Kalandozás a baromfiudvarban.
Egyszer volt, hol nem volt, a mi udvarunkban élt egy kiskutya.
Morzsinak hívtuk. Picike volt, mint egy kis kenyércsücsök, és tájékozatlan, de határozottan kíváncsi. Egy napon betévedt a baromfiudvarunkba.
-Hát te ki vagy?
Az ismeretlen csak bámult, nem szólt semmit.
-Meg tudod mondani a neved? –kérdezte Morzsi.
-Mek, mek- felelte amaz.
-Akkor? Hogy hív édesanyád ebédelni?
-Kész az ebéd, kisfiam, eded, eded (egyed, egyed)….
-Egyed!- gondolta Morzsi. –Egyed! Legyünk barátok!- ajánlotta fel rögtön a megismerkedésük után a kiskecskének.
Hirtelen ott termett egy kisfülű, hosszabb orrú udvarlakó. Szemrevételezte a két beszélgetőt, és harsogva rágta az udvar füvét.
- Mit csinálsz? –kérdezte Morzsi.
- Füvet nyírok. A gazdánk szerint én gyorsabb és ügyesebb vagyok, mint egy igazi fűnyíró. És szebben is dolgozom. Közben pedig megtömöm a hasam finom, friss, egészséges, harsogó fűvel.
- Barátok vagytok?- kérdezte Morzsit.
- Igen. Most lettünk azok.
- Ugye, barátok vagyunk?- kérdezte Morzsi a kiskecskét. –Megegyeztünk.
- -Mek, mek- mondta az újdonsült barát.
- Bevegyük őt is a barátságba?- kérdezte Egyed.
A jövevénynek felderült az arca.
-Bee, beee- kérte a két barátot.
Így már hárman lettek négylábúak.
Egyszerre csak elbújt a Nap,sötét felhők tornyosultak, dörgött, villámlott.
Aztán, mintha dézsából öntötték volna, lezúdult a nyári zápor.
-No ennek a fele se tréfa! Megázom, és ázott kutyaszagom lesz- gondolta Morzsi.
Sietősen elbúcsúzott új barátaitól, és iszkolt haza, mert félt a mennydörgéstől.
Mintha hordókat gurítanának odafent, gondolta. Még a végén a fejemre esik egy.
Eddig jutott a nagy okoskodásban, de ekkor meghallotta kis gazdija hívó szavát.
Fülét hátracsapva ugrott egy nagyot, aztán illa berek, nádak, erek, eliramodott a hang irányába.
Milyen jó sétám volt- gondolta-, de többet nem csavargok el a gazdim nélkül, kicsi vagyok még ehhez. Ha az eső nem jött volna, Morzsi is tovább csatangolt volna…
(Kérdés: Ki volt Morzsi második , új barátja?)
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Egyszer volt, hol nem volt… Itt aztán el is akad a meseíró, és kétségbeesésében iszik gyorsan még egy kávét. Mert az történt, hogy gondolkozni kezdett, túlságosan is. Addig mindig értette ezt a bevezetést,...
Elolvasom
A kisegér utazása a sivatagba Északon él Alfréd a kisegér, ahol még látszik a Göncölszekér. Eső áztatta borús novemberi nap ez a kisegér új ötletet kap. „Hideg van itthon sálban, kabátban i...
Elolvasom
Ki a fánkot szereti, Cukrot, vajjal keveri, Tojással is kutyulja, Élesztővel zutyulja, Liszttel, tejjel vegyíti, Fakanállal segíti, Ruganyossá dagasztja, Kelni, el nem halasztja, Pohárkával szaggatja...
Elolvasom
Élt egyszer egy család. A gyermeket Almának hívták. Boldogan élt, amíg az édesanyja meg nem betegedett. Ágynak esett, és egyre csak fogyatkozott. Semmiféle gyógymód nem segített rajta. Alma így sóhajtott...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Jencski Erzsi amatőr író
Gyermekkorom óta írok verseket, meséket. Verseim irodalmi antológiákban jelentek meg. Szívesen mesélek, pályázatokon szerepeltem meséimmel is. Nincs saját kötetem.