Bodzamese


http://mocorgohaz.hu/
  • 2023.
    feb
  • 01

Bodzamese

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, vagy még azon is túl, élt egy kisleány, úgy hívták: Bodza. Karcsú dereka, formás keze-lába, de a legszebb a lilásan-feketén csillogó haja, bodza… Halványsárga ruhácskája csipkés fodrai kiemelték hófehér bőrét, bizalmat árasztó sötét, szép szemét.

Gyakran kiment a közeli erdőbe, sétált a Récseny tetőn, lobogott haja a tavaszi szélben, papírhajókat küldözgetett a Gaja pataksebesen futó hullámaival, álmodozva nézett utánuk, eljutnak-e valakihez üzenetei, papírsárkányt eregetett társaival a Poós vízimalom mögött, teheneket, kecskéket legeltetett a tési hegyoldalban, málnát, epret szedett, gombát gyűjtött, élte a jásdi fiatalok mesébe illő életét.

Ám egyszer nagy vihar támadt váratlanul. Bodza és társai épp a Római-fürdőről indultak haza, …de eltévedtek. Tudjuk, a Bakonynak ezen a vidékén a töredezett, barlangokkal teli sziklákat erdei manók, tündérek és mindenféle mesebeli népek lakják.

Már éppen a Szentkút felé kanyarodtak el a téves úton, amikor eléjük hajlott egy ág, egy bodzabokor. Kifordította a vihar, a meglazult föld megadta magát, elengedte hű társát, a bokrot.

- Segítsetek, segítsetek! - könyörgött a kis bokor, és a gyerekek szívesen segítettek.

Visszaültették gödrébe, jól megtaposták rajt a puha, sáros földet, még egy karót is kerestek mellé támaszul, amelyet iszalaggal kötöttek hozzá a sérült bodzabokorhoz.

- Köszönöm. Az Isten fizesse meg a jóságotokat - hálálkodott a bodza, és egy ágacskát nyújtott a gyerekek felé.

- Ha szükség lesz rám, hívjatok! Lakóim, az énekes rigók szívesen segítenek, hálából, hogy visszaadtátok az otthonukat. Most pedig gondoljatok a húsvéti reggelire, s arra, akivel a szentelt tojást megosztottátok, hiszen tudjátok, hozzá visszataláltok…

Az eltévedtek, megköszönve a jó tanácsot, továbbindultak. Rigófütty kísérte útjukat az erdő széléig. Ott már látszott a falu első háza. Ám hirtelen egy vadász bukkant elő a kutyájával az erdőből. Illendően köszöntötték egymást.

- Hát ti, mi járatban ilyenkor, itt, ahol a madár se jár? - kérdezte a vadász.

- A vihar elől menekültünk, eltévedtünk, itt a Szentkútnál kötöttünk ki, de most már hazatalálunk - válaszolták a gyerekek.

- Vigyázzatok nagyon, én is már száz éve kóborolok itt az erdőben hű kutyámmal, Morzsával, karácsony környékén a tésiek is hallják kutyám ugatását, olyankor vagyok a legszomorúbb…  Ne feledjétek az őseitek emlékét őrizni, hisz általuk lettetek azzá, akik ma vagytok. Látom, mobiltelefonotok is van, hiába, ha itt a völgyben nincs térerő! Kövessétek az útszéli bodzabokrokat, a virágzó bodza illata hazakísér benneteket. A környéken csak a mi falunkban készítenek bodzából finom lekvárt, ugye tudjátok? Virágjából szörpöt, pezsgő italt másutt is. De a legfinomabb, egészséges bodzalekvár csak jásdi lehet! - bólintott, megbiccentette kalapját, megigazította puskáját, füttyentett Morzsa kutyának, és egy szempillantás alatt eltűnt az erdőben.

A gyerekek csodálkoztak, s megtaláltak egy szalonka tollat a vadász kalapjáról. A sok meséből, amit már olvastak, tudták, csak meg kell őrizni, s ha szükség lesz rá, a kóborló vadász lelke segíteni fog. Zsebre tették a tollat.

A harmadik segítő (mert a mesében muszáj háromnak lennie, a hétfejű sárkányt mégsem lehet a Bakonyba kergetni a mese kedvéért), szóval a harmadik segítő egy kismacska volt! (Lehetett volna őzike is, de az már nagyon giccses lenne.)

Ott nyivákolt az ismét visszatérő, a kertek alatt elfutó Gaja patak partján, mert a megáradt folyón nem tudott átkelni. Keservesen nyávogott szegényke. A csoport fiútagjai… (mert természetesen fiúk is voltak Bodzáékkal kirándulni, valamirevaló lány nem mászkál egyedül az erdőben! Biztos, erős, bátor kísérő kell oda.) Szóval a fiúk nemes egyszerűséggel átdobták a nyávogó macskát a patakon, hisz úgyis talpra esik, hitték. A macska megköszönte, s elfutott. Egy aprócska szőrcsomó maradt a kezükben. Tudták, ha szükségük lesz rá…

De erre már nem lett szükségük, hisz ők is hazaértek. Lerúgták cipőjüket, feltűrték a nadrágszárakat, és átgázoltak csupasz lábbal a patakon. Kicsit hideg volt a víz, de felfrissültek. (A lányok a kútvizes locsolkodáskor húsvétkor hidegebbet kaptak - mondták.)

S otthon, a szidás mellett - amiért olyan messzire elkóboroltak -, megfázás elleni csalánteát, s lekváros kenyeret kaptak uzsonnára… Bodzalekvárral.

Jencski Erzsi, amatőr író

Ezt a mesét írta: Jencski Erzsi amatőr író

Gyermekkorom óta írok verseket, meséket. Verseim irodalmi antológiákban jelentek meg. Szívesen mesélek, pályázatokon szerepeltem meséimmel is. Nincs saját kötetem.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!