névnapomat.

- Mikor van Tódor napja?

- Ez bonyolult, mert a mi naptárunkban összesen hat Tódor van, de a bolgár emberek nem tesznek különbséget közöttük, mert Szent Tódor előtt tisztelegni számukra mindenképpen egy különleges napot jelent. De én mégis a legjobban a húsvéti Tódor napot szeretem, ami a télből-tavaszra váltáshoz kapcsolódik, és tele van vidám játékokkal.

- Például?

- Például a kushiival.

- Kushii? Most ugye bolgárul mondtál valamit.

- Igen. A kushi egyfajta lóverseny Tódor tiszteletére. Ismered azt a mondást, hogy "Szent Tódor leveti kilenc kabátját, egy fehér ló megy Istenhez a szép nyárért könyörögni."-idézte Tódor a népi rigmust.

- Nem.

- Ez a legenda szerint úgy történt, hogy március végén, vagy április elején Tódor a tavaszi mezőre hajtott a lovával, hogy ellenőrizze, hogyan növekszik a termés, majd a dárdáját a földbe szúrta, levette kilenc rétegből álló ruháját és az Istenhez imádkozott gazdag, nyári termésért. Nálunk Bulgáriában ezen a napon a nők és a férfiak először külön-külön majd együtt ünnepelnek. És az az isteni patkó alakú kenyér! Hű az nagyon hiányzik!

- Mesélnél még erről a Tódor napról?

- Rendben, de igazából lovas húsvét a neve. A nap úgy kezdődik, hogy a nők mazovatát sütnek, ez az a bizonyos ló vagy patkó alakú kenyér, amit mézzel ízesítenek, és főtt kukoricával töltenek meg. A kenyeret szétosztják először a nők között. Végül a maradékot a jászolba helyezik, hogy a lovak és az utódaik is egészségesek legyenek. A kenyér kiosztása közben a nők úgy ugrálnak és nyöszörögnek, mint egy ló.

- Ez vicces lehet.

- Hm, én már megszoktam, nekem már nem annyira vicces, mert ez azért van, hogy termékeny „kancák” legyenek. Ezután a nagymamák kapnak fontos szerepet, akik a tél után először nyírják le a gyerekek haját, így egyes helyeken az a szólás-mondás járja, hogy "olyan a hajad, mint egy szamáré márciusban".

- Ez megint egy jó mondás! Hahaha.

-Szóval a lányok a hajukat olyan vízzel mossák, amelyben a jászolból való szalmaszálak úsznak, hogy fényes és egészséges legyen, mint a lovak sörénye, majd a maradék vízzel a lovas bemutató színhelyére vonulnak és ott öntik ki. Délre az egész falu összegyűlik, mert ez a legfontosabb eseménye a Tódor napnak  lovas verseny, amelyiken természetesen a leggyorsabb lovas nyer. Ezt követi a díjátadó ceremónia - a győztes egy szép takarmánytáskát kap jutalmul, a fejére egy koszorút, amit a lányok készítettek, és végül a képe megjelenik a helyi újságban. A Tódor nap végül egy fergeteges tánccal zárul, amelynek középpontjában a lovasok állnak. A tánc után a győztes lovas a többi lovassal tiszteletkört tesz a faluban, amelyet a gazdák áldása kísér. Az ünnepi lakomát finom kenyerekkel, lencse és gombalevessel, krumplis ételekkel, és kukoricával koronázzák meg.

-Olyan élvezetesen adtad mindezt elő kedves Tódor, hogy megéheztem. Most szívesen megennék egy nagy tányér gombalevest, vagy piros lencselevest kolbásszal! Majd holnap készítek neked, jó?

- Az nagyszerű lesz, de a lencselevest borsikafűvel ízesítsd, a gombalevest meg babérral! 

- Igenis, ahogy óhajtod. De most már visszamegyek aludni, mert úgy látom, hogy te jól vagy, meg rád is rád fér egy alapos alvás.

- Ez igaz, meg nem akarom Theofániát felébreszteni.

- Theofániát? Igen, ő a feleségem.

- Ja, rendben, akkor holnap folytatjuk…jó éjszakát!

-  Léka noscs!

- Léka neked is!