Barion Pixel

Bobó nem tud elaludni

  • 2024.
    jan
  • 17

Földi Kinga
Bobó nem tud elaludni
Bobó a kiskutya az ágyában feküdt. Sehogy nem jött álom a szemére. A falióra túl hangosan ketyegett:
– Tik-tak – szólt az óra huncutul.
Bobó a fülére tapasztotta a párnát, de így is hallotta az óra ketyegését.
– ...

Kép forrása: www.freepik.com

Földi Kinga

Bobó nem tud elaludni

Bobó a kiskutya az ágyában feküdt. Sehogy nem jött álom a szemére. A falióra túl hangosan ketyegett:

– Tik-tak – szólt az óra huncutul.

Bobó a fülére tapasztotta a párnát, de így is hallotta az óra ketyegését.

– Csend legyen! – kiáltotta Bobó az órának.

– Bimm-bamm – felelte a ketyegő harangozva.

Bobó kimászott az ágyból, és átbattyogott a konyhába. Ott összekuporodott a tűzhely mellett, ami finom meleget árasztott. Lehunyta a csöppnyi szemeit, és újra aludni próbált. Amikor már majdnem sikerült elkapnia az álom morzsáit, akkor csepegés hangja ütötte meg a fülét. Bobó felnézett, és meglátta az esőt pimaszul kopogni az ablakon.

– Nem látod, hogy aludni szeretnék? – morogta a kutyus.

– Csipp-csöpp – felelte az eső.

– Ne csepegj már! – kérte a kiskutya.

– Csirr-csurr – zuhogott az eső egyre hangosabban.

Bobó mérgesen felállt a tűzhely mellől.

– Csak akad ebben a házban egy nyugodt hely, ahol alhatok – mondta, és tanakodni kezdett.

Csak törte és törte a fejét, míg végül eszébe nem jutott a gazdája, Beni.

El is indult a fiú szobájának az irányába. Az ajtót szerencséjére tárva nyitva találta. Bobó halkan az ágyához lépkedett. Beni feje éppen csak kilátszott a vastag takaró alól. A négylábú körbe szimatolta a fiút.

– Finom, otthon illata van – csóválta meg a farkát Bobó. ­– De jó lenne, vele aludni!

A kutyus a mancsaival óvatosan böködni kezdte a takarót. Beni mocorogni kezdett, ahogyan megérezte az apró lábak kaparászását. Nagyot nyújtózkodott, és felült az ágyban.

A kutyus izgatottan megnyalta a fiú arcát.

– Szia! – köszönt Beni kuncogva. – Mi a baj kiskutyám?

– Nem tudok aludni – suttogta a kutyus. – Túl hangos a ház.

– Gyere ide hozzám! – mosolygott Beni, és arrébb húzta a takarót. Bobó vidáman ugrott fel az ágyra, és bújt közel a fiúhoz. Beni átölelte őt, és simogatni kezdte a puha bundáját.

Az óra csak ketyegett, az eső pedig tovább esett, de a kutyust nem zavarta többé semmi. Amint a fiú elkezdett halkan szenderegni mellette, Bobó szemei is elnehezedtek. Végül már nem is bírta nyitva tartani őket.

Bobó mély álomba zuhant az alvó Beni mellett.

Földi Kinga, meseíró

PRÉMIUM Földi Kinga Prémium tag

Ezt a mesét írta: Földi Kinga meseíró

Sziasztok! Földi Kingának hívnak. 1984-ben születtem Zalaegerszegen. Amint megtanultam az ABC összes betűjét már papírt és ceruzát ragadtam, így elmondhatom, hogy első mesémet hétévesen írtam. S bár kislány koromat végig kísérte az írás, felnőttként távol sodrottam ettől a pályától. A meséim akkor kerültek újból előtérbe, amikor megszülettek a gyerekeim. A fiam és a lányom szívesen hallgatták őket lefekv...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások